De kár ezért, igen így mindenért együtt!

Orosházán meccseltek a Regionális Bajnokság Délkeleti B csoportjában szereplő U19-eseink, akiket még az ág is húzott.

Az Orosháza U19-es labdarúgói 4 forduló alatt 1 ponttal szereztek többet, mint a mieink, vasárnap pedig épp egymás ellen kellett játszania a két gárdának.

Sikerült megszereznünk a vezetést az összecsapáson a 17. percben, s bár hamar kiegyenlített ellenfelünk, a 22. minutumban, bő tíz perc múlva már ismét nálunk volt a vezetés. Ha azonban visszaugrunk a mérkőzés kezdete elé, jó tudni, hogy sérülések, betegségek bőven hátráltatták csapatunkat, nem volt könnyű helyzetben Köstner Tamás. Előző nap megyei meccs, a kapusunk sem tudta vállalni ezúttal a játékot, majd egy belső védőnk a 31. percben bokasérülést szenvedett. Az 1–2-es első félidei eredmény mindent összevetve a csodával volt határos, minden esetre jól néztünk ki annak ellenére is, hogy minden összedolgozott ellenünk.

A 66. percre már 3–1-re vezettünk, majd 8 percben belül kiegyenlített az Orosháza. Itt lehetett némi hullámvölgyet érezni fiainkon, de ez nem is csoda, hiszen ekkorra már percek óta emberhátrányban játszottunk, nem kiállítás, a bokasérülés miatt, de ez is épp elég borzasztó volt. Hogy mi jött ezután? Sikerült újra megszereznünk a vezetést, ekkor tartottunk a 78. percnél, vagyis bő tíz percet kellett volna kibrusztolnunk, nem sikerült. Egy tizenhatoson belüli kavarodás végén, a hosszabbítás második percében 4–4-re módosította az állást az OMTK. Ez pedig már nem is változott, ez az az iksz, ami nagyon fáj, mégis értékes, nem csoda, ha sokakban felemás érzések kavarognak ezután.

MLSZ Regionális U19 Délkelet “B” csoport 6. forduló

OMTK–DEAC: 4–4 (1–2)

DEAC: Varsányi – Kiss, Némethy (Bánsági 31′), Komádi, Farkas, Kovács, Puskás, Kozma, Dari, Almási (Pál 46′), Sándor.

Vezetőedző: Köstner Tamás

Gólszerzők: Puskás (2), Farkas, Kiss.

Köstner Tamás: A mérkőzés a lehető legkedvezőtlenebb előjelekkel indult a számunkra: betegek, sérültek, volt itt minden, még pluszban a szűkös cserelehetőségek is hátráltattak minket. A kapusunk sem tudta vállalni a játékot, egy védőnk pedig meccs közben bokasérülést szenvedett. Mindezeket összevetve még örülhetünk is a döntetlennek, de valahogy fájó ez mégis. Alattomosan, durván játszott ellenfelünk, többször csináltak elképesztő dolgokat, túlvagyunk rajta. Jövő héten győznünk kell!

P.I.