Stabil NB1-es középcsapat lett a DEAC

Frissítés: 2019-06-11 09:50:09
A férfi futsal NB1-ben a DEAC csapata végül az Aramis elleni párharc sima megnyerésével a 7. helyet szerezte meg. Bár egy hellyel a tavalyi 6. pozíció mögött végzett Elek Gergő edző csapata, de az egész bajnokságot nézve idén 37 pontot gyűjtött be, míg egy éve 23-at, emellett edzőnk szerint játékban előrelépett a csapat, egyénileg pedig gyakorlatilag mindenki javult, komplexebb játékos lett.
 
A 2018/19-es élvonalban - amely 3 részből tevődött össze - az alapszakaszt a DEAC az 5. helyen fejezte be, ami azt jelenti, hogy a négy nagy, vagyis a Berettyóújfalu, a Veszprém, a Haladás és a Dunaferr mögött rögtön. A megszerzett 22 pontot 7 győzelemmel és 1 döntetlennel, valamint 10 vereséggel abszolválta a gárda. 
 
Ezután következett a második szakasz, amikor a 10 csapatot két 5-ös csoportra osztották, s a mieink az "A" csoportban a 4. helyen végeztek (2 siker, 6 vereség), 6 pont. Ez azt eredményezte, hogy a másik csoport szintén 4. helyén végzett együttessel, az Aramisszal a 7. helyért csatáztak a mieink (harmadik, befejező szakasz), s a két nyert meccsig tartó párharcot simán hozva, oda-vissza verve a zöldeket be is futottak oda (7-2-es gólkülönbség). 

PEDIG MÉG A DOBOGÓ IS A LÁTÓMEZŐBE KERÜLT
 
Más kérdés, hogy a második szakaszban két fordulóval a vége előtt még volt esély arra is, hogy végül a dobogóért küzdjenek meg Kondásék, de végül lemaradtak erről a lehetőségről. Ám az mindenképp jelentős dolog, hogy az érmes hely egyáltalán szóba került, míg egy éve még leginkább a bent maradásét küzdöttek a mieink, ám a végén talán erőn felül a 6. helyig tornázták fel magukat akkor.



A két szezon között tehát alapvető különbség, hogy egy éve elsősorban nem akartunk kiesni, s végül nagyon örültünk a 6. helynek - sőt, a Nyírgyulajjal az 5-ikért csatáztunk. Ám idén már egy nagyon magabiztos alapszakasz után az előrelépés lebeghetett a szemünk előtt, ami játékban be is következett, de egy-két számunkra szerencsétlen meccs miatt végül a 7. helyért szállhattunk csak harcba - amit azért, kívülről nézve, igen könnyen teljesítettek is a srácok.
 
Edzőnket kérdeztük arról, ő hogyan látta az alapszakaszt, a folytatást, majd a helyosztókat, s úgy egészében a DEAC produkcióját.
 
ELEK GERGŐ:

- Az alapszakasz végén a BME elleni 5-5 és a Szigetszentmiklós elleni vereség is mutatta, hogy valahol baj volt, hogy talán túl hamar biztosítottuk be az 5. helyet. Aztán jöttek a sorozatos sérülések is, így az alapszakasz végére, a második szakasz kezdetére komoly hiányzóink voltak folyamatosan. Amikor az egyik felépült, a másik lesérült. Például a Szigetszentmiklós ellen 7 égészséges felnőtt mezőnyjátékost nevezhettem csak. Ebből a nehéz helyzetből mentünk kicsit nehezen rá a 2. szakaszra, a csoportmeccsekre.


- Az "A" csoportban külön szeretném választani a Mezei Vill, valamint a Dunaferr elleni, illetve a Csömör és Szigetszentmiklós elleni derbiket. Hiszen az első kettő a kőprofikat jelenti, a második kettő pedig az úgynevezett halandókat képviseli ebben a mezőnyben.

- A Mezei ellen meccsek abszolút biztatóak voltak, nem ütöttek ki minket, nem voltunk alárendeltek, elégedett voltam. A Dunaferr elleni idegenbelin óriási egyéni hibákkal játszottunk, s azzal a meccsel nem voltam elégedett annyira. Ellenük itthon viszont más volt a helyzet. Bár eltiltottjaink és sérülésből visszatértek voltak a keretben, szoros, utolsó pillanatig győzelmi eséllyel kecsegtető meccset játszottunk ellenük. Mindent egybevéve közel voltunk hozzájuk, ez teljesen rendben van, nem is ezekkel a Berettyó és a Dunaferr elleni meccsekkel kapcsolatban van hiányérzetem. Még pár év ezzel a brigáddal, és úgy érzem ezeket a csapatokat is utol tudjuk érni.



- Viszont a Szigetszentmiklós elleni idegenbeli meccsen a mutatott játék az év egyik legjobb idegenbeli játéka volt, de óriási kapushibákból kaptunk 2 gólt az elején, majd 4-3-ra kikaptunk. Ám olyan szintű fölényünk volt támadásokban, hogy kapura lövéseket nézve, csak az első félidőben 24-et követtünk el mi, és 7-et az ellenfél. Edző ennél nem akarhat többet, de mégis ők nyertek. A másik gond a Csömör ellen volt, idegenben. Egyénileg nagyon gyengén muzsikáltunk ekkor. Ilyenkor kéne a sablonokhoz nyúlni, ám a begyakorolt egyszerűbb figurák helyett sorban vállalták túl magukat azok a játékosaink, akik amúgy extrát nyújtanak máskor, de most nem ment nekik. Vagy mondhatom úgy is, hogy nem nagyon tudtuk kivitelezni, hogy az egyéni játékot felváltsa a csapatjáték ezeken a mérkőzéseken. Rengeteg rossz döntés született ezen a meccsen. Viszont ugyanezen csapatok ellen a hazai meccseink nagyon simán megvoltak, ez pozitívum.

- Ami az Aramis elleni két helyosztót illeti, azok is hiba nélkül lementek. Mondtam már, hogy az egyik legnagyobb előnyünk, hogy nekünk sportpadlónk van, amit nem szeretnek a többiek, akik szinte mind parkettához szoktak. Ugyanakkor nekünk se fekszik emiatt idegenben a másféle talaj. Bár mindig gyakorolunk ezekre előtte. Az Aramist itthon nagyon simán legyőztük, s idegenben sem volt semmi gond velük az említett helyosztón. Már 3-0-ra vezettünk, amikor talán elengedtük kicsit a meccset, s feljöttek 3-2-re, de nem forgott veszélyben a siker, és a 7. hely.

Ha már szóba hoztad, az ellenfeleknek nehezebb nálunk a sportpadlón futsalozni vagy nekünk az ő parkettájukon?

 
ELEK GERGŐ:

- Nekik nehezebb szerintem. Az egész évadot nézve az első 4 helyezett csapat tudott csak nyerni nálunk.

S ki az a csapatból, akire azt mondod, sokat fejlődött? 

ELEK GERGŐ:

- Összességében kompletten mindenki jobb lett az előző bajnokság elejéhez képest. Akkor nem az volt a kérdés, hogy kikapunk, hanem hogy mennyivel kapunk ki? Most meg stabil középcsapat lettünk, kiesési gondunk nem volt.

- Ám hogy neveket is említsek (de mondom, szerintem mindenki jobb ma már azok közül, akik már akkor is nálunk játszottak), például Kasuba Máténak a 2017/18-as szezonban abszolút csak a védekezés volt a feladata, nem is vártunk mást tőle. Idén meg már több, s nem is akármilyen gólja volt, emlékezhetünk mondjuk a Csömör elleni sarkazós találatára, de másokra is. Tóth Attila a vice versa, aki nagyon ügyesen 1-1-ezett tavaly is, de nem tudtam sokat pályára küldeni, mert a védekezése nem működött. Most azonban már a 8-ból (a két négyes sor - a szerk.) nem tudtam kihagyni, mert annyit fejlődött. Szóval szerintem ég és föld a különbség az előző szezon eleje és a mostani vége között. Igaz, a helyezések nem mutatják ezt az előrelépést, hiszen akkor 6-ikok voltunk, most 7-ikek, ám akkor összesen 23 pontunk volt egész évben, most 37. 

- Összességében, ha minden szakaszt figyelembe veszünk csak 4 csapat szerzett több pontot ebben az idényben. Vagyis fura módon, és a lebonyolítás sajátossága miatt a végső tabellán akik előttünk végeztek közülük ketten (Nyírgyulaj és Csömör) amúgy kevesebb pontot szereztek a teljes bajnokság során, mint mi.



A csapat játékát hogyan értékeled?

ELEK GERGŐ:

- Amatőr csapat vagyunk, lássuk be! S aki az amatőrök között azt mondja, hogy a rájátszásra időzítette a csapatát, az hazudik. Olyan nincs nálunk. Például egy Esztergomi Ádám orvosnak tanul (talán ő maradt ki a legtöbbet tanulás miatt, de Szentes-Bíró Tomit vagy mást is mondhatnék egyetemistáink közül), így hétvégén nem a hétfői kulcsfontosságú meccs jár a fejében, hanem a zh. Vagy idegenbe menet a buszban végig erre tanul, s nem a meccsen jár az esze, s ezzel van tele az agya. Persze ezeket nem kritikaként mondom, ez a helyzet, ehhez kell alkalmazkodni.  Az is fontos, meg ez is. Vagy mondjuk Kasuba aki pedagógus, reggel hatkor kel, elmegy a suliba, tanít, ott a gyerekek vagy felidegesítik vagy nem, aztán délután jön mecset játszani, ebben az állapotban, de túl sok pihenés nélkül. Vagy mondhatnám Kondás Kristófot, aki egy pubot üzemeltet. Hétfőn anyagbeszerzés, munkások eligazítása, aztán jön este meccsre. Szóval nem is elsősorban gondolkodásban, hanem inkább a pihenés tekintetében vagyunk messze a profiktól. Egy meccs előtt már 2-3 nappal teljesen erre készül egy vérprofi, a mieink viszont nem engedhetik meg ezt maguknak - de mondhattam volna a többiek nagy részét is amúgy.
 
Mi lesz a további menetrend nyáron?
 
ELEK GERGŐ:

- Nyáron tárgyalások zajlanak, nyilván. Én is várom a DEAC ajánlatát. Ha maradok, a keretet együtt szeretnénk tartani, de pár változás lesz. Van olyan játékosunk, akinek van ajánlata máshonnan - meglátjuk. Aztán lehetnek olyanok is, akikkel nem folytatjuk, illetve vannak olyanok is, akik bejelentkeztek, hogy jönnének. Az biztos, hogy olyat szeretnénk hozni csak, aki minőségben erősítést jelent, különben ifistákkal töltjük fel, ha lesz üres hely a keretben.

A következő NB1-es bajnokság már szeptember elején kezdődik. Addig némi regenerálódás után nyáron kemény, Elek Gergő szavaival élve nem is alapozással, hanem kemény felkészüléssel indul majd a DEAC kerete - ha ő marad az edző. A tréner ugyanis a labdás gyakorlásokra esküszik, a fizikumot fejlesztő feladatokat is labdával szereti elvégeztetni.

Akárhogy is: nagyjából két és fél hónap múlva már ismét tétmeccseken kergetik a labdát férfi futsalosaink, méghozzá Magyarország legjobb alakulatai között, az élvonalban, hétről hétre.

Duma: Koppányi Szabolcs
Fotó: Derencsényi István

KULCSSZAVAK

Responsive image
szerző: Koppányi Szabolcs
közzétéve: 2019-06-11 09:37:26

további cikkek a témában
Responsive image
A tavalyi ezüstérmest sikerült legyőzni idegenben

Koppányi Szabolcs * 2017-09-20 12:04:16

Responsive image
Hétfőn Dunaújvárosban bravúr kell a pontszerzéshez

Koppányi Szabolcs * 2019-03-17 23:38:59

Responsive image
Egyenrangúság

Koppányi Szabolcs * 2018-10-16 00:24:52