Amikor ezerrel pörög az ERSTE Liga gépezete, egymást érik a mérkőzések, nincs igazán idő elmélyedni a részletekben, pedig néha azért nem ártana. Ha vesszük a fáradtságot, hogy átböngésszük a csapat-és a játékos statisztikákat, nem ritkán érdekes adalékok nyomára bukkanhatunk. Ennek reményében „DEAC-os szemüvegen” keresztül bogarásztuk át a különféle statisztikai táblázatokat.

Az ersteliga.hu a válogatott szünetre elkészítette az erősorrendet (power ranking), amelyen a mieink a másodikak, az utcahosszal vezető Csíkszereda mögött. Ez ismét felfelé mutat, mivel az EL hivatalos ponttáblázatához képest két helyezést léptünk előbbre. A látványos előre sorolás, melynek révén az FTC-Telekom és a Brassó is mögénk került, az egyetemisták több, mint egy hónapja tartó győzelmi szériájának tulajdonítható. Mindez természetesen nem több, mint egy nagyon pozitív részeredmény, ha azonban a trend folytatódik, az több, mint biztató a szezon egészére nézve.

Az alapvető statisztikai mutatók közül elsőként a csapatstatisztikákat vesszük szemügyre. Az emberelőnyök és az emberhátrányok tekintetében az egyetemi csapat mindkét mutató szerint a negyedik. Az emberelőny kihasználás terén a mieink 23,96 %-os hatékonyságot produkáltak, közvetlenül előttünk a Brassó foglal helyet 24,61 %-ot teljesítve. A mi mutatónk első látásra kevésnek tűnhet, de ne feledjük, hogy a vezető helyet birtokló Csíkszereda hatékonysága is mindössze 30,26 %-os. Az emberhátrányok kivédekezésében még ennél is jobban állunk, a létszámhátrányok 81,09 %-át védekezzük ki. Közvetlenül előttünk áll a Brassó (81,32 %), második a Csíkszereda (85,08 %), az élen pedig az Acélbikákat találjuk (86,31 %), ami nagy valószínűséggel az újvárosiak kiváló szezonkezdésének köszönhető.

A gólok és lövések mutatója szintúgy érdekes képet mutat. A szerzett gólok száma a mieinknél 62, ennél csak a Csíkszereda, az FTC-Telekom és a Brassó szerzett többet. A kapott gólok száma 46, ennél csak az FTC és Dunaújváros inkasszált kevesebbet. A lövések számánál is érdemes megállni; 623 volt az összes lövésszámunk, a kapott lövések száma 775, az utóbbi révén a másodikak vagyunk a Csíkszereda (779) mögött. Tehát a 62 találatunkat 623 lövésből értük el, ami azt jelenti, hogy nagyjából minden tízedik lövésből értünk el gólt. Ugyanakkor nagyon sok lövést kaptunk, amelyekből viszont kevés gól esett, ami a védekező munka hatékonyságát dicséri.

A játékos statisztikákból véleményünk szerint, a leginkább mérvadó a kanadai táblázat. Ezen a téren nincs okunk a panaszra; a liga kanadai táblázatát a két szeredai, Shalla és Becze vezeti 38, illetve 34 ponttal, 25 pontjával Izacky tisztán a harmadik. Az élmezőnyben még egy brassói, Fowlie, valamint Nagy Gergő, Turcotte és Tóth Adrián szerepelnek 24-21 pontos teljesítménnyel. A debreceni legénységből Sági (17 pont), Hári (16) és Novotny (15), valamint Berta (11) is kiemelkedően teljesítettek. Utánuk Rutherford és Kuleshov nevével találkozhatunk; mindketten 8 ponttal rendelkeznek, a különbség annyi, hogy ezt az orosz légiós 17, míg a kanadai 8 meccsen szerezte.

A gólok tekintetében szintén Shalla vezet 19 találattal, a mieink közül a 9 gólos Izacky áll a legjobban, nem sokkal előzve meg a 8 gólos Berta Ákost. Sági és Novotny 6-6 gólt termeltek, Hári és Rutherford is ötöt (utóbbi 8 meccsen), Essery pedig 4 gólt vágott 4 mérkőzésen!

A gólpasszok listája sokban eltér a kanadai táblázattól, a lista legelejének kivételével. Shalla 19, Becze és Tóth Adrián 17 találattal vezetik rangsort, utánuk 16 gólpasszal Izacky következik. Sági és Hári 11-11 gólt eredményező átadással az élmezőnyben foglalnak helyet, éppúgy, mint Novotny, aki 9 asszisztig jutott. Őket 5-5 egységgel Kiss Phil és Kuleshov követik.

A meccs/pont mutató átlaga tekintetében Izacky +6-nál tart, Ságinak minden találkozójára jutott egy pont, Hári mutatója +1, Novotny is közelíti a pont/meccs átlagot. Rutherford úgyszintén +1-et csinált, míg Essery átlaga +2, ő négy találkozón ért el 6 pontot.

A fenti adatok világosan mutatják, kik a csapat „húzóemberei”, egyben jelzik a DEAC 1. és 2. sorának folyamatos, átlagon felüli hatékonyságát. Ettől függetlenül nyilvánvalóan nagyon fontos a többi csapattag teljesítménye is, hiszen ők is részesei a helyzetek megteremtésének és sikeres befejezésének.

A mai jégkorongban egyébként egyre inkább elmosódnak a hagyományos értelemben vett hátvédek és csatárok közötti határvonalak, a jégen lévő játékosoknak a támadásokból és a védekezésből egyaránt ki kell venni a részüket, az aktuális csapattaktikának megfelelően. Amikor azt állapítottuk meg, hogy a „DEAC védekezése összeállt”, az konkrétan azt jelentette, hogy a védők folyamatosan segítették a támadások építését, a támadók pedig fegyelmezetten visszazártak és teljesítették védekező feladataikat.

A hátvédek elsődleges feladata természetesen az ellenfél támadásainak megszűrése, ebből következik, hogy kevesebb időt tölthetnek a támadó harmadunkban. A játékos statisztika az ő esetükben is pontszerzésre van kihegyezve, ebből a szempontból az offenzív védőjátékosok élveznek bizonyos előnyt. Bár mérni nehezebb, de elmondhatjuk, hogyha erre alkalom kínálkozik, a DEAC védői szívesen és hatékonyan támogatják a támadókat, más felfogásban hokizó hátvédünk tulajdonképpen nincsen. A hátvédek kanadai táblázatán egyébként Kiss Phil áll a legelőkelőbb helyen 6 ponttal, őt az 5 pontos Vokla Roland, majd pedig a 4 pontos Filbrandt Clint követi.

A mezőnyjátékosok esetében igen fontos a büntetésstatisztika is. E téren egyetlen játékosunk „emelkedik ki”, ő nem más, mint az 57 büntetésperccel rendelkező Izacky Jakub. Szó sincs arról, hogy gólvágó játékosunk az ellenfelek mumusa lenne, a büntetéseinek túlnyomó többsége kisbüntetés, csupán egyetlen végleges fegyelmit szedett össze. Kétségtelen, hogy a cseh légiós kemény srác, ugyanakkor emocionális típus, ezért könnyebben provokálható, amit az ellenfelek ki is használnak, ha mód nyílik erre. Természetesen a kiállítás emberhátrányt jelent, ami a csapatot sújtja, tehát nem ártana, ha Izacky a jövőben nagyobb önfegyelmet tudna tanúsítani. A szabálytalanság maga is legalább kétféle, előfordul, hogy az ellenfél kényszeríti ki, de a csapat ennek árán esetleg góltól menekül meg és a fölösleges, a szakvezetők az utóbbiaktól szoktak méregbe gurulni. Amikor tehát azt mondtuk, hogy a kevesebb büntetésperc jobb lenne, akkor a fölösleges szabálysértésekre gondoltunk.

A kapus statisztika napnál világosan mutatja Hetényi Zoltán szerepét a csapat sikereiben. A legjobb magyar hálóőrnek az idén vetélytársai jelentkeztek, Hughson Garret és Cooke Jordon személyében. A két légiós vezeti is a tabellát 94,46 és 94,44 %-os hatékonysággal. Ha azonban a számok mögé nézünk, rájövünk, hogy nem is annyira egyszerű a helyzet. A mieink kapuvédője 17 meccs átlagában produkálta a 93,65 %-ot, miközben Cooke csak 8 mérkőzést teljesített. A védett lövések tekintetében a mi fiunk fölényesen vezet; 649 (!) lövést hárított 17 mérkőzésen, míg Hughson 16 találkozón „csak” 580-at, míg Cooke 255 védett lövésnél jár. A győztes meccsek és a shutout-ok listáját egyébként szintén Hetényi Zoli vezeti.

Ezzel a számok világában tett rövid kirándulásunk véget ért. Váratlan, nagy felfedezést nem tettünk, ami érthető is, mivel a statisztika a mérkőzések valós tényei nyomán alakul ki. Arra azonban feltétlenül jó volt, hogy megmutassa; milyen nagyszámú, egymáshoz szorosan kapcsolódó elemből áll össze egy jégkorong csapat szereplése, esetünkben a DEAC eddigi remeklése az ERSTE Ligában. A számok azt igazolták, hogy jó úton haladunk, csak remélni tudjuk, hogy a menetelés folytatódik, egészen a szezon legvégéig!

= Müller Károly =