A DASE U17-es csapatának alapembere, Bagdi Róbert a második évét tölti a fehér-feketék kötelékében. A fiatal középpályásnak ezúttal néhány villámkérdést szegeztünk, a válaszokból pedig sok érdekességet megtudhatunk róla.

Hogyan jellemeznéd a játékodat néhány szóban?

Ami az erősségeimet illeti, jól látok a pályán, és a fizikális adottságaimmal sincs probléma, ezért sok labdát tudok szerezni, a párharcok zöméből győztesen kerülök ki. Aránylag jól is cselezek, szeretek olykor váratlant húzni, ami mindig egy bizonyos rizikófaktorral jár. A gyorsaságomon még van mit javítani, szeretnék robbanékonyabb lenni, s a szabadrúgásokat is sokat gyakorlom.

Mikor találkoztál először a labdával?

Öt évesen kezdtem el futballozni Berettyóújfaluban, az egyik ovis csoporttársam hívott, hogy menjek le egy edzésre. Szerelem volt első látásra, hamar megtetszett a sportág, ma pedig már nem tudnám elképzelni az életem foci nélkül. Már kissrác koromban arról álmodoztam, hogy idővel a cívisvárosban játszhatok majd, ez pedig szerencsére megadatott. Ez a második évem a DASE-ban, büszke vagyok rá, hogy számításba vesznek a klubnál, s igyekszem a játékommal meghálálni a belém vetett bizalmat.

Univerzális játékos vagy, szinte minden poszton megfordultál már. Melyik a kedvenced?

Kiskoromban támadó szerepkörben futballoztam, ám Kozma László bedobott a mély vízbe, egy ideig szélső védőt is játszottam. Szerencsére gyorsan beleszoktam, a nagy munkabírásomnak köszönhetően megbízható teljesítményt nyújtottam, ebben a szezonban pedig már a középpályán szerepelek, s talán itt szeretek a legjobban játszani. Sok átlövéssel tudok próbálkozni, és olykor egy-egy nagy gól is összejön.

A megyei vagy a regionális bajnokság áll közelebb a szívedhez?

Fogós kérdés, de inkább a regionális NB III-at mondanám, ahol kiélezett mérkőzéseket játszunk jó erőkből álló riválisokkal. Ennek ellenére boldog vagyok, hogy a megyei ificsapatban is játéklehetőséghez jutok, hiszen minden futballistát a mérkőzések éltetnek, s fizikálisan sokat tudok fejlődni az idősebb ellenfelekkel szemben. Mindkét bajnokságban tartjuk a lépést az élmezőnnyel, a megyei élvonalban akár még az ezüstérem is összejöhet, jóllehet nem a saját kezünkben van a sorsunk, míg a regionális bajnokságban az ötödik helyért küzdünk. Mindig tűzünk ki magunk elé részcélokat, mert motiváció nélkül nincs értelme futballozni.

Hol látod magad három év múlva?

A válaszom egyértelmű, szeretnék a DASE felnőttcsapatában futballozni, később pedig az NB III-ban is kipróbálnám magam. Hosszú távra tervezek Debrecenben, s nap mint nap azért dolgozom, hogy a profi karrier is összejöjjön, hajlandó vagyok áldozatokat hozni a siker érdekében. Hitvallásom, hogy a befektetett munka mindig megtérül, ha elhivatott maradok a labdarúgás iránt, akkor magasabb osztályokban is lehet keresnivalóm.