U19-es és U21-es női röplabdacsapatunk kiváló edzője, Oláh Tibor elmondása szerint játékosai a terembe lépve maguk mögött hagyják a nehézségeket, a mérkőzések alatt pedig a lehető legjobb teljesítményre törekednek.

Miközben a Kuszkó Zsolt által irányított felnőtt női röplabdacsapatunk évről évre az NB I-be jutásért száll harcba, Oláh Tibor kezei alatt pallérozódik az integrált utánpótlás. U19-es és U21-es lányaink ugyanis közös edzéseken vesznek részt az Arany János téri Általános Iskolában. A szakember elmondása szerint a korosztályi heterogenitás ellenére remek hangulatban zajlanak a foglalkozások, játékosai a pályán és azon kívül is megtalálják a közös nevezőt.

„Az edzéseken olyanok vagyunk, mint egy nagy család, a DEAC öltözőjében mindenkinek jut hely – fogalmazott mindenki Tibi bácsija. – Amikor a játékosok belépnek a terembe, maguk mögött hagyják a magánéleti nehézségeiket, s kizárólag a röplabdára, egymásra összpontosítanak. A jelenlegi helyzetben különösen fontosnak tartom, hogy az egész napos online oktatás után kikapcsolódhassanak a fiatalok, akik a megszokottnál többet tartózkodnak a négy fal között, így értelemszerűen nagyobb a mozgásigényük. Az edzéslátogatás kiemelkedő, a lányok szenvedélyként tekintenek a sportágra, azt pedig külön előnynek tartom, hogy a középiskolások és egyetemisták közös foglalkozáson vesznek részt, a fiatalabbak ugyanis sokat tanulhatnak a rutinosabb játékosoktól. Nagyon befogadó a közösség, a klikkesedést nem is nézném jó szemmel, mert egy irányba kell toljuk a szekeret.”

Oláh Tibor az eredményességre sem panaszkodhat, az U19-es csapatot ugyanis az ország tíz legjobbja között tartják számon, míg az U21-esek DEAC Junior néven idén már felnőtt NB II-es vetélytársak ellen gyűjthettek értékes tapasztalatokat.

„A vírus sajnos mindkét csapatunkat elérte, ám ennek ellenére a legtöbb mérkőzésünkre sikerült kiállni, s nem vallottunk szégyent. Az edzéseken kevésbé vagyok szigorú, mint korábban, a bemelegítés alatt például szólhat a zene, mert a fiataloknak érthető módon hiányzik a jó hangulat és a társaság. A mérkőzések előtt és után mindent meg lehet velem beszélni, ám amíg játékban van a labda, csak a maximális koncentrációt fogadom el, az ellenfél kvalitásaitól függetlenül a lehető legjobb teljesítményre kell törekednünk. Ebben a korban az eredményességnél jóval fontosabb, hogy fejlődjenek a lányok, s éles szituációkban is megtanuljanak bátor döntéseket hozni.”

A rutinos szakember az edzések menetébe is beavatott minket.

„A foglalkozásokat a zenés nyújtást követően erőnléti feladatokkal kezdjük, majd a labda is előkerül, s a technikai alapelemek gyakorlására fektetjük a hangsúlyt. A lányok többsége már hat éve ismer, így szerencsére kölcsönös bizalom alakult ki köztünk, de az újonnan csatlakozók is elfogadják a kéréseimet, tisztában vannak velük, hogy a keményebb gyakorlatok is az ő érdekeiket szolgálják. Mindkét korosztálynak más nehézségei adódnak, a fiatalabbaknál az első szerelem, az érettségizőknél pedig a továbbtanulás dilemmája, amikben igyekszem segíteni őket, de a terembe ezeket nem hozzuk be, edzés közben csak a játékra koncentrálunk. A műhelymunka eredményességét igazolja, hogy Molnár Panna személyében egy tizenhét éves játékosunk nemrég a felnőttek között is bemutatkozhatott, s reményeim szerint a csapatból többen követik majd a példáját.”