A múlt héten a hetedik debreceni szezonjára készülő csapatkapitányunkat, Berta Ákost szólaltattuk meg honlapunk hasábjain, ezúttal viszont az „ifjú titánok” egyikével, Kozma Ferenccel készítettünk interjút abból az alkalomból, hogy újabb egy évre kötelezte el magát.

Mint közismert, Fecó tősgyökeres debreceni, aki a sportkarrierjén túl is ezer szálon kapcsolódik a szülővárosához.

– A 2015-16-os idényben szerepeltél először a DHK ifi csapatában, de a sportpályafutásod már jóval korábban elkezdődött. Hogyan emlékszel vissza az első időkre?

K.F.: A szuperminiben kezdtem el a pályafutásomat és mindig legalább egy korcsoporttal fentebb szerepeltem a saját korosztályomnál. Mindez jó lehetőséget kínált arra, hogy hozzászokjak a nagyobb intenzitáshoz és a magasabb fizikai követelményekhez. Gyorsan sikerült alkalmazkodni ezekhez, amit aztán a saját korosztályomban remekül tudtam hasznosítani.

– Mindvégig komoly tehetségként tartottak számon, nem véletlen, hogy 2015-16-ban bemutatkoztál az osztrák ifi bajnokságban, egy évvel később a hazai és az osztrák junior ligában is. Eközben folyamatosan termelted a pontokat az ifi és a junior bajnokságokban egyaránt. Mennyire volt ez megterhelő számodra?

K.F.: Azokban az időkben több fronton is helyt kellett állnunk. Általában 2-3 meccsünk volt hetente és rengeteget utaztunk, az osztrák junior ligában körbejártuk Ausztriát. A mérkőzések között sem dőlhettünk hátra, mivel az iskolapadban is megvoltak a feladataink. Én egyébként szerettem sokat játszani, fizikailag jól bírtam a terhelést és mostanság, a felnőttek között is kamatoztatni tudom az említett időszakot.

– 2017-18-ban, majd a következő évben is ott voltál a Divízió 1/B csoportos ifi VB-n, az utóbbi eseményről bronzéremmel tértél haza. Gondolom, szép emlékeket őrzöl erről a két világversenyről.

K.F.: A 2017-18-as idényben Kijevben rendeztek Divízió I/B-csoportos ifi vb-t, rá egy évre Székesfehérváron, ahol sikerült elcsípni a 3. helyet. Jó dolog volt fiatalon belekóstolni az U18-as nemzetközi mezőnybe. Rendkívül megtisztelő volt számomra, hogy csapatkapitányként én vezethettem be a srácokat az arénába. Sajnos, a második meccsen térdsérülést szenvedtem és a további találkozókon már nem tudtam jégre lépni.

– 2018-19-ben, az első Erste Ligás szezonodban 29 meccsen 6 pontot szereztél, mindössze 17 évesen. A szakemberek azt mondják, hogy a juniorból a felnőtthokiba vezető ugrás a legnehezebb. Te hogyan élted át mindezt?

K.F.: Komoly próbatétel volt, nekem különösen, mivel én két korcsoportot „ugrottam”, az ifiből a felnőttbe. Úgy találtam, hogy nem is a fizikai igénybevétel a döntő tényező, mivel azt könnyebb fejleszteni, mentálisan nehezebb beleérni a felnőttmezőnybe. Sajnálom, hogy abban az idényben nem tudtam gólt szerezni, viszont 5 gólpasszal segítettem a többieket, majd a playoffban sikerült még egyet rátenni. A második felnőtt szezonomban összesen 43 mérkőzésen léptem a jégre, 4 pontig jutottam, a nemrég befejeződött idényben viszont 8 pontot tudtam szerezni. Büszke vagyok arra, hogy tősgyökeres debreceniként végig jártam a ranglétrát, állandó tagja lettem a DEAC csapatának és rövidesen elkezdem a negyedik felnőtt idényemet.

– Hogy érzed, mennyi tartalék maradt benned a következő időszakra?

K.F.: Úgy vélem, hogy bőven maradt még bennem energia, képes vagyok nagyot lépni előre. Bízom abban, hogy sikerül több jégidőt kiharcolni és több gólt szerezni. A tavalyi szezonban ez öt alkalommal sikerült, a Vasas ellen december 22-én lejátszott mérkőzés különösen emlékezetes számomra, mivel én lőttem be csapatunk győztes gólját.

– A mögöttünk hagyott szezonban a magyar bajnoki ezüsttel és a Magyar Kupa elnyerésével a DEAC komoly sikereket könyvelhetett el. Mennyiben voltál elégedett a saját teljesítményeddel?

K.F.: Nagy öröm számomra, hogy az elmúlt szezonban is hozzájárulhattam a csapatom sikereihez. Remekül sikerült a múlt nyári felkészülésem, az edzőmeccseken is jól éreztem magam. Az idény elején viszonylag kevés lehetőséget kaptam, de dolgoztam tovább és a későbbiekben sikerült pontokban is megmutatkozó, jó teljesítményt produkálnom.

– Széles körben tudják rólad, hogy a civil életre való felkészülést is nagyon komolyan veszed. Hogy sikerült az érettségi és terveid szerint merre indulnál tovább?

K.F.: Bár csak a jövő héten lesz hivatalos eredmény, úgy vélem, hogy sikerült a kitűzött céljaimat elérni. Úgy számolok, hogy a középszíntű angol és az emelt szintű német érettségim is jeles lesz. Ahogy mondani szokták, „ragadnak rám” a nyelvek, az angolt és a németet is közel felsőfokú szinten beszélem, rövidesen szeretnék egy harmadikat is felvenni. Terveim szerint a Debreceni Egyetem germanisztikai szakán kezdem meg az egyetemi tanulmányaimat.

– Szerinted milyen idény várható az Erste Ligában és milyen célokkal készülődtök az új szezonra?

K.F.: Jó volna, hogyha sikerülne az alapszakasz végén egy jó helyezést megszerezni, majd onnan lépkedni tovább. Minimum a múlt évi teljesítményünket szeretnénk megismételni, bár ez nem lesz egyszerű feladat. A én célom az, hogy minél több jégidő harcoljak ki magamnak és túlszárnyaljam a tavalyi teljesítményemet.

NÉVJEGY:
Kozma Ferenc
Születési év, hely: 2001.04.09., Debrecen
Posztja: támadó
Ütőfogás: balos
Testmagasság: 180 cm
Testsúly: 80 kg

=Müller Károly=