A kisiskolás gyermekektől a másodosztályú labdarúgókig, közel félezer fiatal fordul meg naponta a Dóczy utcai Sporttelepen, ahol a múlt és a jelen különleges elegyet alkot. A DEAC-hoz fűződő életérzésről, a professzionális szemlélet jelentőségéről, valamint a közeli és távoli jövőről Pöszmet Tibor szakosztályvezetőt kérdeztük.
A labdarúgó a DEAC egyik legnépesebb szakosztálya, közel ötszáz játékosuk rendelkezik aktív versenyengedéllyel. Hogyan tudják kielégíteni ennyi fiatal mozgásigényét?
Összesen harmincegy csapatot versenyeztetünk, ami országos szinten is kiemelkedő szám, olyan adat, amire méltán lehetünk büszkék. Elsőre talán sokan azt gondolhatják, hogy a DEAC kizárólag az egyetemi hallgatók sportolására biztosít lehetőséget, ám a valóságban ennél jóval szélesebb a paletta. Az óvodai toborzóknak köszönhetően ugyanis már ötéves kortól lehetőség nyílik csatlakozni hozzánk, s szép számmal akadnak olyanok, akik túl az ötvenen még futballoznak megye III-as partnerklubunk, a Bestrong FC színeiben. Egy ilyen méretű és kaliberű szakosztály koordinálása természetesen jelentős logisztikai kihívások elé állít bennünket, ám az elmúlt évek infrastrukturális fejlesztéseinek köszönhetően minden feltétel adott a minőségi munkához, s jó érzés látni, hogy a létesítményeket maximálisan kihasználják a csapatok.
Hol helyezkedik el jelenleg a DEAC a cívisváros labdarúgásának piramisában?
Meglátásom szerint közvetlenül a Debreceni Labdarúgó Akadémia alatt, számunkra fontos célkitűzés, hogy játékosok kinevelésével segítsük a munkájukat. Jó kapcsolatot ápolunk a debreceni egyesületekkel, hiszen a sikerhez elengedhetetlen, hogy egy irányba toljuk a szekeret, hasonló irányvonalak mentén haladjunk. Egyre többször fordul elő, hogy a tehetséges gyermekek a DEAC-tól kerülnek az akadémiához, ahogyan természetesen visszafelé is van átjárás, aki nem találja meg számításait a DLA-n, nálunk a saját céljaihoz mérten kiteljesedhet. Természetesen nem lesz mindenkiből profi labdarúgó, de nem is erre törekszünk, sokkal fontosabb számunkra, hogy egészséges sportembereket neveljünk, akik később az élet bármely területén megállják a helyüket és szívesen gondolnak a labdarúgásra, s ezzel együtt a DEAC-ra.
A klub egyik legfontosabb vezérelve a kettős karrier. Hogyan épül fel ez a gyakorlatban?
Az említett fogalom az élsport és a tanulás szervezett összehangolását jelenti, melyhez az egyetem, annak gyakorló intézményei, valamint a DEAC is nagy segítséget nyújt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a nálunk sportolókkal kivételeznének az oktatók, hiszen nem az a célunk, hogy bármi áron diplomát szerezzenek, ennél lényegesebb, hogy versenyképes tudásra tegyenek szert. Néhány kedvezménnyel próbáljuk segíteni a tanulni vágyó futballistákat, akik bizonyos szint felett egyéni tanrendet igényelhetnek, s ösztöndíjat is folyósít számukra az egyetem. Azon dolgozunk, hogy játékosainknak a stoplist szögre akasztva is legyen lehetőségük elhelyezkedni, klubunk egyfajta átmenetet képez a versenysport és a civil élet között, mindkét irányban.
Hangulatát tekintve családias, szervezetileg mégis professzionális módon működik a szakosztály. Hogyan lehet megtalálni a megfelelő egyensúlyt?
Nehéz szavakba önteni azt az életérzést, amit a DEAC családjához tartozás ad a játékosoknak, edzőknek és vezetőknek egyaránt. Tapasztalataim szerint a bensőséges hangulat csak erősíti a profizmust, ami a sportolókat és a dolgozókat egyaránt jellemzi, hiszen csak úgy érdemes dolgozni, ha a maximumra törekszünk. Hitvallásom, hogy nem attól lesz profi egy játékos, ha fizetést kap, és a legmagasabb szinten futballozik, ezért a DEAC-nál a hozzáállásuk, mentalitásuk szerint igyekszünk minősíteni a sportolókat. A megyei I. osztályban vagy az utánpótlásunkban szereplő csapatainkból is tudnék említeni olyan srácokat, akiket lelkiismeretes, alázatos munkájuk alapján profinak nevezhetünk. Az NB II-es csapat a torony teteje, de számunkra minden építőelem egyformán fontos, szeretnénk, ha éreznék a megbecsülést a DEAC-ban pallérozódó fiatalok és szüleik egyaránt.
Melyik a fontosabb a klubvezetés számára, az eredményesség vagy a tömegbázis növelése?
Közhelynek tűnhet, de mindkettő egyformán fontos, hiszen bármelyiket tudjuk növelni, az pozitívan hat a másikra. Az utánpótlásban nincs kimondott eredménykényszer, hiszen azt szeretnénk, ha a fiatalok a játék szeretetéért, és nem megfelelési vágytól fűtve futballoznának. Azt azonban látni kell, hogy legbelül minden sportoló nyerni akar, s ez a győztes mentalitás kihat az egyesület egészére. Fontos számunkra, hogy játékosaink fizikálisan és mentálisan egyaránt erősödjenek, s a nagybetűs élethez elengedhetetlen tapasztalatokkal gazdagodjanak. Szakosztályvezetőként számomra nem az jelenti a sikert, ha egy közvetlen rivális otthonában bajnoki mérkőzést nyer valamely csapatunk, én ennél hosszabb távlatokban gondolkozom, e tekintetben pedig a kulcsszó a folyamatos fejlődés. Ehhez nem elegendőek a magas intenzitású edzések, a játékosoknak éles összecsapásokra van szükségük, a regionális bajnokságokban pedig a régió legjobbjai ellen mérhetik fel, hogy hol tartanak jelenleg. A legfőbb motivációt az egyes korosztályok és a felnőtt labdarúgás közötti átjárás jelenti, mindenki szeretne magasabb szinten futballozni, ez pedig folyamatosan jobb teljesítményre sarkallja a srácokat.
Immár több mint egy évszázada zajlik labdarúgó tevékenység a Dóczy utcai Sportcampuson, s évről évre fejlődik az egyesület. Határ a csillagos ég?
A DEAC vezetőiben és sportolóiban közös, hogy szenvedélyünk a labdarúgás, s úgy szőjük az álmainkat, hogy közben igyekszünk a realitások talaján maradni. Fontos számunkra, hogy szem előtt tartsuk a hagyományokat, hiszen az elmúlt száz évben legendás elöljárók és sportolók tettek rengeteget azért, hogy arra a szintre juthasson az egyesület, ahol jelenleg is tart. A létesítmények felszereltsége, valamint az utánpótlás tömegbázisa folyamatosan bővül, a felnőtt csapat pedig a történelmi feljutás után azon dolgozik, hogy hosszú távon megvethesse lábát az NB II-ben. Ehhez nagy segítséget nyújt az egyetem vezetősége, a Sportdiagnosztikai, Életmód és Terápiás Központ, valamint Sporttudományi Koordinációs Intézet, amely a fejlődéshez elengedhetetlen tudományos hátteret biztosítja. Nem túlzás azt állítani, hogy szintet lépett a szakosztály, a családias hangulat és a remek közösség mégis megmaradt, s ezen a jövőben sem tervezünk változtatni.
Patai Gergely