André Antónia abban bízik, hogy a Debreceni Egyetem együttese vasárnap újabb trófeával gazdagodik.

A DEAC női futsalosai két sikerrel zárták az előző hétvégét, ennek köszönhetően az élen végeztek a Magyar Kupában. Üveges Katalin és Quirikó Vivien tanítványai szombaton a Budaörs legyőzésével (3-0) jutottak be a fináléba, ahol a Szekszárdot két vállra fektető Astra várt rájuk. Az aranycsata során a játékosok közül csupán André Antónia tudott betalálni, így együttesünk tagjai emelhették a magasba a díszes serleget a Vasas Sportcsarnokban.

“Nagyon fárasztó volt ez a két nap – kezdte a beszélgetést a döntő egyetlen gólszerzője. – A budaörsiek ellen sem volt könnyű dolgunk, bár a végeredmény talán mást sugallhat. Az elődöntőt követően nagy hangsúlyt fektettünk a regenerációra. A döntőben dolgozott bennünk némi drukk, de megbeszéltük, hogy csúszni-mászni fogunk a trófeáért. Úgy érzem, az első félidőben mi diktáltuk az iramot, akár több gólt is lőhettünk volna. A második játékrészben azt tapasztaltam magunkon, hogy a koncentrációnk olykor kihagyott, ennek ellenére szerencsére megőriztük az előnyünket. Hogy mi történt a találatomnál? Egy Astra-berúgás után Torma Lillához került a labda, én pedig igyekeztem kihasználni, hogy az ellenfél védelme kissé fellazult. Lilla kidobása kiváló ívben érkezett, és a fejesemet Hargas Annamária úgy sem védhette, hogy kilépett a kapujából. Érdekesség, hogy ugyanebben a csarnokban kísértetiesen hasonló gólt szereztem néhány hónappal ezelőtt. Nyilván megadtuk a módját az ünneplésnek, amit már a fővárosban megkezdtünk. Hazafelé több benzinkúton is megálltunk, tehát a hangulattal nem volt probléma – árulta el mosolyogva André Antónia.

Tehetséges játékosunknak rengetegen gratuláltak a fényes eredmény után, de az egyik üzenet különösen meghatotta.

“A volt középiskolai osztályfőnököm is írt nekem. Amikor eldöntöttem, hogy inkább a sportra összpontosítok, ő a következő gondolatot adta útravalónak: >>Nem baj, ha utcaseprő vagy, de akkor a te utcád csillogjon a legszebben.<< Még mindig elérzékenyülök, ha eszembe jutnak ezek a szavak” – mesélte 21 esztendős húzóemberünk.

Fiatal kora ellenére André Antónia vitrinje szépen gyarapodik, adódik a kérdés: a legfrissebb medáliát hová teszi?

“Egy szekrényen tárolom az ereklyéimet, itt lesz a helye a Magyar Kupa-aranyéremnek. Az igazat megvallva még mindig nem hiszem el, hogy megnyertük a sorozatot” – hangsúlyozta futsalosunk.

A történelmi tett után sem ülhetünk a babérjainkon, ugyanis vasárnap a bajnoki döntő negyedik felvonása következik a Tolna otthonában. Az egyik fél harmadik sikeréig tartó párharcban jelenleg 2-1-re vezetünk, vagyis csak egy lépés választ el minket a tróntól.

“A kupagyőzelem biztos, hogy egészséges önbizalmat ad, ebből kiindulva a hétvégén szeretnénk feltenni az i-re a pontot. A legutóbbi tolnai vizitünk előtt még az ellenfelünk volt kedvezőbb helyzetben, mivel az első meccset megnyerte, ám már a bemelegítés során éreztem a tüzet a csapaton. Most is hasonló mentalitásra lesz szükség” – zárta mondandóját André Antónia.

Képek forrása: mlsz.hu