A nyolcadik helyen zárta a 2025-26-os idényt a DEAC kosárlabdacsapata, s bár csak egy mérkőzés választotta el a cívisvárosiakat – a későbbi bronzérmes Kaposvárral szemben – a legjobb négy közé jutástól, az elmúlt három esztendőhöz hasonlóan ezúttal is a negyeddöntő jelentette a végállomást. Pethő Ákos vezetőedző szezonértékelő interjújában összefoglalta a bajnokság legfontosabb tapasztalatait, értékelte a játékosok teljesítményét, de többek között azt is megosztotta, hogy miként folyik az építkezés a következő szezonra, vagy hogy mi kell ahhoz, hogy az együttese legyen a következő meglepetéscsapat.

A DEAC vezetősége újabb egy évvel hosszabbította meg a szezon végén lejáró szerződését, ami a legjobb visszacsatolás egy edző számára.

– Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat, nagyon örültem a lehetőségnek és egyben nagy megtiszteltetés is számomra. Úgy gondolom, hogy az elsődleges célkitűzéseket, amiket meghatároztunk az idény elején, azokat magabiztosan tudta hozni a csapat, mind a kupaszereplés, mind a rájátszás tekintetében. Ami még fontos volt, hogy a sajátnevelésű fiataloknak a játékpercek mellett megfelelő szerepet is találjunk, szerintem ez szinte mindenkinél megvalósult.

A szezon utolsó meccse után egy kis időt kért az évértékelés előtt, hogy leülepedjenek a dolgok. Mennyire volt mentálisan megterhelő ez a szezon?

-Egy edző számára minden szezon megterhelő, de most a vége különösen sűrűre sikerült, mert a playoff kezdetétől számolva 28 nap alatt 10 meccset is játszottunk. Ez sokat kivett a csapatból, illetve személy szerint belőlem is. Nem akarok nagy szavakat használni, de a lelkem egy darabja Kaposváron maradt, hiszen nagyon közel voltunk ahhoz, hogy az álmunk megvalósuljon. Az utolsó Sopron elleni meccs után egy pár nap kellett, hogy egyenesbe jöjjek, ellátogattam az U16-os döntőre, ami sokat töltött rajtam, jó volt látni a fiatalokat, és örülök, hogy egy bravúros ezüstéremmel zárult a torna, amihez ezúton is gratulálok Szendrei Fruzsinának és a csapatának. Most a szezon lezárásán van a fókusz, dolgozunk a fiatalokkal, sokaknak még egy U21-es döntő is hátra van, illetve emellett a jövőévi csapat kialakítása is napirenden van.

A számszerű célokat idén is teljesíttette a DEAC, de az elődöntőről, ha csak egy hajszállal is, de lemaradt a csapat. Mi kell vagy kellett volna ehhez a bizonyos utolsó lépéshez?

-Erre csak azt tudom mondani, hogy ha ezt pontosan tudnám, akkor már most is négyben lettünk volna. A stábbal már leültünk beszélni, az biztos, hogy az edzésmunkában fogunk változtatni, hogy a megszokott mederből kilépjünk, mert úgy látszik, amit eddig csináltunk az erre elég. Viszont, ha nagyobbat szeretnénk előre lépni, akkor valami olyasmin kell változtatnunk, ami nem szokványos sem a csapaton belül, sem a bajnokságban. Úgy vagyunk vele, hogy jobb, ha kipróbálunk valami szokatlant, és az nem működik, mint hogy maradjunk a megszokottnál és a biztos középszerűségnél, hiszen úgy látszik, hogy amit eddig csináltunk az erre elég. Ezen kívül a siker záloga az lehet, hogy akik hosszútávon vannak velünk, azoknak igen is bele kell tenniük a melót, hogy fejlődjenek, nekünk pedig a játékos- és légióskiválasztás által hozzájuk kell igazítanunk a keretet.

Mióta átvette a csapatot, a fiatalok jóval több játékpercet kapnak, elindult egy középtávú építkezés. Hogyan látta az ő fejlődésüket?

–Kovács Ákossal kezdem, akinek az ezt megelőző idényének a második fele extra volt, és reménykedtünk benne, hogy idén is tudja majd ezt hozni. Azt gondolom, hogy benne sokkal több van, de az is hozzá tartozik, hogy egy kézsérülés miatt kihagyta a felkészülés nagy részét, ami rányomta a bélyegét a szezonjára. Vissza kell szereznie azt az éhséget és önbizalmat, ami meg volt neki korábban, és akkor nem csak időnként lesznek jó meccsei, hanem konzisztensen is képes lesz jól teljesíteni. Fontos év áll előtte, rá már egyértelműen felnőtt játékosként fogunk tekinteni. Csakúgy, mint Hőgye Patrikra, aki az egész bajnokság egyik üde színfoltja volt, nem véletlen számolnak már vele a felnőtt válogatott bő keretében. A sérüléséig közel 10 pontot átlagolt, 40 százalékos triplázással, amihez kiemelkedő védekezés is társult. Az ő fejlődése egyértelműen szignifikáns volt, még akkor is, ha a közel másfél hónapos kihagyása után kicsit nehezen lendült újra játékba.

Flasár Botond is sokat fejlődött, annak ellenére, hogy az alapszakasz harmadánál csatlakozott csak be a játékba. A januári győzelmi sorozatunk alkalmával sokat volt pályán, a kétmagasos felállásban kifejezetten jól teljesített, megmutatta a benne rejlő potenciált. Neki egy olyan skillsetje van, ami 5-ös poszton idehaza csak nagyon keveseknek, viszont védekezésben és fizikálisan nagyon sokat kell fejlődnie, mert azzal hosszútávon nem viszi előre a csapatot, ha hátul annyit veszítünk vele, mint amennyit nyerünk vele elől. Ezek mellett a dobását kell még stabilizálni, a nyár folyamán ezeken a területeken fogunk vele sokat dolgozni.

Varga Ferenc és Gál Csongor üde színfoltjai voltak az idei szezonnak, talán többet is kaptunk tőlük, mint azt vártuk. Feri az irányítók kiesése miatt rögtön a mélyvízbe került, de meglepően jól megtalálta a helyét. Később is Tyus vagy Pongó hiányzása miatt mindig lehetett rá számítani, a playoffban sem vallott szégyent, nem lehetett érezni, hogy ez az első rájátszása. Neki a korából adódóan szinte minden területen kell még fejlődnie, főleg dobásban, bízom benne, hogy az U20-as válogatottból való visszatérés még egy extra lökést ad majd neki. Így volt ez Gál Csonginál is tavaly még az én irányításom alatt a nemzeti csapatban. Ő szép lassan épült be a csapatban idén, pszichésen nagyon sokat érett, mondhatnám, hogy kezd felnőni, de ezzel a kijelentésemmel azért várnék még. Bátor, jó távoli dobó, és a légiósokat is egész hatékonyan tudta fogni, abszolút megdolgozott a lehetőségért, és élni is tudott vele.

Várszegi Ádám inkább még a Piros-csoportban és az U21-ben tudott csak élni a lehetőséggel. Neki abból a szempontból hullámzó szezonja volt, hogy nem mindig tudta megmutatni edzéseken, ami benne van, a hármasterhelés felőrölte, ami egyébként érthető is. Az a dobókészség, ami neki van, az mindenki számára erény lehet, de a többi területen még sokat kell dolgoznia. Ságodi Róbert visszatérése nekem személyesen, de szerintem az egész klubnak egy nagy öröm volt, borzasztóan nehéz időszakot tudhat maga mögött, bízom benne, hogy vissza tud majd térni arra a szintre, ahol a sérülése előtt volt, és onnan tud majd tovább fejlődni. Szász-Veres Márk idén mutatkozott be, ő még abszolút a jövő embere, de nem véletlenül lett az U19-es bajnokság MVP-je, idővel neki is nagyobb szerep juthat majd. A végén még Kiss Tamást is szeretném kiemelni, aki az U16-os bajnokságban hihetetlenül domináns teljesítményt nyújtott, őt mindenképpen szeretnénk felhívni a nagyokhoz, hogy elkezdje szokni a felnőtt kosárlabdát, mert nagyon nagy jövő áll előtte.

Utólag visszanézve, hogy sikerült a csapatépítés a szezonra?

-Abból a szempontból jól, hogy nem kellett belenyúlni a keretbe – egyedüliként az A-csoportban. Divatosan fogalmazva olyan játékosokat hoztunk a fiatalok mellé, akiknek magasan van a padlójuk, s bár a plafonját nem tudta mindenki huzamosabb ideig elérni, összességében elégedett vagyok. Osztojics és Szubotics ismerte a bajnokságot, velük ebből a szempontból nem vettünk zsákbamacskát, a rizikó inkább mezőnyposzton volt, hiszen Tyusról nem tudhattuk előzetesen, hogy egy eddiginél erősebb bajnokságban megállja-e a helyét, Wade pedig majdnem egy teljes szezont kihagyott előtte, de összességében ők is jó választásnak bizonyultak. Mócsán és Pongó pedig korábban is vezérek voltak a pályán és azon kívül is, ők idén is minden téren maghatározó szereplői voltak a csapatnak. Azt fontos megemlíteni, hogy emberileg egy nagyon jó gárda jött össze, akik nagyon egy húron pendültek, ennek volt köszönhető, hogy nem ragadtunk bele a vereségekbe, nagyon hamar fel tudtunk állni a padlóról.

Várhatóak-e változások a csapatban?

-Nyilván ez gazdasági kérdés is, hiszen a jól teljesítő, tapasztaltabb játékosokat általában nehezebb megtartani. Edzőként természetesen örülnék, ha már a bajnokság befejeztével látnánk a következő évi keretet, de sajnos ez nem így működik. Egy kicsit előre haladva annyit mondhatok, hogy hasonló szerkezettel és emberanyaggal szeretnénk csapatot építeni, de az benne van, hogy lesz vagy lesznek új játékosok. A felkészülésre mindenképp szeretnénk összerakni a keretet, de az is benne van, hogy valaki kivár, vagy esetleg mi várunk egy játékosra, így egy kicsit eltolódik az építkezés.

Ha már felkészülés: a szezon első meccse nem úgy sikerült, ahogyan azt várni lehetett, akkor teljes mértékben vállalta a felelősséget a rossz kezdésért.

-Azt szokták mondani, hogy a legjobb az, ha az ember más hibáiból tanul, de én most a sajátomból fogok. Voltak külső tényezők is, amiket nem lehet befolyásolni, de az adott helyzetekre fel lehet készülni, hogy reagálni tudjunk rájuk. Most is itt van előttem, hogy mit rontottam el, ezt most igyekszem elkerülni, bízom benne, hogy ezt az eredmények is követni fogják.

Mi a véleménye az idei bajnokságról? Mintha háromfelé szakadt volna a mezőny: a bajnoki címre hajtók, a stabil középcsapatok, és a kiesés ellen menekülők. Kik voltak a legnagyobb alul- és felülteljesítők?

-A Kaposvár egyértelműen a bajnokság meglepetéscsapata volt, és ezt nem csak azért mondom, mert ők ütöttek ki minket a negyeddöntőben. A kezdetektől nagyon jók voltak a szinergiák -még akkor is ha légióst kellett cserélniük -, a játékosok kiegészítették egymást, mindenki tudta mi a feladata és mit várhat a társaktól. Feljutóként ez egy egészen különleges teljesítmény volt. Talán furcsa lesz, de én a Szolnokot is ide teszem, s bár a bajnoki címet nyilván nem lehet felülteljesíteni, de szerintem sokkal jobb volt a flow-ja a csapatnak idén, az alapszakaszban és a nemzetközi porondon is nagyon meggyőzőek voltak. Mondom ezt úgy, hogy könnyen lehet, hogy nem nyerik meg a bajnokságot (az interjú készítésekor még nem ért véget a bajnoki döntő – a szerk.). A másik oldalon volt egy-két olyan csapat, akiket előrébb vártam, vagy a múltjuk előrébb predesztinált volna, de itt rengeteg külső tényező is közrejátszott.

Mi kell ahhoz, hogy a DEAC legyen a következő meglepetéscsapat?

-A legfontosabb a belső fejlődés, mind a játékosoknak, mind az edzőknek. Ezt az alapot kell „leönteni” egy jó légióskiválasztással, és egy olyan szisztémával, ami működik. Hozzáteszem, hogy a filozófiánkat és a játékstílusunkat nagyjából szeretnénk megtartani, de a keret kialakítása után alakulnak majd ki az apró finomhangolások. Ezek mellett a sarokpontok mellett egy nagyon elszánt közösségnek kell kialakulnia, akik az ideihez hasonló stabil hazai pálya mellett idegenben is veszélyesek tudnak lenni. Azt gondolom, hogy Debrecenben minden adott, hogy ezt, a már említett utolsó lépést megtegyük, s bár nem lesz egyszerű, hiszek benne, hogy ez a közeljövőben sikerülni fog.