A DEAC védője felidézte a mögöttünk hagyott szezont, és néhány mondat erejéig visszatért a kezdetekhez is. Szó esett a válogatottról, és megtudhatjuk azt is, miért posztol róla Shane Tusup.

Vokla Roland meghatározó játékosa volt a DEAC sikeres szezont záró jégkorongcsapatának. A 25 éves válogatott védő 45 mérkőzésen lépett jégre, 7 gól és 11 assziszt szerepel a neve mellett. Közel két éve, 2019 nyarán érkezett Debrecenbe, és hamar megkedveltette magát szurkolókkal, csapattársakkal egyaránt köszönhetően személyiségének, szorgalmának és a munkához való hozzáállásának. Szerepelt korábban a szlovák bajnokságban, az Extraligában, mégis jó döntésnek tartja, hogy annak idején a DEAC-ot választotta.

– A szezon utolsó mérkőzése egy szenzációs sikerrel zárult. Nincs is jobb befejezés egy csapat számára…

– Amikor nem jutottunk az Erste Liga döntőjébe, akkor mindannyian nagyon csalódottak voltunk, de szerintem nyugodtan mondhatom a többiek nevében is: a Magyar Kupa-győzelem kárpótolt minket. Nem kis ellenfeleket győztünk le, hiszen az elődöntőben a címvédő és a tavalyi magyar bajnok Ferencvárost búcsúztattuk, a fináléban pedig az ICEHL-ben szereplő, magasabb szintet képviselő fehérváriak felett diadalmaskodtunk. Nagyon boldogok vagyunk, hogy így zártuk a szezont.

– A döntőben ráadásul a nevelőegyesületed ellen játszottál.

– Még mindig sok barátom van a csapatban, jó érzés volt őket látni, és egy élmény volt ellenük pályára lépni. Utoljára a 2015-2016-os szezonban játszottam Székesfehérváron, így a Magyar Kupa-döntő ebből a szempontból is különleges volt számomra.

– Ha már szóba került Fehérvár, ott sajátítottad el a sportág alapjait, de hogy jött az ötlet, hogy jégkorongozó leszel?

– Hódmezővásárhelyen születettem, és anyukám elmondása szerin kétéves koromban már görkorcsolya volt a lábamon. Amikor óvodás lettem, átköltöztünk Székesfehérvárra, mivel apukám katona, és ott vállalt munkát. Általános iskola első osztályába jártam még, amikor jégkorong toborzó napot tartottak, én is jelentkeztem, nagyon megtetszett, és maradtam. Végigjártam a korosztályokat, de a Fehérvár első csapatában tétmérkőzésen nem sikerült bemutatkozni. A második csapatban ugyanakkor rendszeresen játszhattam, a 2015-2016-os szezonban az elődöntőig jutottunk a bajnokságban, ahol a MAC búcsúztatott minket.

– Bizonyára jó teljesítményt nyújtottál a párharc során, mert az újbudaiak felfigyeltek rád, és a szezon után leigazoltak.

– Nagy előrelépést jelentett ez számomra. Az első év nagyon szép volt, megnyertük a Magyar Kupát, bejutottunk a MOL Liga döntőjébe, illetve volt a Városligetben egy emlékezetes Winter Classic-meccs, amelyen legyőztük a DVTK-t. A következő szezon felemás érzés számomra, mert az Erste Ligát megnyertük, viszont nem sok játéklehetőséget kaptam, ami miatt lelkileg padlóra kerültem. Nehezen éltem meg, hogy többnyire a kispadot koptatom. Sportpszichológushoz jártam, aki sokat segített, majd összeszedtem magam, és még keményebben dolgoztam. Meg is lett az eredménye, a harmadik évben már több lehetőséghez jutottam, ami azért bírt különösen nagy jelentőséggel, mert ekkor már az Extraligában szerepeltünk.

– Utána néhány meccset kölcsönben játszottál a Vasasban, majd szezon végén elhagytad a fővárost. Hogy került képbe a DEAC?

– Kecskeméti Áron másodedző keresett meg, leültünk tárgyalni. Akkor vált biztossá, hogy váltok, amikor a MAC edzője közölte, nem férnék be a csapatba. Ezzel el is dőlt, hogy a DEAC-nál folytatom. Kezdetben voltak fenntartásaim a várossal kapcsolatban, a budapesti évek után azt gondoltam, nehéz lesz megszokni itt, de nagyon kellemesen csalódtam. A város csodaszép, a menyasszonyommal nagyon szeretjük a Nagyerdőt és környékét, a kiskutyánkkal sokat sétálunk arrafelé. Ugyanúgy van minden, mint a fővárosban, mégis itt nyugodtabbak az emberek. Nagyon bejött Debrecen.

– A válogatottnál többször is szerepet kaptál, de tétmérkőzésen még nem sikerült bemutatkoznod.

– Nem, de remélem, erre hamarosan sor kerül. Nagyon szeretnék világbajnokságon szerepelni a nemzeti csapattal, és jó lenne, ha pár éven belül meghatározó játékossá tudnék válni itt is.

– Az amerikai úszóedző, Shane Tusup, aki egyénileg más sportolókkal is foglalkozik, rendszeresen posztol rólad az Instagramon. Nem lehetett nem észrevenni, mivel ilyenkor a DEAC-ot is megjelöli.

– A menyasszonyom, Balogh Anna korábban vízilabdázott, így az uszodák környékéről jól ismertük Shane-t. High performance edzőnek tartja magát, és amikor egyszer azt nyilatkozta, hogy szívesen foglalkozik más sportolókkal is. Felvettem vele a kapcsolatot, azóta közösen dolgozunk. Sokat tudott nekem szezon közben mentálisan segíteni, és kiegészítette az erőnléti munkát.

– A nehéz szezon után  jól jön egy kis szünet?

– Mindenképpen. A következő két-három hetet próbálom pihenéssel tölteni, semmi konditerem és hoki. Utána viszont újra munkába állok.

– Amikor 2019-ben elköszöntél a MAC-tól, a fővárosi csapat akkori edzője, Majoross Gergely így fogalmazott veled kapcsolatban: „esetében most jobb lesz egy picit visszalépni, hogy sokat léphessen majd előre”. Igaza lett?

– Amikor ide igazoltam, a szlovák bajnokság után sokan visszalépésnek vélték az Erste Ligát, de itt az első perctől kezdve megkaptam a bizalmat és a jégidőt. Fejlődni márpedig akkor tud egy játékos, ha rendszeresen lehetőséghez jut. Teljesítmény tekintetében minden szempontból sokat léptem előre, szóval jó döntés volt, hogy távoztam a MAC-tól, és még jobb, hogy a DEAC-ot választottam. 

Nyitrai Daniella