A DEAC vívószakosztály edzője beszélt az olimpiáról, Battai Sugár szerepléséről és arról, honnan indultak, amíg idáig eljutottak. Interjú!

Abban, hogy a DEAC vívója, Battai Sugár az utánpótlásban elért kiváló eredmények után a felnőttek között is szépen teljesít, nagy szerepe van edzőjének, Dávid Lászlónak, aki tizenkét éve dolgozik a tanítványával. Hogy néhány eredményt említsünk az elmúlt három évből: egyéniben egy világkupagyőzelem, vk-ezüst, két országos bajnoki cím, csapatban két világbajnoki aranyérem. Legutóbb pedig a párizsi olimpián képviselte a DEAC színeit Sugár, aki a kardcsapat tagjaként a hatodik, pontszerző helyen végzett.

– Ahogy Sugival is beszéltük, kettős érzések kavarognak az emberben a Párizsban elért hatodik helyet illetően. Szakemberként hogy látja a kardcsapat teljesítményét az olimpián?

– A vívósportban a rutin nagyon sokat számít, most ennyire volt elég a fiatalos lendület. A hatodik helyet nem gyászolni kell, nekünk személy szerint pláne nem, hiszen a debreceni vívósport történetében 1912 óta nem volt példa arra, hogy a város sportolója pontszerző helyen végezzen az ötkarikás játékokon. Sugár már a második olimpiájára jutott ki úgy, hogy Debrecenben él, itt készül, messze a vívósport fő ütőerétől, Budapesttől, ami külön dicséretes.

– Az elmúlt évi eredmények láttán sokan biztosra vették, hogy Sugi ott lesz az olimpián. Így is történt, csak éppen egyéniben nem vívhatott…

– Amikor ez a döntés megszületett, mondhatni pár napig nem sikerült nyugodtan aludnom. Erre ráhatásunk nem volt, el kellett fogadnunk, hogy Sugárral tartalékként számolnak. Onnantól a felkészülést úgy alakítottuk, hogy ha beszáll, próbáljon a legtöbbet hozzátenni a csapat teljesítményéhez.

– Lélekben hogyan sikerült átlendülni a történteken?

– Sugival kilencéves kora óta dolgozunk együtt, a legideálisabb edző-tanítvány viszony van köztünk, ettől függetlenül szakemberhez is kellett fordulnunk. Régóta dolgozik Orosz Róbert pszichológussal, aki sokat segített, nagyon hálásak vagyunk érte.

– Végül a japánok ellen állt be fejezőemberként…

– A csapatverseny során nem szokás a fejezőembert lecserélni, nagyon nagy gondnak kell lenni, hogy ez a döntés szülessen. Itt most kialakult egy ilyen helyzet, így Sugárnak hirtelen a semmiből, a regnáló kétszeres világbajnok vívóval kellett megküzdenie. Nem is sikerült olyan jól a bemutatkozás a világranglistát vezető rutinos Emura ellen. A japánokról azért érdemes elmondani, hogy a bronzmeccsen nagyon magabiztosan verték a fantasztikus hangulatot teremtő hazai közönség előtt vívó franciákat. Az olimpiára nem jutnak ki olyan csapatok, amelyeknek nincs ott a helyük. Ez egy különleges esemény. Életemben nem voltam olyan vívóversenyen, ahol tízezer ember tombolt a lelátón, szinte futballhangulat volt, megnehezítve ezzel minden vívó dolgát. Talán ilyenkor sokat számít a rutin, hogy mennyi tapasztalatod van. A mi csapatunk átlagéletkora a legkisebb az olimpiai mezőnyben. Reméljük, a következő ciklusban tudjuk bizonyítani, hogy nem véletlenül nyertünk két világbajnoki címet.

– Három évvel ezelőtt nem tarthatott Sugárral Tokióba, idén azonban együtt utaztak az ötkarikás játékokra.

– Speciális szabályok vannak az olimpián, így én, mint a tartalékversenyző edzője, nem a faluban laktam, hanem egy hotelben, ami egy félórás sétára volt, így naponta ingáztam az edzéslehetőség miatt. Az asszókat a lelátóról nézhettem, a pástokhoz nem mehettem, és mivel tízezer ember tombolt, nem nagyon hallatszott, amit próbáltam közvetíteni.

– Párizsban lezárultak a vívóversenyek, ön viszont nem sokat pihenhet, hiszen Osváth Richárddal készülnek a szeptemberi paralimpiára.

– Augusztus 31-én utazunk, így ez a hónap a finomhangolás jegyében telik. Két hétig Budapesten készül Ricsi, majd egy hetet Gödöllőn tölt edzőtáborban, a kiutazás előtti héten pedig Debrecen edz.

– Mennyiben változott a helyzetük 2022 óta, amikor a DEAC-hoz csatlakoztak?

– A DEAC támogatása nélkül nagyon-nagyon nehéz helyzetben lennénk itt Debrecenben. Emiatt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire hálásak vagyunk Bács Zoltán kancellárnak és Lóczi Lászlóné Kovács Marianna ügyvezetőnek, mert olyan hátteret biztosítanak számunkra, amilyenben az elmúlt húsz évben soha nem volt részünk. A városnak is hálával tartozunk, mert többek között úgy is próbálja támogatni Battai Sugárt és Osváth Ricsit, hogy Békessy-ösztöndíjat ad, ami nagy segítség számukra. A vidéki vívás zászlóshajója lettünk. Korábban nagyon kevés példa volt, hogy egy debreceni vívó ilyen magas szinten teljesítsen, mint Sugár, aki már a második olimpiájáról tért haza, és még mindig csak 21 éves. Mielőtt az egyetemi klubhoz csatlakoztunk, több mint húsz évig önerőből értük el a sikereket, méltatlan körülmények között, erős ellenszélben dolgozva, mert sajnos a helyi sportban akadnak olyanok is, akik nem mellettünk vannak, hanem ellenünk dolgoznak. Nagyon sok dicsőséget hozhatunk még a DEAC-nak és Debrecen városának, ehhez kőkemény vidéki gyerek módjára még keményebben kell dolgoznunk, de erre alkalmasak vagyunk, én is és az összes tanítványom is. Nekem ez az életem, egy családi ház árát már biztosan beletettem, hogy ilyen vívósport legyen a városban, mert nem voltak támogatóink. Azért csinálom, mert szeretek a gyerekkel foglalkozni, tanítani őket, és úgy érzem, hogy amit eddig felépítettünk, azt már senki sem veheti el tőlünk.

– Az olimpián sokszor okozott feszültséget a bírók döntése. Jellemző a sportágra, hogy elfogultak egy-egy nemzettel, vagy személyesen egy-egy vívóval szemben?

– Abszolút, a hazai vívóversenyeken is megtapasztaltuk, ezért vidékiként sokkal jobbnak kell lenned, ha nyerni akarsz. Mi így építettünk fel a városban nemcsak egy fegyvernemet, hanem egy egész vívószakosztályt. Iskolapéldája vagyunk annak, hogy húsz év alatt a nulláról milyen magasságokba lehet eljutni. Az igazi kérdés számomra az, hogy akik anno olyan körülmények között dolgoztak, mint amilyenek között mi vagyunk most, vajon hol tartanak ma? És ha nem előrébb, mint mi, akkor miért is nem? Nagyon kevesen járták végig ezt az utat velem, ők tudják csak, milyen kompromisszumokat kellett kötni. A következő négy évnek egy nagyon nyugodt háttérrel futhatunk neki, mert a DEAC- és a városvezetés sportszerető, és fontosnak tartja, hogy a debreceni sportolók megfelelő körülmények között készüljenek. Miattuk is a legkeményebben fogunk dolgozni, hogy minél több örömet szerezzünk a város sportszerető lakosainak.