A DASE hálóőre néhai példaképe hatására állt a gólvonalra, a jövőben pedig alázattal és szorgalommal szeretne minél magasabb szintre eljutni.

Deák Olivér első szezonját töltötte fekete-fehér mezben, de azonnal alapemberré vált az U19-esek között. Kiválóságunk a felnőttek között is kipróbálhatta magát, ezúttal pedig egy megható történetet felelevenítve mesélt nekünk a kezdetekről.

„Ha az életemet regénybe kellene foglalni, terjedelmes alkotás születne – mondta nevetve Deák Olivér, a DASE U19-es csapatának kiváló hálóőre. – Tízéves koromban kezdtem el futballozni, ekkor édesapámmal Görögországban nyaraltunk, amikor megismerkedtünk Fülöp Márton családjával, akik éppen a fiuk meccsére utaztak el. Mi is meghívást kaptunk tőlük a PAOK–Trípolisz mérkőzésre, ahol Marcit látva nagyon megtetszett a kapusposzt. Csodáltam a mozgását, ahogy vetődött és biztatta, motiválta társait a kapuból. Sajnos később kiderült, hogy ez volt pályafutása utolsó mérkőzése, s miután távozott az élők sorából, megfogadtam, hogy a nyomdokaiba lépek. Korábban meg sem fordult a fejemben, hogy kapus legyek, nem kedveltem különösebben a futballt, inkább az autósportok érdekeltek. Édesapám, aki birkózó volt, úgy volt vele, hogy nem erőltet rám semmit, mert a sport egyszer úgyis megtalál. 2013-ban, azon a görög bajnokin megtalált, ezért is vagyok mind a mai napig a kapuban, nekem Fülöp Marci jelenti a motivációt.”

A tehetséges kapus több nagy klubnál is megfordult, mielőtt a cívisvárosba tette át a székhelyét.

„Szihalmon kezdtem el a pályafutásomat, az iskolai betonpályán tanultam meg vetődni, a tanárok legnagyobb örömére… – mesélte nevetve a kiváló cerberus. – A testnevelő tanárom segítségével sokat fejlődtem, majd Egerbe, onnan pedig Mezőkövesdre kerültem, ahol Horváth Tamás kezei alatt váltam érettebb játékossá. Néhány év alatt utánpótlás-szinten eljutottam az első osztályig, majd Győrbe vezetett az utam, ahol Ulbert Tibor volt a kapusedzőm, tőle is rengeteget tanultam. Kis túlzással bejártam az egész országot, mielőtt tavaly Debrecenbe kerültem, ahol minden szempontból megtaláltam a számításaimat. Az igazat megvallva, a Diósgyőr szeretett volna leigazolni, de adminisztrációs okok miatt meghiúsult az üzlet, s már csak néhány hét volt hátra a transzferszezonból, amikor egy szívemnek kedves család segítségével végül a DASE kapusa lettem.”

Deák Olivér szerint minden kapusnak más az erőssége, de a manapság már a játék minden elemében kiemelkedőt kell nyújtania a hálóőröknek.

„A vetődéseket és a reflex feladatokat mondanám erősségemnek, illetve érzésem szerint jó ütemben tudok kimozdulni a kapuból. A mai futballban nélkülözhetetlen, hogy egy kapus lábbal is labdaügyes legyen, így ezen mindenképpen szeretnék javítani a közeljövőben. A mérkőzések során rengeteg mindenre kell egyszerre összpontosítani, és a magasság is sokat számít, kevés profi kapust találni 185 centiméter alatt. Jómagam az alacsonyabb hálóőrök közé tartozom, így a nagyok közül is az ő munkájukat figyelem, a maiak közül nekem ter Stegen a kedvenc.”

A fiatal hálóőr azt is elárulta, milyen tervei vannak a jövőre nézve a pályán és azon kívül.

„Számomra a sport mellett a tanulás a legfontosabb, gimnázium után mindenképpen szeretnék egyetemre, vagy technikumba jelentkezni, edzői szakra. Az elsődleges célom természetesen, hogy a labdarúgásból tudjak megélni, de ehhez még sok munka vár rám. Szeretnék eljutni a lehető legmagasabb szintig, s majd az idő eldönti, hogy mire lesz elegendő az alázat, a kitartás és a szorgalom. Az élet bizony nagy rendező tud lenni…”