A DEAC jégkorongcsapatának szakmai stábja tapasztalt trénerrel gyarapodott a 48 éves finn Aleksi Jaaskelainen személyében, aki a jövőben kapusedzőként tevékenykedik egyesületünknél.

Az Elite Prospects adatai szerint Ale 2005-ben hazájában, Finnországban kezdett dolgozni az SM-sarja bajnokságban szereplő Blues U16 csapatánál, egy évvel később pedig ugyanott az U18-as csapat hálóőreit irányította. A 2011-12-es szezontól három éven keresztül a HIFK serdülő és ifiegyütteseinek munkájáért felelt. 2014- és 2017 között a Kiekko-Vantaa együttesével az SM-liigában, illetve a Mestisben dolgozott. A 2017-ben váltott, a VHL-ben szereplő kínai RKS Heilongjiang csapatát edzette és megbízást kapott a Divízió 2B csoportos világbajnokságon részt vevő, kínai U18-as válogatott felkészítésére is.

A 2018-19-es és 2019-20-as szezonban dolgozott először hazánkban a HK Budapest kapusedzőjeként, 2020-21-ben pedig Erdélyben a Sapientia U23-as, majd az SZJA ifiegyüttesénél vállalt munkát. A következő idényben a Ritten Alpesi Ligás felnőttcsapatánál, míg a tavaly a Podhale Nowy Targ csapatainál tevékenykedett.

A kapusedző munkája néha kevéssé látványos munkaterület, ugyanakkor szoros kapcsolatban van az adott csapat eredményességével, ezért az edzők örülnek, ha jól működik, különösen akkor, ha specialistákra tudják bízni a fejlesztéseket. Bízunk abban, hogy Aleksi Jaaskelainen nagyban hozzá tud járulni a csapat sikereihez, részben azért, mert a finn kapusiskola igencsak híres, ő pedig nincs híján a széles körű nemzetközi tapasztalatnak.

– A jégkorong sportágban az edzők java része korábban játékos volt. Ön is ilyen utat járt be pályafutásának befejezése után?

A.J.: – Én a JYP Jyväskylä-ben utána kisebb juniorbajnokságokban hokiztam. A játékoskarrieremről nem sokat tudok mesélni, mivel sosem jutottam el profi szintre. Őszintén szólva, miután visszavonultam az aktív játéktól, nem gondoltam arra, hogy edzősködni kezdjek. Később azonban Helsinkibe költöztem, és egy mentáledző barátom folyamatosan arra kért, hogy kezdjek el vele dolgozni. Végül meggyőzött, rájöttem, hogy ezt akarom csinálni. Tizenöt évembe telt, mire a mai szintre eljutottam. Eközben sok országot és kultúrát láttam. Nem tudnám megmondani, mi a legfontosabb, szerintem ez a munka a mindennapi tanulásról szól. Az összes ember, akivel pályafutásom során találkoztam, megtanított valamire és ez az, ami felkelti az érdeklődésemet. Ezért fontos számomra a jégkorong mellett, hogy utazzak, találkozzak a különböző kultúrákkal és mindig új tapasztalatokat szerezzek.

– Mikor és milyen módon került kapcsolatba a debreceni jégkorongozással?

A.J.: – A kapcsolat az ügynökömön keresztül jött létre. Ezt követően beszéltem néhány edzővel és játékossal, akik jól ismerik az itteni hokiéletet, és nyilvánvalóvá vált, hogy itt szeretnék dolgozni.

– Melyek azok a fő célkitűzések, amelyeket mindenképpen szeretne nálunk megvalósítani?

A.J.: – A célom: az egyesület valamennyi kapusát segítsem és támogassam, hogy minden nap a legjobb teljesítményt tudják produkálni. Bízom abban, hogy meg tudok honosítani némi északi és finn jégkorongkultúrát, úgy a klub, mint a játékosok számára.

=MK=