U19-es csapatunk ezüstérmet szerzett a regionális bajnokságban, Dobos Attila szerint a jó öltözői hangulat segítette hozzá a srácokat a sikerhez.

Az utánpótlás futballban gyakori jelenség, hogy egy edzőnek évről évre az alapokról kell építkeznie, Dobos Attila azonban szerencsésnek mondhatja magát, hiszen kollégája, Kovács Miklós összeszokott csapatot adott át neki tavaly nyáron. A szakember Kertész Tamás segítségével saját elképzelései szerint formálta a társaságot, melynek eredménye ezüstérem lett a regionális U19-es bajnokságban.

„Nagy segítséget jelentett, hogy a technikai alapokkal, az átvétellel és a passzokkal már nem kellett foglalkoznunk, így egyből a lényegre térhettünk – hangsúlyozta Dobos Attila. – Érkezett néhány új játékos, akiket be kellett építeni a csapatba, de ők is hamar megtalálták a helyüket, s alapemberré váltak. Nagyon örültem, amikor megbíztak a feladattal, mert annak ellenére, hogy nem ismertem személyesen a srácokat, sok jót hallottam róluk, Kovács Miki is szuperlatívuszokban beszélt a fiatalokról. Szerencsére nem tartott sokáig a kezdeti fázis, gyorsan megtaláltuk a közös hangot a játékosokkal, akik nyitottak voltak az elképzeléseimre. Ebben nagy segítségemre volt a segédem, Kertész Tamás, aki már hosszabb ideje dolgozik együtt a fiúkkal, s aktív labdarúgóként hasznos tanácsokkal látta el őket.”

Kettejük közül Dobos mester volt a pesszimistább, aki előzetesen a középmezőnybe várta a csapatot, tanítványai azonban minden várakozást felülmúlva ősszel nem találtak legyőzőre.

„Amíg nem ismertem a srácokat, azt gondoltam, az ötödik-nyolcadik hely valamelyikére leszünk jók, ám Kertész Tomi úgy vélte, odaérhetünk a dobogóra. Szerencsére neki lett igaza, ahogy jöttek a meccsek, egyre jobban összecsiszolódott a társaság, a győzelmek pedig extra motivációt adtak a játékosoknak. Büszkék voltunk a veretlenségi sorozatunkra, de számomra nem ez jelentette a siker fokmérőjét, sokkal fontosabbnak vélem, hogy jó legyen a hangulat az öltözőben. Ahogy a mondás tartja, egységben az erő, a srácok megtanultak küzdeni egymásért, az egyéni érdekeket alárendelték a csapaténak. Mivel a Várda elleni rangadót tavaszra halasztották, a téli felkészülés során erre a mérkőzésre igyekeztünk csúcsformába hozni a játékosokat. Egy félidőn át szenzációsan védekeztünk a mezőnyből kiemelkedő szabolcsi alakulat szélsebes támadói ellen, s bár a szünet után kinyílt az olló, így sem érheti kritika a csapatomat. Tavasszal becsúszott néhány fájó vereség, de így is felállhattunk a dobogó második fokára, ami roppant nagy fegyvertény.”

A szakember a jövőre is kitért, reményei szerint az alapemberek döntő többsége a következő szezonban is a csapatot erősíti majd.

„A 2002-es születésű játékosok kiöregednek, ám ez csupán három futballistát jelent a kezdőcsapatból, a többiekre jövőre is számíthatok. Biztos vagyok benne, hogy jönnek majd újak is, de nélkülük sem lesznek gondjaink a létszámot illetően, sok tehetséges fiatal alkotja a keretet. Igyekeztem a 2003-asokat idén is bevetni éles helyzetekben, hiszen a következő idényben rájuk épül majd a csapat, nekik kell utat mutatniuk a társaknak. Akiktől elköszöntünk, akár az NB III-as gárdánál is számításba jöhetnek, Sándor Tamás ugyanis folyamatosan figyelte a fiatalokat, s nyitott a beépítésükre. A célunk jövőre sem változik, szeretnénk átmenetet képezni az utánpótlás és a felnőtt labdarúgás között.”

Fotó: Égerházi Péter