Bronzérmet ért ez a szezonunk

2018-03-26 07:30:51

A DEAC női futsalosai végül 3. helyen végeztek a 2017/18-as NB2-ben. Utolsó, vasárnapi hazai meccsükön óriási szenvedések árán nyertek egy góllal a Békéscsaba ellen, ám a második helyhez sokkal nagyobb különbséggel kellett volna.

Női futsal NB2 keleti csoport utolsó meccs 18. forduló
2018. márc. 25. Debrecen, DESOK

DEAC - Békéscsabai Wanted 3-2 (2-2)
STATISZTIKA ITT.

DARÁNYI ANTAL:
- Sajnos a szezon legfontosabb mérkőzésén az idény egyik, ha nem a leggyengébb játékát mutattuk be. Egyetlen pozitívum, hogy győztünk. A vendég Békéscsaba nagyon szívósan harcolt. Nehezen tudtuk őket legyűrni. A lányaink - szerintem - egyszerűen nem bírták ezt a terhet, hogy sok góllal kellett volna nyernünk. Sajnos most nagyon rosszul játszottunk, nem érdemeltünk nagyon győzelmet sem... A helyzeteink megvoltak, de az ellenfélnek is, szóval egy ki-ki meccsen némi szerencsével, egy jól eltalált lövéssel mi jöttünk ki jobban a találkozóból. A bronzérem is szép, de fájdalom, hogy a végén buktuk el az ezüstöt.

A DEAC női futsalosai a már biztos bronzérem tudatában, de egy esetleges 9 gólos (vagy 13 lőtt gólnál elég lett volna a 8 gólos) különbségű siker esetében az ezüstöt is megcélozva vágtak neki a tök utolsó Békéscsaba elleni mérkőzésnek vasárnap este, Debrecenben. A remélt nagy különbségű győzelem nem jött össze - olyannyira nem, hogy 2-0 után, amikor még azt hittük, majd jönnek sorban a további DEAC-találatok, igazából egy teljesen kiélezett derbit vívtunk a lelkes és minden elismerést megérdemlő Békéscsaba ellen, akik - legyünk őszinték - akár ponttal vagy pontokkal is távozhattak volna tőlünk...

Előzetesen jeleztük, hogy nagyon nehéz úgy játszani, ha tudod, hogy ennyi és ennyi gól szükséges... Ez olyan teher, ami alatt - lássuk be - meghajoltak a DEAC-os hölgyek ezúttal. Konkrétan egy kimagasló teljeítményt sem tud a tudósító kiemelni, és csapatként is rengeteg bakival játszottak a mieink ezen a meccsen.

A baj csak az, hogy az ilyen tehertétel egyúttal mérce is: ha elbírod, lehetnek magasra törő céljaid, ha nem, akkor egyelőre nem. Persze a jó sportember ebből tanul a legtöbbet.

A Békéscsaba gárdája nemcsak lelkesen, de helyenként nagyon szépen is futsalozott, mégis, minden erényük elismerése mellett is: egy élvonal felé kacsingató együttesnek ennél sokkal koncentráltabban és mentálisan jobban ráhangolódva kellett volna pályára lépnie. A lányaink akartak, ezzel nem volt gond, de nem "okosan" akartak. Csak úgy fejet leszegve, majd lesz valahogy módra. Az meg még a csabaiak ellen is csak egy "éppen hogy" sikerre volt elég. Holott őket vertük meg 12-0-ra Békéscsabán annak idején.

Fotókra katt a nagyításhoz!



Nyilván minden mérkőzés más, de ez olyan kontraszt a két derbi között, amire nehéz magyarázatot találni. Hacsak nem a tét nagyságát hozhatjuk fel, meg azt, hogy hölgyek esetében nem ritkán előfordul, hogy igen hektikus a lelkiállapotuk.

Persze ezért (is) szeretjük őket :)

Ugyanakkor most ez rettentően zavaró is volt.

Kívülről könnyű okosnak lenni, ám már a mérkőzés elején látszott, hogy nem igazán harap a DEAC. Akár már 20 másodperc után vezetéshez juthattunk volna, de kimaradt a helyzet - ám ez nem volt gond. Utána azonban egymást követték a pontatlan passzok, a felesleges egyénieskedések a mérkőzésen - közben nem ritkán középen vagy szélen tök üresen várt a társ, ám valaki minduntalan rácsavarodott a labdára, hogy majd ő megoldja... Pedig ez még mindig csapatjáték.

Azért is volt fájó látni olykor az egyéni küzdelmeket a pályán, mert december óta rengeteg esetben élvezhettük a csajok gyors, rövidpasszos játékát, amikor nullára játszották ki helyzeteiket - a vasárnapinál jóval erősebb ellenfelekkel szemben is!!!

Tehát talán nem volt rózsaszín ködbe burkolózó reményfuvallat, hogy a Békéscsaba ellen legalább tucatnyi profi támadást vezessünk a meccs folyamán. Ám igazából ha 2-3 ilyen volt, sokat mondunk - mármint olyan attak, amely a modern futsalt elevenítette fel. A többi inkább tömény küzdelem volt.

A vicc az, hogy így is igen sok gólt lőhetett volna csapatunk, de amikor valaki szembekerült a csabai hálóőrrel, az esetek nagy részében belepüfölte a labdát (a hasán, combján nem megy át...). Emellett a vendégek megérezték, hogy bizony itt nekik van keresnivalójuk, és ennek megfelelően, módfelett szimpatikusan játszva nekiestek az egyik dobogós gárdának (nekünk), hisz bár az utolsó helyre már bebetonozták magukat rég, sportemberhez méltó módon, ha csak egy meccsen is, de megpróbáltak nyerni vagy legalább pontot szerezni. Ez a sport igazi nagysága - lehet tanulni belőle!

A TÉNYEK

A 2. percben máris 1-0-ra vezettünk Erdős Edina révén. Dancs Rebi passzából, laposan talált be a kapuba... Ekkor még azt hitte a tudósító, hogy nagyon sok DEAC-gólt kell majd szorgalmasan feljegyeznie az elkövetkező 2-szer 20 tiszta játékpercben...

Ezután a helyzetek kihagyásában jeleskedtünk. Herci a gólja után vérszemet kapva majdnem rögtön duplázott, de zúgó kapufát rúgott. Igaz, már elég hamar jelezte a Békéscsaba is, hogy nem asszisztálni jött Debrecenbe a DEAC diadalmenetéhez, így ők is rúgtak egy kontra végén egy kapufát. Ezzel együtt is az 5-6. perc táján már 3-0 is lehetett volna a eredményjelzőn a javunkra.

Ám jó pár teszetosza átadásunk borzolta a kedélyeket, amelyekre persze, hogy lecsaptak a vendégek, ha tudtak. A gólkülönbség javító meccsen (annak indult legalábbis) Kósa Vikinek a kapunkban annyi dolga volt, mint egy dobogós együttes ellen általában... Igaz, a rivális hálóőre sem tétlenkedett - mindketten ügyesen védtek.

Azért így is növeltük előnyünket a 7. percben, miután Horváth Reni nagy kiáltással jelezte a világnak, hogy molesztálták a büntetőterületen belül - nagyot csattant is esés közben. A sporik a vonalra mutattak - jogosan. Bornemissza Barbi pedig a kapus keze mellett bevágta (2-0).

Ahogyan Herci a vezető gólja után rögtön, úgy Barbi is szinte azonnal ismét betalált (majdnem), de ziccerben a kapusba passzírozta a labdát. Majd egy nagyon szép támadást vezettek hölgyeink, amely során Fekete Gabi és Horváth Reni passzolgatott ügyesen, ám a végén ismét a csabai kapus volt a jól eltalált céltábla.

Darányi Antal edző ekkor még egyébként nem nagyon emelte fel a hangját (ellenben a szünetben az öltözőben...), ám azért kérte a csajokat, hogy ugyan, támadjanak már le rendesen, amikor az volt az ukáz... Ám közben hátul nagyon kellett figyelnie Kósa Vikinek, hiszen órási bravúrral ziccerben lopta le a békéscsabai lány lábáról a labdát - hogy került totál tiszta helyzetbe, ki tudja... Majd ezután egy távoli lövést is hatástalanított kapusunk.

Aztán - elnézést, de muszáj némi humorral kezelni a dolgot - a DEAC-os lányok bemutatták, hogy kell pillanatok alatt rövidre zárni egy emberhátrányt... Tudvalevő ugyanis, hogy ha kiállítanak valakit, az vagy a kiszabott ideig (pl. 2 percig) tart vagy előbb befejeződik, ha a hátrányban lévő csapat gólt kap. Na, nálunk Dancs Rebi, a lányok nagyon buta cserélését követően szabadon a kapunk felé lóduló játékost elkaszálta (úgy érezhette, hogy még talán belefér), amiért a spori kiállította őt piros lappal (megadható volt, bár nem ő volt az utolsó ember, ám tény, gólhelyzetben léphetett volna ki a lány). Rebi tehát levonulhatott a pályáról (az egyik "játszó" emberünket veszítettük el), ám a hatosunk vonala előtt pár centivel megítélt szabadrúgást olyan ügyesen végezte el a csabai együttes, hogy legurítás után egyből be is talált. Tehát az emberhátrányunk véget ért - ám 2-1 állt a táblán. Ja, és Rebi szegény innentől - magát ostorozva - a lelátóról szoríthatott csak a társaknak - ő már nem jöhetett vissza.

Ráadásul a szünetig hátralévő jó 8 percben további gólokat szerezhettek volna a vendégek. Kósa Viki olykor kiszolgáltatott helyzetben próbált védeni - vagy védett is -, de szerencsénkre jó párszor egyszerűen mellé lőtték a vendégek... Köszi.

A mieink ugyanakkor továbbra is egyénileg próbáltak sok helyzetet megoldani, az meg nem nagyon ment ezen a napon. Akartak, mentek a csajok, szó se róla, de mindez nem párosult kellő hatékonysággal. Ráadásul továbbra is jó pár helyzetünk hiúsult meg azért, mert egy-egy igéretes szituációban technikai hibát vétettek a lányok. Elpattant a labda, hosszú volt az átadás, csálé lett a visszapassz...

Egyébként izgalmas kis mérkőzés zajlott, ez kétségtelen, csak hát ugye mi egy unalmas, gólgazdag DEAC-sikerre vágytunk - telhetetlen módon ;)

Aztán helyzet itt, majd ott - Pócsik Livi lövése megpattant, a kapus erre már nem tudott reagálni, ám a kapufa jó (számunkra rossz) helyen volt. Az is feltűnő volt, hogy egy-két helyzetben a labdát bűvölő emberünkre nem szólt rá a társ, hogy "Hé, itt vagyok!", vagyis kicsivel több kommunikáció sem ártott volna - biztos nem sértődik meg a spíler sem, ha odakiabálnak neki, ha már ő nem veszi észre az üres embert...

Szóval szenvedtünk tovább, az idő pedig pergett vészesen... A szünetig nem is találtunk be többször. Igaz, utána is csak egy alkalommal.

Ellenben a csabaiak még tartogattak számunkra egy kis feketelevest... Egy ziccerük során a lövés elsuhant a kapunk előtt - valaki bele is ért, szöglet. A pontrúgásból aztán egyszerűen legurították a lasztit a lövőnek, aki (Sugár Ágnes második gólja volt ez) szépen felverte a felső sarokba azt - Kósa Viki belekapni tudott csak a közeli löketbe (2-2). Olléé! Bármit, csak ezt ne!!! S mégis...

MÁSODIK FÉLIDŐ

Igazából a második játékrész az addigiak még töményebb változata volt. Még több gyürkőzés és küzdelem, helyzetek itt is, ott is, védések, hibák, izgalom. Ám gól nélkül, nagyon sokáig.

Voltaképp 1-2 perc elteltével már láthattuk, hogy itt nem történik csoda, ez a két gárda ezen a napon nagyjából egyenlő erők küzdelmét bemutatva, egy érdekes, de számunkra egyben fájdalmas meccset produkál. Amely egyébként élvezetes is lehetett volna, ha nem az utolsó csapat ellen szenved az ezüstéremre hajtó gárdánk.

Ugyanakkor a DEAC-os lányok becsületére legyen mondva, bár vélhetően ekkor már tudták, hogy bye-bye ezüstérem, azért hajtottak, hogy legalább megyszerezzék a győzelmet - egyúttal elkerüljék azt a skandalumot, hogy a Békéscsaba egyetlen pontját éppen az utolsó körben, ellenünk, a mi pályánkon szerzi meg az NB2-ben.

Aztán ismét nálunk volt az előny. 3 perc 45 másodperc volt már csak vissza a meccsből, amikor Bornemissza Barbara egy jobb szélről elvégzett szabadrúgást egyből a jobb felső sarokba bombázott (3-2). Nagy lövés és szépségdíjas találat volt. Ezzel megszerezte 20. találatát a bajnokságban. Amivel az 5. helyen végzett a gólvágók versenyében két szolnoki és két salgótarjáni hölgy mögött.

Több gól nem esett már, bár volt rá lehetőség mindkét oldalon.

A Békéscsaba nem szerezte meg első pontjait, a DEAC ugyanakkor 9. győzelmét aratta (1 döntetlen és 4 vereség mellett).

Ezzel a DEAC a 3. helyen végzett (28 pont), a 2. helyezett Rubeolával azonos ponttal, de 7-tel rosszabb gólkülönbséggel. Az 1. helyezett Skorpió 38 pontot gyűjtött. Ami érdekes, és előre mutató: az utolsó 8 mérkőzésből 7-et megnyert, 1-en pedig döntetlenezett a DEAC

Az NB1-be történő feljutás egyenes ágon a rossz szezonkezdést követő remek folytatás ellenére sem lehetséges a mieink számára, s így, hogy nem értük el a második helyet, annak is kicsi az esélye, hogy a zöld asztalnál legyen szerencsénk - egy esetleges visszalépés után ugyanis így vélhetően nem minket fognak felkérni. Ám maradjunk annyiban: akkor lesz végleges a következő idény NB1-es és NB2-es mezőnye, ha már a hivatalos értesítés erről napvilágot látott - majd valamikor nyáron.

A meccs után Kozma Mihály, az MLSZ Futsal Bizottság elnöke adta át az érmeket a DEAC tagjainak a 2017/2018-as NB2-es szezon végén. Darányi Antal edző pedig egyenként gratulált a lányoknak a közös munkához.

Duma: Koppányi Szabolcs (és cimlapkép az érmes lányokról)
Többi fotó: Papp Attila
KÉPGALÉRIA IDE kattintva érhető el.


KULCSSZAVAK

Responsive image
szerző: Koppányi Szabolcs
közzétéve: 2018-03-26 07:30:51

további cikkek a témában
Responsive image
5-4 után a sok hiba megbosszulta magát

Koppányi Szabolcs * 2018-02-10 10:19:31

Responsive image
A mieink már páholyból nézhetik a többiek csatáit

Koppányi Szabolcs * 2018-06-07 13:39:24