Az Európa-bajnoki selejteztezőket követően szombaton a listavezető Falco-Vulcano Energia KC ellen folytatódik a bajnokság a DEAC kosárlabdacsapata számára. Andjelko Mandics vezetőedzővel többek között az alapszakasz hajrájára való felkészülésről, a válogatott szerepléséről, az NB I. játékos- és edzőcseréiről és a kritikus első félidőkről is  beszélgettünk.

A válogatott eb-selejtezői miatt most bő két hét szünet volt a bajnokságban. Milyen jellegű munkával készült a csapat az alapszakasz végére?

-Annak ellenére, hogy az utolsó meccsen kikaptunk Sopronban, nem vagyok benne biztos, hogy jót tett nekünk ez a szünet, mert elég jó formában voltunk. A játékosok kaptak néhány nap pihenőt, múlthét szerdától pedig újra elkezdtük a közös edzéseket. Mócsán Bálint, Hőgye Patrik és Várszegi Ádám a válogatottal voltak, így kezdetben valamivel tartalékosabban tudtunk készülni, és elsősorban a fizikális munkán volt most a hangsúly. Ezek azt gondolom, hogy látszottak is a Szolnok elleni edzőmeccsen is, aminek az lett volna a célja, hogy ritmusban maradjunk. Sajnos nem úgy álltunk hozzá a meccshez, ahogy szerettem volna, a Szolnok pedig úgy jött ki a pályára, ahogyan az kell, melyben az új edző és a pár nappal azelőtt elszenvedett szabadkai vereség is biztos szerepet játszott. Az eredménynek nincs különösebb jelentősége, viszont sajnálom, hogy nem tudtuk úgy kihasználni azt a meccset, hogy az a felkészülésünket szolgálja a Falco ellen.

Ha már válogatott szünet, mi a véleménye a nemzeti csapat szerepléséről?

-Az olaszoknál kilenc euroligás játékos volt a keretben, ebben a formában szerintem ők más kategóriát képviselnek. Ha csak a keretek minőségét nézzük, akkor az, hogy félidőben vezettünk, az elég nagy meglepetés volt, de azt sem tartom reálisnak, hogy a fordulás után már harminc fölött is volt a különbség. Az izlandi vereség miatt szerintem mindenki nagyon csalódott, még úgy is, hogy néhány nappal később kishíján nyerni tudtak Törökországban is. Kilenc pontos vezetésnél meg volt a lehetőség, hogy lezárjuk a meccset, ekkor egy-két nehéz dobást értékesítettek, mellyel megjött az önbizalmuk, és fordítani tudtak. Nagy tragédia azért nem történt, még bőven van lehetőség kivívni az Európa-bajnoki részvételt.

Az idei szezonban elég nagy volt a mozgolódás a játékoskeretekben, sokan kihasználták az átigazolási határidő utolsó napjait is. A DEAC ezzel szemben az állandóság mellett tette le a voksát.

-A többi csapat nevében nyilván nem tudok nyilatkozni, volt, ahol indokolt volt az új érkező, volt, ahol engem egy kicsit meglepett. Nekünk szerintem mostanra kialakult egy hierarchia a csapaton belül, mindenki megtalálta és érti is a szerepét, ezt nem akartuk felrúgni egy „zsákbamacska” igazolással. Én bízom a jelenlegi keretben, de azért azt is látni kell, hogy sokkal jobban is működhetne a dolog, ha stabilabbakká tudnánk válni.

Rengeteg edzőcsere is történt a közelmúltban. Önt 2023 januárjában nevezték ki a csapat élére, a 14 csapatos NB I-ben már csak két edző van régebb óta önnél a kispadon. Mi erről a véleménye?

-Számszerűleg ebbe még nem is gondoltam bele, de ami ezen a téren történik Magyarországon, szerintem az nem feltétlen a jó irány, messze a legtöbb edzőcsere van nálunk egész Európában. Mindig jobban járnak azok a csapatok, ahol van egy folyamatosság, és van egy hosszútávú terv, amit lehet követni. Értem én, hogy eredménykényszer van, ami az idei kiélezett bajnokságban még inkább fókuszba került, és azt is tudom, hogy van olyan, hogy nincs más megoldás, de összességében ezt túl soknak tartom. Ez természetesen nem kritika akar lenni a csapatvezetők felé, egész egyszerűen úgy látom, hogy nagyobb türelemmel a klubok és a magyar kosárlabda is többet profitálhatna hosszútávon.

Öt mérkőzés van hátra az alapszakaszból, jelenleg negyedik helyen áll a csapat. Milyen helyezéssel lenne elégedett, mik a realitások?

-Egy hónap van hátra az alapszakaszból, nem egyszerű a sorsolásunk, de ezzel nem csak mi vagyunk így, a Falcot leszámítva gyakorlatilag az összes csapatnak innentől kezdve élet-halál minden mérkőzés. Tegnap volt egy beszélgetésünk a fiúkkal, akkor is elmondtam nekik, hogy nem vagyunk messze az eredeti célkitűzésünktől, hogy bejussunk a nyolcba, de nem szabad elhinni, hogy ez majd magától meg lesz, kőkeményen meg kell még dolgozni érte. Két győzelemmel meg lehet a rájátszás, hárommal pedig harcban lehetünk a pályaelőnyért, de nekünk most nem számolgatnunk kell, hanem mindig az előttünk lévő mérkőzésre koncentrálni.

A DEAC ebben a szezonban rendszeresen hátrányba kerül a mérkőzések elején, olyannyira, hogy az eddigi tíz hazai bajnokiból kilencszer is az ellenfél vezetett a nagyszünetben. Minek tudható be ez a tendencia és hogyan lehet ezen változtatni?

-Valóban ez már-már egyfajta rossz szokássá kezdett válni nálunk, amit mindenképpen el kellene hagynunk. Ezt a kérdést én is többször feltettem már, hogy miért van az, hogy 10-15 vagy akár 20 pontos hátrányban, amikor ég a ház, akkor jól tudunk kosárlabdázni, és addig, amíg kialakul ez a különbség, addig nem. Itt mindenképpen szeretném a fiatalokat megvédeni, mert sokan úgy gondolhatják, hogy legtöbbször az első félidőben kerülünk hátrányba, amikor ők többet vannak pályán. De ez biztos, hogy inkább mentális, mint szerkezeti probléma, amin igyekszünk folyamatosan dolgozni, s bár hullámvölgyek nélkül lehetetlen lejátszani egy találkozót, nekünk ezeknek a számát és hosszát kellene lecsökkentenünk.