Nem hátrány az, ha egy sportember sokoldalú és ezt a tételt nemrég a kiváló DEAC-csatár, Mazzag Dániel példája is igazolta. Történt ugyanis, hogy a FTC ellen megvívott és megnyert Magyar Kupa elődöntő után, az öltözőfolyosón sántikáló Danit arról faggattuk, hogy mit vár a döntő mérkőzéstől. A csatár habozás nélkül, teljes komolysággal közölte, hogy „holnap én is ott leszek a jégen és nyerni fogunk a Fehérvár ellen”. Mint ismeretes, a szélső szavának állt; ott volt a DEAC kezdőcsapatában és játékostársaival együtt kupagyőzelemnek örülhetett.

– Nem kerülhető meg a kérdés, honnan tudtad? Honnan láttad előre, hogy másnapra felépülsz a sérülésedből és kupát nyertek a bivalyerős ICEHL-es alakulattal szemben?

– Az elődöntő során már az első harmadban megsérültem, le kellett jönnöm a jégről, ezután a lelátóról követtem az eseményeket. Láttam, hogy a srácok hatalmas szívvel és akarattal küzdenek, ezért 100 százalékban biztosra vettem, hogy ilyen játékkal nem veszíthetünk! Tele voltam adrenalinnal, úgy éreztem, hogy ezt a meccset egyszerűen nem lehet kihagyni! Szerencsére Ivettnek (Horváth Ivett fizioterapeuta – szerk.) sikerült megszüntetni a bokafájdalmat, így a meccsen a csapattársaimmal együtt rohantam, mint a mérgezett egér! A nagy tét nem zavart, inkább motivált hiszen számos barátom, egykori csapattársam ott volt az ellenfél csapatában. Nekünk kapóra jött, hogy a kiírás szerint „egy meccses” volt a rendszer, ezáltal sikerült eltüntetni a két együttes közötti jelentős különbséget. A meccs elején keményen a nyakunkra jöttek, majd akkor is, amikor megfordítottuk a mérkőzés állását. Én úgy vettem észre, hogy náluk a légiósok mintha nem pörögtek volna végig azon a szinten, mint a magyarok. Szerintem nekünk volt fontosabb ez a meccs, főként az Erste Liga-playoff után, mert meggyőződésem, hogy abban jóval több volt, mint amit produkáltunk. A Brassó ellen nagyon jól kezdtünk, aztán elrontottuk az első hazai meccs elejét. Elhúztak négy találatra, abból még sikerült felzárkózni, de kaptunk egy újabb gólt, ahonnan már nem tudtunk visszajönni. A negyedik mérkőzésen nekünk állt a zászló, három góllal is vezettünk, de elkapott bennünket a hév, rohamoztunk tovább, pedig ölni kellett volna az időt! A későbbiekben is volt még esélyünk, de nem tudtunk élni vele.

– Szerinted, milyen tanulságokkal szolgált ez az elődöntő?

– Véleményem szerint meg kell majd találni az egyensúlyt a koncentrált támadások és a védekezés között, de azt gondolom, hogy nem az volt a fő probléma, hanem az, hogy időnként „hátradőltünk” egy időre és ilyenkor elveszett a fókusz…  A Magyar Kupa-meccseken már sikerült tovább lépni, képesek voltunk megújulni a találkozók közben is.

– Reméljük, hogy a következő idényben sikerül majd ezekből a felismerésekből profitálni. Most azonban egy kevésbé sűrű időszak következik.

– Igen, körülbelül a hónap végéig a pihenésé lesz a főszerep., majd elkezdődik a száraz felkészülés, ami főként erőléti munkát jelent.  Valószínű, hogy lesz közös száraz felkészülés is, de augusztus elején már a jeges edzések kezdődnek.

– Magánemberként mit tervezel a nyári hónapokra?

– Bizonyos, hogy aktívan fogok inkább pihenni, segítek a szüleimnek, mert otthon mindig van tennivaló bőven. Meglátogatom a barátaimat is, hatalmas beszélgetésekre van kilátás.

– Vannak-e határozott elképzeléseid a jövő szezonra nézve?

– Remélem, hogy a felkészülésem zavartalan lesz, nem hátráltatnak sérülések, vagy betegségek. Nagyon szeretném a srácokkal együtt megnyerni az Erste Ligát, persze ez még egy sokismeretlenes egyenlet, sok függ attól, hogyan alakul a mi csapatunk személyi állománya és milyen mértékben erősítenek a többiek. Annyit azonban megígérhetek, hogy a küzdőszellemmel és az akaraterővel biztosan nem lesz gond nálunk.

=Müller Károly=