A regionális bajnokságban versenyző U19-es együttesünk hálóőre, Urbán Gergely zsenge kora ellenére már többször edzéslehetőséget kapott az NB II-es felnőttcsapatnál, két bajnokin pedig a kispadra is leülhetett. Fiatal tehetségünkkel ezúttal a jó kapus ismérveiről, a bajnoki cím vonzerejéről, valamint távlati céljairól beszélgettünk.

– A legtöbben családias, összetartó klubként jellemzik a DEAC-ot. Milyen érzés egy ilyen közösséghez tartozni?

– Idestova három éve futballozom a DEAC kötelékében, életem egyik legjobb döntését hoztam, amikor kétezer-tizennyolc nyarán ideigazoltam. Minden szempontból megtaláltam a számításaimat, gyorsan befogadtak a csapattársaim, hamar egy hullámhosszra kerültünk. A körülmények ideálisak a fejlődéshez, az öltözőben sokat nevetünk, a pályán azonban keményen dolgozunk a siker érdekében.

– A legtöbb hálóőr mezőnyben is kipróbálja magát, mielőtt elfoglalja helyét a gólvonalon. Belőled mikor vált kapus?

– Én is azok táborát erősítem, akik mezőnyjátékosként kezdték, amikor négy évesen először futballcsukát húztam, még csatárként számított rám az edző. Az igazat megvallva, sosem éreztem magam kényelmesen ezen a poszton, nem tartoztam a gólerős támadók közé, így kevés sikerélményem volt. Az edzőm aztán az egyik mérkőzésen beállított a kapuba, ezzel a döntéssel pedig sokat nyertem, már az első mérkőzést nagyon élveztem az új posztomon.

– Mik a jó, modern kapus ismérvei?

– Egyre fontosabb, hogy egy hálóőr ne csak kézzel legyen ügyes, hanem lábbal is, ezen a téren nekem még rengeteget kell fejlődnöm. Ha a kapusnál biztonságban van a labda, akkor a mezőnyjátékosok bátrabban merik játékba hozni, ezáltal pedig a védelem is kevesebbet hibázik. Elengedhetetlen, hogy a kapus magabiztosságot sugározzon, hangos szóval segítse a társakat, egy-egy bravúr pedig olykor pontot, pontokat érhet a csapatnak.

– Milyen szerep hárul rád az U19-es csapat hálóőreként?

– Szépen felépített, kombinatív támadások jellemzik a játékunkat, nem rúgjuk el a labdát vaktában, amikor pedig nagyobb nyomást helyez ránk az ellenfél, ívelésekkel operálunk. Ritkán hoznak kiszolgáltatott helyzetbe a védők, ám így is szükség van bravúrokra, s az oldalforgatás is fontos eleme a taktikánknak. Nem bánom, ha egy mérkőzésen sokszor tesznek próbára az ellenfél támadói, hiszen így tudok fejlődni, ráadásul a védésekkel meccsben tartom magamat. Veszélyes lehet a kapus számára, ha a riválisunk keveset birtokolja a labdát, hiszen ilyenkor alig akad tennivaló, lankad a koncentráció, ezáltal könnyebben hibázik az ember.

– A regionális bajnokságban a Kisvárdával versenyeztek a bajnoki címért. Milyen volt belülről a szabolcsi rangadó?

– A szezon legnehezebb mérkőzését vívtuk a Várkertben, fizikálisan és taktikailag is remekül felkészített ellenféllel találkoztunk. Az első félidőben jól ment a védés, egyetlen gólt kaptunk, s nekünk is voltak helyzeteink, úgy mentünk be az öltözőbe, hogy akár meg is fordíthatjuk a mérkőzést. A szünet után sajnos gyorsan kaptunk három gólt, ezzel pedig el is dőlt a rangadó, de a bajnoki címért zajló küzdelem még nem lefutott, hazai pályán szeretnénk visszavágni a szabolcsiaknak. Nem elégszünk meg a második hellyel, mindenki azért dolgozik, hogy a bajnokság végén a dobogó legfelső fokán álljunk.

– Tizenhét évesen már az NB II-es felnőttcsapat meccskeretébe is bekerültél. Milyen érzés volt együtt készülni a nagyokkal?

– Bevallom, eleinte nagyon meg voltam illetődve, alig mertem hozzászólni a srácokhoz, de szerencsére mindenben segítettek, támogattak, nagyon sokat köszönhetek nekik. Már az is hatalmas megtiszteltetés volt, hogy együtt edzhettem a felnőttekkel, azt pedig talán még fel sem fogtam, hogy mérkőzésen is leülhettem a kispadra, ráadásul aznap győzni is tudtunk. Ezen a szinten sokkal gyorsabb a játék, a rutinos játékosok erősebb és pontosabb lövésekkel kínálnak meg, mint az utánpótlásban, így jobban kell összpontosítanom.

– Miben kell fejlődnöd, hogy felnőtt szinten is meghatározó játékos legyél?

– Lépésről lépésre haladok, mindig kisebb célokat tűzök ki magam elé, s minden egyes nap azért dolgozom, hogy egyre jobb legyek. Nem érzem úgy, hogy kész kapus lennék, ahogy említettem, lábbal még nem vagyok olyan pontos, mint kézzel, s az oldalváltásokban is sokat kell még fejlődnöm. Most minden idegszálammal az U19-es bajnoki címre  összpontosítok, később szeretnék megragadni az első csapat keretében, s büszkeséggel töltene el, ha egy nap én állhatnék a gólvonalon egy másodosztályú bajnoki alkalmával.