A 2019-20-as szezon az ismert okok miatt félbeszakadt, s mivel a szövetség már befejezettnek tekinti az idei kiírást, így nem maradt más, mint a csonka idény értékelése. Ugyan nem hirdettek végeredményt, de a huszonegy lejátszott forduló elég arra, hogy végigvegyük a játékosok teljesítményét. Többrészes sorozatunk második fejezetében az erőcsatárokat vesszük górcső alá.

Az 1. rész ITT olvasható.

Isaiah Armwood
A szezon kezdetén nagy várakozásokkal tért vissza az amerikai magasember, akkor a szurkolók azt várták, hogy Milos Boriszovval megállíthatatlan párost alkotnak majd. Nos, ez koránt sem lett így, s míg a montenegrói dobógép második debreceni évében is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, Armwood meg sem tudta közelíteni a magyarországi újonc szezonjában mutatott játékát.
Mindössze hét mérkőzés jutott neki Kovács Adrián együttesében, melyeken négyszer volt kezdő. Átlagosan 23 percet töltött a pályán, melyek alatt 7 pontot és ugyanennyi lepattanót átlagolt. Közelről minden második kísérlete pontos volt, ám a festéken kívülről már nagyon nem ment neki. Bár volt több biztató mérkőzése is, amiken jelezte, hogy nem felejtett el kosarazni a 2017-18-as szezon egyik legjobb játékosa, igazán nem sikerült formába lendülnie, s ez mentálisan nagyon megzavarta. Az sem segített neki, hogy egy szerencsétlen mozdulat következtében eltört az ujja, így több mérkőzést is kénytelen volt kihagyni, visszatérése után pedig érezhetően fájdalmai voltak.
Sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha igazán belelendül. Ha csak meg tudta volna közelíteni az első idényében mutatott effektív játékát, akkor újra a debreceni publikum nagy kedvence lett volna. A története végül nem happy enddel zárult, decemberben távozott a klubtól.

Bognár Kristóf
A már három szezon óta Debrecenben pattogtató játékos idén sem hazudtolta meg önmagát, s a saját bevallása szerint is gyengébbre sikerült második idénye után újra nagyon hasznos kiegészítő emberré nőtte ki magát.
A huszonegy mérkőzésből hatszor volt kezdő, s közel 16 percet kapott találkozóként. 5.2 pontot és 4.5 lepattanót átlagolt, mely negyven percre kivetítve egész jól fest, ráadásul rendkívül hatékony is volt. Ötvenszázalékos mezőnymutatója önmagában is szép teljesítmény, de ami igazán szembetűnő, az a büntetőzése. Csak Boriszov és Manigat dobta jobban az egypontosokat, ráadásul a 83%-ot eddig még csak meg sem tudta közelíteni pályafutása során.
Ami igazán hasznossá tette a játékát, hogy Kovács Adrián kulcsszituációkban is számíthatott rá, több végjátékban is fontos kosarakat szerzett. Idény elején sokkal jobban festett a csapat vele, mint Armwood-dal, egyszerűen jobban illett a játékba, mint az amerikai. Agresszívan védekezett, a szabad labdákat nagy számban gyűjtötte be, és a támadólepattanókért is jól ment (1.6). Neki is köszönhető, hogy a Debreceni Egyetem gárdájának az egyik legjobb kispadja volt a komplett NBI-et tekintve.
Nagyon sok munkát fektetett a játékába az elmúlt években, de a javuló koordinációja és dábáshatékonysága mellett a csupaszív játéka a legnagyobb erénye. Ugyanakkor még mindig tud hova fejlődni, egy modern négyestől még több külső dobás várható el, és a robbanékonyságán is van még mit fejlesztenie. A következő kiírásban negyedik szezonját is megkezdi a Cívisvárosban, amellett, hogy ilyen játékkal biztosan újra rotációtag lesz, a szombathelyi nevelés lassan a DEAC emblematikus figurájává válik.

Sztrahinja Milosevics
Mindössze három mérkőzés jutott neki, bizonyította, hogy zseniális játékos, s nem véletlenül kockáztatott vele a vezetőség a szezon közepén. Egy év kihagyás után tért vissza komoly sérüléséből, látszólag jól sikerült a rehabilitációja, de az áttörés még csak ezután következhetett volna neki. Sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna a rájátszásban és a kupában egy százszázalékos Miloseviccsel a fedélzeten, az biztos, hogy senki sem lepődött volna meg, ha mindkét porondon a négybe kerül a DEAC.

Gáspár Mátyás
Négy mérkőzésen szerepelt a nagycsapatban, sőt a PVSK elleni idegenbeli bajnokin kezdőként kapott szerepet. Nyilván ez utóbbi csak jelzésértékű tett volt Kovács Adriántól, mindenesetre nagy pozitívum, hogy a fiatal debreceni tehetséget be merte dobni a mélyvízbe. Gáspár idén -és várhatóan jövőre is- elsősorban az U20-as, illetve a Zöld-csoportban szereplő U23-as csapat meghatározó játékosa volt, ahol hozta a tőle elvárható stabil játékot. Fizikális adottságai meg vannak hozzá, hogy előrébb tudjon lépni a következő években, de még rengeteg tapasztalatot kell szereznie. Nagy kérdés lesz nála, hogy ki tud-e jönni 3-asba, vagy inkább az alulméretezett 4-es poszt lesz neki az ideális.