A népszerű rocker is pályára lépett U10-es csapatunk évzáró mérkőzésén, aki elárulta, alaposan megdolgoztatták a gyerekek.

Mint arról a napokban beszámoltunk, a DEAC U10-es csapata gyerek – szülő mérkőzéssel zárta az őszi szezont. A „rangadóra” nagy neveket is bevetettek a szülők, harcba küldve a Loki egykori gólvágóját, a DVTK jelenlegi támadóját, Könyves Norbertet, vagy a DVSC és a DEAC egykori sziklakemény védekező középpályását, Luis Ramost. A gólvonalon sem kisebb név állt, ugyanis a kaput a Tankcsapda kiváló gtiárosa, Sidlovics Gábor, vagy ahogy a rockzene rajongói ismerik, Sidi őrizte. Utólag megnéztük az igazolását és megállapítottuk, jogosan szerepelt a csapatban, hiszen gyermeke az U10-es csapatában futballozik.

„Előző két éveben, a sűrű koncertprogram miatt nem vehettem részt az évzárón, de idén elhatároztam, ha törik, ha szakad, ott leszek a gyermek – szülő focimeccsen. Most is közbejött egy interjú, de meg se fordult a fejemben, hogy lemondjam az évzárót, és jól tettem, hiszen felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Nagyon jól éreztem magam, jó volt látni a boldogságot a gyerekek arcán, akik azért alaposan megdolgoztattak. Megállapítottam, nincs könnyű dolguk a kapusoknak, a 2×10 perc alatt én is alaposan megizzadtam, pedig rendszeresen sportolok. Minden tiszteletem a gyerekeké, akik az edzéseken majd két órán keresztül végzik teljes intenzitással a feladatokat” – fogalmazott a „rangadó” kapcsán a Tankcsapda gitárosa.

Sidi azt is elárulta, maximálisan elégedett a tehetségközpontunkban zajló munkával, kiemelve, a DEAC-nál a család kifejezés nem elcsépelt frázis, ez a szó komoly tartalommal bír az egyesületnél.

„Amikor csak tehetem, ott vagyok a csapat mérkőzésein, bár ősszel csak egy Bozsik- tornára tudtam elkísérni a fiamat, a tavaszi szezonban viszont majd mindegyiken ott szurkoltam a pálya szélén.  Jó látni, ahogy folyamatosan fejlődnek a gyerekek, mint ahogy azt is, ahogy a mérkőzéseken kis oroszlánokká változnak a srácok. Mikinél (Kovács Miklós – szerk.) a lehető legjobb kezekben vannak a fiúk, akit nagyon jó edzőnek tartok. A gyerekek örömmel járnak edzésre, és a tréningek végén már azt várják, hogy ismét ott lehessenek a pályán. Kialakult egy remek közösség, melyben én nem az ismert zenész vagyok, hanem a szülők egyike. A klubnál nem közhely a család kifejezés, valóban családias a hangulat, jó ehhez a közösséghez tartozni” – zárta gondolatait Sidlovics Gábor.