A novemberi nemzetközi szünet után a DEAC hokisai a Dunaújvárosi Acélbikák ellen folytatják a bajnoki küzdelmeket. A mieink eddig hét meccset játszottak, a mérlegük három rendes játékidőben kivívott győzelem, egy két pontos és két egy pontos mérkőzés, szerzett pontjaik száma tizenhárom, ezzel az EL tabella 3. helyét foglalják el. Keddi játszótársaink, az Acélbikák szintén hét mérkőzésen vannak túl, a három találkozón szerzett 6 pontjukkal a tabella 8. helyén tanyáznak. Rendes játékidőben még nem sikerült nyerniük, van viszont 4 vereségük, míg a mieinknek csak egyszer nem sikerült pontot szerezni.

Bár a statisztika a mieink sikerét vetíti előre, mindenki tisztában lehet azzal, hogy a dunaújvárosi vizit minden lesz, csak nem sétagalopp. Az ellenfelünk a hazai jégkorong egyik meghatározó egyesületét képviseli, ahol szeretnek élcsapatban gondolkodni és ennek rendelik alá a csapatépítést is. Az újvárosiakra a szezon elején igencsak rájárt a rúd, pontosabban a Covid-betegség, csak október 9-én tudtak bekapcsolódni a Liga küzdelmeibe. Az első mérkőzésükön simán kikaptak a gyergyóiaktól, két nappal később viszont hosszabbításban legyőzték a Brassót. Ezután újabb, ezúttal nagy gólkülönbségű vereség következett a Szeredával szemben (4-10), majd folytatódott az Acélbikák „liftezése”; ráadásban behúzott győzelmek és vereségek váltogatták egymást. Intő jel lehet, hogy oda-vissza megverték az UTE-t, október 30-án pedig az 56. percig ikszre álltak a Fradi ellen, idegenben. Nem véletlen ez, hiszen a dunaújvárosiak komoly erősítéseket hajtottak végre; azon túl, hogy megtartották Hughson kapust, Kovács Bronson-t, Dansereau-t és Mazureket, Svédországból megszerezték a hátvéd Daniel Nilsson-t, az ex-HKB-s Pihlqvist-et, a Slovantól Martin St. Pierre-t, valamint a britek rutinos válogatottját, David Phillips-et is.

Az ellenfél otthonában különösen veszélyes, arról pedig jelenleg alig van információnk, mire képesek a mieink idegenben, mivel mindössze egyszer játszottunk vendégként, azt is elég régen, szeptember 20-án. Az mindenesetre pozitív, hogy az egyetemisták a MAC-tól elszenvedett hazai vereséget kivéve végig korszerű, megbízható hokit produkáltak. A támadó szekció remekül teljesít, összesen 30 találatot szereztünk, ezen a téren is a harmadikak vagyunk a ligában, a MAC HKB és az FTC-Telekom mögött. A védekezésről szólva; emberhátrányban jól dolgozunk, a kapu előtti terület levédésében talán nem annyira, a mieink védelmének oszlopa azonban nem más, mint Hetényi Zoli, aki rendszeresen extra teljesítményt nyújt a kapuban, az ERSTE Liga kapusrangsorában is az élen áll a védési hatékonyság terén. Kiváló hálóőrünk nem véletlenül lett a meccs embere a november 5-ei, Lengyelország elleni válogatott találkozón.

Összességében úgy tűnik, hogy óvatos optimizmussal várhatjuk a dunaújvárosi találkozót. A srácok eddig kiváló teljesítményt nyújtottak az idény elején, ha folytatni tudják azt a gyors és kreatív támadó hokit, amelyet eddig mutattak, akkor még sok örömöt találhatunk a játékukban. Sajnos, ezúttal csak távolból küldhetjük az energiákat, de ezt az állapotot is muszáj lesz megszokni, hiszen, ha hinni lehet a sorsolásnak, a legközelebbi hazai meccs december 11-én lesz és éppen az Acélbikák érkeznek Debrecenbe.

2020.11.10. 18.15 Dunaújvárosi Jégcsarnok
EL 49
Dunaújvárosi Acélbikák – DEAC

=Müller Károly=