A napokban derült ki, hogy távozik a DEAC Jégkorong Akadémia sportigazgatója, Kecskeméti Áron. Az egyetemi klub menedzsmentje példás gyorsasággal lépett, és György József személyében megállapodott egy tapasztalt szakemberrel.

György József 2006 óta részese a debreceni jégkorong életének. Az elmúlt másfél szezonban a felnőttcsapatnál dolgozott vezetőedzőként, irányítása alatt Magyar Kupát és Szuperkupát nyert az együttes. Szívügye az utánpótlás, így a Debreceni Hoki Klub és a DEAC Jégkorong Akadémia szakmai munkája kiváló kezekben lesz.

– Örülök, hogy elfogadtad a szakmai igazgatói posztot, több mint megnyugtató ez a legtöbb helyi hokiszurkoló, jégkorongot szerető ember számára. 

Gy.J.: – Ez a kinevezés nem szerepelt az én forgatókönyvemben, nem is készültem fel rá, mert szinte a semmiből jött a hír, hogy Kecskeméti Áron távozik. A meglepetésen túl nyilván örültem, hogy rám esett a választás, ami megtisztelő számomra. Nekem azért nem volt ez egy egyszerű döntés, már csak azért sem, mert jól tudom, mennyire nehéz itt helyzet.

– Sok évig voltál debreceni játékos, sok éve vagy debreceni edző, így nálad jobban kevesen ismerik az itteni helyzetet. Mik a fő céljaid az új beosztásodban?

Gy.J.: – Itt helyben és a tágabb környezetet tekintve is, az egyesület teljesen új helyzetben van. Az állami fenntartású kiemelt akadémiák megjelenésével ugyanis az eddigieknél több lehetőség nyílik a játékosok előtt, amit ők és az akadémiákat fenntartó egyesületek egyaránt ki fognak használni. Azok a klubok, amelyeknek nincs kiemelt akadémiája, egy szinttel lejjebb kerülnek, ez a folyamat nem kedvező az egyesületek java része számára, mivel megpróbálják majd elszívni tőlük a tehetségeiket – főleg az U16-ban és fentebb – komolyabb lehetőségeket, új távlatokat felajánlva. Az erőviszonyok ilyen alakulásával nem tudunk mit kezdeni, de ez nem jelenti azt, hogy a kiemelt akadémiák elszívó hatását ne próbáljuk ellensúlyozni. Feltétlenül át kell alakítani a toborzás módszereit, főként a létszámnövelés céljából, akik pedig már „körön belül vannak”, azok esetében a képzés fókuszát szükséges kiszélesíteni.

– Mit tervezel az U8 és az U16 közötti korcsoportokkal?

Gy.J.: – Velük ugyanúgy kell eljárni, mint az idősebb korosztályokkal. Ragaszkodtam ahhoz, hogy kapjak csapatot vezetőedzőként is, valószínű, hogy ez az U12-lesz. Nem adminisztrátornak érkezem, úgy gondolom, hogy a munkám súlyponti része az edzőkollégák tevékenységének összehangolása, közös cél felé terelése lesz. Szeretnék olyan munkahelyi légkört kialakítani, amelyben a dolgozó jól érzi magát, szívesen jár be a jégcsarnokba, magamat is beleértve.

– Szerinted, hogyan alakul, mennyiben lesz támogató a szűkebb és tágabb intézményi környezet? Elvárható-e, hogy közös gondjainkkal kapcsolatosan együttesen hozzunk döntéseket?

Gy.J.: – Remélem, hogy támogató lesz, mint jórészben mostanáig. Ennek legfontosabb eleme a jégcsarnok energiaellátásának megfizethető biztosítása. Bízom abban, hogy nem ismétlődnek meg a múlt év végén tapasztalt, áldalan állapotok. Őszig még rengeteg idő van, mód lesz tehát arra, hogy közmegegyezéssel találjunk megoldást erre a nehéz problémára. Mert azt bizony látni kell, hogy a sporteredmények olyan tényezőktől is függenek, mint az öltözői, valamint edzőtermi körülmények és a csapatok tagjai joggal várják ezeknek optimális biztosítását is. Én egyébként e téren is optimista vagyok, ezért is vállaltam el a sportigazgatói tisztséget.

=MK=