Kovács Miklós: Sikerült átlendülnünk a nehézségeken

A DASE vezetőedzője szerint a sérülések, betegségek és eltiltások feladták a leckét csapatának, teljes kerettel ugyanakkor akár a dobogó közelébe is odaérhetnek az agrárosok.

A mögöttünk hagyott szezont a hetedik helyen zárta a DASE megyei I. osztályú labdarúgócsapata, amely az idei szezon feléhez érve is a tabella ezen pozícióját foglalja el, a mögöttünk hagyott néhány hónap nehézségei láttán pedig összességében elégedettek lehetnek az együttes háza táján.

„A jól sikerült felkészülésünk alapján érthető módon valamivel előrébb vártam volna a csapatot a táblázaton, de a kulcsjátékosok hiánya alaposan befolyásolta a teljesítményünket – kezdte értékelését Kovács Miklós, a DASE vezetőedzője. – Sérülések, betegségek és eltiltások miatt több mérkőzésen is rendkívül foghíjasan tudtunk felállni, s bár a pályára lépő játékosok kihozták magukból a maximumot, nem tudtuk megfelelően helyettesíteni a hiányzókat. Előfordult, hogy egy jobbhátvédnek kellett szélsőként futballoznia, máskor a támadósorból dőltek ki sokan, egyszóval kevés összecsapáson tudtuk megmutatni, hogy mire is vagyunk képesek valójában. Amikor volt merítési lehetőségem, összességében elégedett lehettem a mutatott játékunkkal, ilyen volt a Kaba elleni szezonnyitón, s a Monostorpályi elleni rangadón aratott bravúrgyőzelem, előbbin még, utóbbin már teljes kerettel tudtunk kiállni. Az idény közepén hullámvölgybe kerültünk, aminek egyelőre keresem az okát, sokszor sajnos nem tudtuk érvényesíteni a papírformát a gyengébbnek vélt riválisok ellen. Némi kettősséget mutat, hogy a második és harmadik helyezett ellen viszont győzni tudtunk, míg a negyedik Hajdúsámson otthonából egyedüli csapatként pontot raboltunk, ezek az eredmények azt mutatják, hogy sikerült átlendülnünk a nehézségeken.

Kovács Miklós szerint tanítványai sokáig túlzottan görcsösen akarták megtörni rossz sorozatukat, amelynek a Nyíradony otthonában aratott győzelem vetett véget.

„A nagy akarás bizony olykor görcsösséget szül, ez pedig elsősorban a gyengébb helyzetkihasználásunkban, valamint a védekezési hibáinkban mutatkozott meg. A kapott góljaink hetven-nyolcvan százaléka pontrúgásból született, sajnos a rögzített játékhelyzeteket nem tudtuk megfelelően lereagálni, emellett hat játékosunkat állították ki az ősz folyamán, ami szintén nem a kiegyensúlyozottság jele. A srácok szívükön viselik a csapat sorsát, így érthető módon megviselte őket az eredménytelenség, de szerencsére idővel megtört a jég, a hatmeccses nyeretlenségi sorozatunk Nyíradonyban szakadt meg. Azon a napon minden játékosom szemében láttam az elszántságot, hatalmas akarattal mentünk ki a pályára, aminek meg is lett az eredménye, megérdemelt győzelmet arattunk. Egy hétre rá legyőztük a bajnokaspiráns Monostorpályit is, s bár a DEAC II elleni szezonzárón nem jött ki a lépés, összességében bőven akadtak biztató előjelek a folytatásra nézve. A játék minden elemében tudunk és szeretnénk is javulni, ha ez megvalósul, az első öt hely valamelyikén zárhatjuk az idényt, akár a dobogó környékére is odaérhetünk. Ami talán a legfontosabb, hogy rendkívül összetartó közösséget alkotnak a srácok, amatőr csapatként továbbra is az egyetemi értékeket képviseljük, s szívvel-lélekkel játszunk a mérkőzéseinken.

Fotó: Hajdú-bihari Napló/Kiss Annamarie