Korosztályos együttesünk kétgólos vereséget szenvedett a Loki Focisulitól, ám ennek ellenére biztosan a dobogón zárjuk az idei sorozatot.

A már bajnok Loki Focisuli ellen zárta a szezont Benczik Zsolt együttese csütörtök délben. Igazából csak csapatunk számára volt tétje a találkozónak, a mieink ugyanis a dobogóért hajtanak, ám nem várt ránk egyszerű kihívás, 27 forduló alatt csak egy gárda tudott egységeket elvenni a piros-fehérektől.

A kezdő sípszót követően a lokisták lendületesen kezdték a mérkőzést, irányították a játékot, nyomás alá helyezték védelmünket. Folyamatosan veszélyben forgott Sándor Gábor kapuja, de a játékrész közepéig sikerült feltartóztatni a hazai rohamokat. A 21. percben azonban megtört a jég, a Loki Focisuli megszerezte a vezetést. Fiataljaink is próbáltak támadásokat vezetni, de hiányzott az átütőerő a játékukból, túl sok energiát kivett a fiúkból a védekezés. Az egygólos hátrány szerencsére nem nőtt a játékrész végéig, így bizakodtunk, hogy a fordulás után sikerül egyenlíteni.

A második félidőben sem változott a játék képe, a piros-fehérek kézben tartották a mérkőzést, fölényben futballoztak, a mieink pedig leginkább a védekezésre koncentráltak. A 62. percben eldőlni látszott a találkozó, másodjára is bevette kapunkat ellenfelünk. Ezzel a góllal ki is alakult a végeredmény, csapatunk kétgólos vereséget szenvedett Pallagon.

Regionális U14-es bajnokság, 30. forduló

Loki Focisuli–DEAC 2–0 (1–0)

DEAC: Sándor – Pál, Kozma (Ötvös, 73.), Molnár (Huszti, 73.), Balog (Terdik M., 73.), Hidegkuti (Osztotics, a szünetben), Terdik J., Burai (Palotai, 58.), Gáll (Tóth B., a szünetben), Grecskó, Botos (Ficsor, 73.)

Edző: Benczik Zsolt

Benczik Zsolt: Úgy éreztem, kicsit megijedtünk ellenfelünktől, felemésztette a védekezés az erőnket, ezért nem nagyon tudtunk helyzeteket kialakítani. Játékban valamivel többet vártam volna a csapattól, de egy vállalható vereséget szenvedtünk egy erősebb gárdától. Most nem tehetünk mást, várjuk, mit játszik szombaton a Karcag, azon a találkozón dől el, hogy a második, vagy a harmadik helyen zárjuk a szezont. Legyen ezüst– vagy bronzérem, gratulálok a csapatnak, mindenképpen nagy bravúr, hogy a dobogón tudtunk végezni. Az eredményességnél fontosabb volt a fejlődés, melyben sikerült lépnünk előre, emellett játékban is javultunk.

Fotó: Égerházi Péter