A DEAC futsalszakosztály vezetője, Zsuponyó Levente értékelte a szezont, szó esett a kényszerű befejezésről, az utánpótlásról és a jövőről is.

A DEAC női és férfi futsalcsapata az élvonalban szerepelt az idei szezonban. A lányok remekül teljesítettek, újoncként versenyben voltak a bajnoki címért. A fiúk a felsőházért harcoltak, ám végül a tabella második felében végeztek az alapszakaszban, az alsóházban pedig már csak egy meccset tudtak lejátszani, mert a koronavírus okozta veszélyhelyzet miatt a szövetség leállította a bajnokságot, ami – mint később kiderült -, nem is folytatódhat. A futsalszakosztály vezetőjével, Zsuponyó Leventével beszélgettünk a sportágról, a szezonról és a jövőről.

– A futsalt sem kerülte el a pandémia következménye: a szövetség úgy döntött, befejeződnek a bajnokságok, és a tabellák a jelenlegi állapotukban rögzülnek. Így kellett lennie?

– Más lehetőség nem igazán volt. Zárt kapus meccseket talán lehetett volna rendezni, de a versenysport a szórakoztatóipar egy ágazata, a nézők kizárása a sportág létjogosultságát kérdőjelezné meg. Ugyanakkor az, hogy nincsenek kiesők és feljutók, nincs bajnok, etikailag nem szerencsés, hiszen a bajnokság kétharmada lement, elég jól kirajzolódtak az erőviszonyok. A magyar futsal vezetőivel volt egy online fórumunk, a többség határozottan elzárkózott a további folytatástól, ennek döntően pénzügyi okai voltak, a rendelkezésre álló erőforrásokat inkább a következő bajnokságban szeretnék felhasználni. Ezzel párhuzamosan az edzők a folytatás mellett tették le a voksukat. Nem volt tehát egységes döntés, de ebben a helyzetben nehéz igazságot tenni.

– A férfi csapatnak sokáig jó esélye volt a felsőházra, míg a lányok a második helyen fejezték be a küzdelmeket. Elégedett a szezonnal?

– Az MLSZ döntése éppen azért volt fájdalmas számunkra, mert a lányok elérhető közelségbe kerültek ahhoz, hogy érmet szerezzenek, akár a legfényesebbet is. Egyben volt Üveges Katalin együttese, jól tudtak igazolni, olyan fiatalok érkeztek ide, akik elkötelezettek a futsal irányába. Több játékost is adtak a válogatottnak, ami a keret erősségét mutatja. Reális volt számukra a bajnoki aranyérem, emiatt nagyon nehéz nekik ezzel a helyzettel megbirkózni. A fiúknál törekedtünk a folyamatos fejlődésre. Jól kezdtük a bajokságot, ami önbizalmat adott a srácoknak, de az alapszakasz eredményeit számunkra sorsdöntően befolyásoló mérkőzéseinken nem tudtuk a jobbik formánkat hozni, és már nem jöttek úgy a sikerek, hullámvölgybe kerültünk. Sokat tanulhatunk ebből az idényből. Például azt, hogy csak maximális odaadással lehet versenyképesnek lenni, és ha megfelelő alázattal közelítjük meg a sportágat, az ellenfeleket, ha megfelelő az edzésmunka, akkor nem lesz gond. Végül az alsóházban végeztünk, ám így is nívós meccsek vártak volna ránk, hiszen senki sem akart kiesni, ezért a csapatok jelentősen erősítettek.

– A DEAC keretében is több új nevet lehetett felfedezni.

– Igen, minőségi légiósokat igazoltunk, ami nagy mérföldkő volt a szakosztály életében, de a jövő útja nem ez. Annak idején Bács Zoltán kancellárral úgy állapodtunk meg, hogy egyetemistákra építve működtetjük a futsalcsapatot, és elsősorban ezt az irányt követjük. Úgy gondolom, így is sikeresek tudunk lenni, már felkerültünk a sportág térképére. A DEAC egyesület egyre inkább támogatja a futsalt, és ahogy egyre profibbak lesznek a körülmények, egyre többet tudunk edzeni, minőségi munkát végezni, úgy változik a keret is. Igyekszünk olyan fiatalokat beépíteni, akikben a tudás mellett megvan az elszántság és a lelkesedés is. Az U20-as korosztályunkból például többen is felkerültek az idén.

– Ezek szerint lehet építeni az utánpótlásra?

– A jelenlegi felfüggesztett bajnokságban az U17-es és az U20-as csapataink is dobogós helyen álltak, az alacsonyabb regionális sorozatokban szintén nagyon jól szerepeltünk. Megvan tehát a lépcsőfok, van kikre építkeznünk, a gyerekek már utánpótláskorban elköteleződnek a sportág iránt. Amit mindig mondok nekik és a szülőknek: az eredményesség csak egy dolog, az egészséges életmódot is meg kell tanulni, nem csak futni és a labdába rúgni. Régóta a szakmában vagyok, megtapasztaltam, hogy nagyon sok fiatal hagyja abba idő előtt a sportot, mert elhasználódik a szervezete. Nincs meg ugyanis az a gyakorlat számukra, hogy odafigyeljenek a megfelelő életvitelre. Mi az utánpótlásban ezeket az alapokat lefektetjük, emellett a sportág szeretetére neveljük őket, ennek is köszönhetők a jó eredmények a különböző korosztályokban.

– Most, hogy a szövetség végett vetett a szezonnak, meddig tart a felkészülés?

– Májusban lesznek még edzések, de a legfontosabb, hogy a játékosokkal leüljünk, és megbeszéljük, hogyan képzelik el a folytatást. Július közepe körül már el kell kezdenünk a munkát a következő idényre. Ha a felsőházba szeretnénk kerülni, akkor szeptemberben már topformában kell lennünk.

– A keret egyben marad?

– A tervek szerint igen. A csapat edzője, valamint a szakosztály és a DEAC vezetői közösen döntenek arról, kit igazolunk le és kik mennek el. A hírek szerint lesznek olyan klubok, amelyek bedobják a törölközőt, vagy visszavesznek a költségvetésből, és elképzelhető, hogy onnan tudunk erősíteni, de az utánpótlásunkra is támaszkodunk.

– A jövőt illetően mivel lenne elégedett?

– A DEAC futsalszakosztálya kapcsán akkor lennék tökéletesen elégedett, ha felnőtt- és utánpótlás-csapataink számára idővel egyre tovább bővülnének a szakmai és egyéb infrastrukturális lehetőségek, hogy a karakteres és egyben eredményes együtteseink látványos játékstílussal szórakoztassák a tömött lelátókon helyet foglaló nézőket. Víziómban a játékosok, szakemberek Debrecen vonzáskörzetéhez és a Debreceni Egyetemhez több szálon kötődőek, nem kizárólag a futsalban, hanem az egyetemes amatőr és professzionális labdarúgásban helyüket megtaláló, értékteremtő munkát végeznek. Szeretném, ha a lehető legtöbb versenysorozatban való jelenléttel, sikeres szerepléssel képviselnénk azt a szellemiséget, amit én a Debreceni Egyetemmel azonosítok.
Nyitrai Daniella