Ezúttal elmaradt a megszokottól U12-es csapatunk játéka, ugyanakkor sok tanulsággal szolgált az egri találkozó.

Örök igazság, hogy nyerünk vagy tanulunk – Egerben az utóbbi jutott osztályrészül U12-es csapatunknak. Pedig az elmúlt hetekben sorra jöttek a sikerélmények, a Nyíregyháza, a Mezőkövesd és a Kisvárda ellen is nagyon megdolgoztak a győzelemért növendékeink, akik szombaton a hevesiek otthonában vendégeskedtek.

A hazai pálya előnyét élvező rivális motiváltan lépett pályára, míg a mieink ezúttal nehezen érték el a megfelelő fordulatszámot. Nem segítette a helyzetünket, hogy az adódó lehetőségekből gólokat is lőtt az Eger, amely a 13. percben már kettővel vezetett. A párharcokból jobban jött ki ellenfelünk, sokszor lecsúsztunk az átadásokról, a megszokottnál kevesebbszer tudtunk labdát szerezni. Akadtak villanásaink, de a játék képe alapján reálisnak tűnt az első félidő végére kialakuló háromgólos különbség.

Azért a folytatásban bizonyították a srácok, hogy nem véletlenül kezdték kiválóan a bajnokságot, bizonyos periódusokban már jobbak voltunk, ígéretes támadásokat vezettünk. A gólszerzés ezúttal nem sikerült, hátul viszont két megingást leszámítva stabilabbá váltunk – igaz, addigra eldőlt a találkozó. Merthogy az Eger nem engedte, hogy a debreceni legények megtréfálják őket, így a Lokitól elszenvedett vereség után ismét 5–0-ra kaptunk ki. Ez a fiaskó azért jobban fáj, de legalább ennyire tanulságos: egy hét múlva a Sajóvölgye ellen javíthatunk!

MLSZ Országos U12 Észak-Kelet, 6. forduló

Eger SE–DEAC 5–0 (2–0, 1–0, 2–0, 0–0)

DEAC: Koós – Bencze P., Szatmári, Hunya, Bán, Herman, Kecskés, Mézes, Köblös

Cserék: Rohács, Kovács Zs., Bencze G., Patai, Som, Kiss Á., Szerepi-Nagy

Vezetőedző: Szabó János

Szabó János: Olyannyira nem tudtuk megismételni a múlt heti jó teljesítményünket, hogy a szezon leggyengébb játékát láthattuk a gyerekek részéről. Az első játékészben enerváltnak bizonyultunk, a párharcok döntő többségét elveszítettük, az ellenfél felállási formájával szemben folyamatosan úton voltunk. Védekezésben és támadásban sem voltunk kellően hatékonyak. A második félidőre némileg rendeztük a sorainkat és kiegyenlítettebbé vált a találkozó, de ez a nap nem rólunk szólt, ezúttal a tudásunk töredékét vittük ki a pályára. Ami leginkább fájó, hogy hiányzott belőlünk a szenvedély, pedig ennek a korosztálynak ezt tartom az egyik legnagyobb erősségének. Nem elégedhetünk meg egyszeri bravúrokkal, minden hétvégén törekednünk kell a tudásunk legjavát adni.