Női tornacsapatunk edzője aktív sportolóként a válogatottal járta a versenyeket, ma pedig a tehetségeket készíti fel a megmérettetésekre. Örömmel tölti el, hogy a Debreceni Egyetemnek fontos ez a sportág is.

Idén indult el ismét a DEAC tornaszakosztályának női szakága. A csapat vezetőedzője Antal Mária, aki évtizedek óta elkötelezett híve a sportágnak, és mindent megtesz, hogy lehetőségeihez képest minél jobban felkészítse a lányokat a versenyekre.

– Nagyon eleven kislány voltam, ezért hatéves koromban a szüleim beírattak Fésűs Lászlóhoz a Kiskossuthba szertornázni – kezdte a beszélgetést Antal Mária. – Édesapám, Antal József focista volt, a nagymamám balettos és táncosnő, így elég jó genetikát örököltem tőlük. Az általános iskola befejezése után a Tóth Árpád Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, majd a Nyíregyházi Főiskolán szereztem matematika–testnevelőtanár szakos, majd Pécsen egyetemi diplomát. Közben folyamatosan tornáztam, több debreceni klub színeiben versenyeztem, sőt 1978-79-ben a nemzeti csapat keretének is tagja voltam. Részt vettem az angol-magyar válogatott viadalon, ahol a csapaton belül a negyedik legjobb eredményt értem el, a magyar bajnokságon pedig bronzérmeket is szereztem. Az egyetemi éveim alatt leigazoltak Nyíregyházára, és 24 éves koromig itt folytattam az első osztályú versenyzést, közben már elkezdtem edzőként is segíteni a tornászokat a felkészülésben. Amikor visszatértem Debrecenbe, a Bocskai István Általános Iskolában kezdtem el tanítani, megbíztak, hogy női tornacsapatot vezessek, de négy hónappal később közölték: megszűnik a szakosztály. Ezt követően diáksport-egyesületet alapítottunk, amit a szövetség elfogadott, és ezekkel a lányokkal versenyeztünk a felnőtt másodosztályban. Nagy meglepetést okoztunk, mikor sikerült legyőznünk a Testnevelési Főiskola csapatát, amelynek tagjai volt válogatott tornászokból álltak. A diákolimpiát folytattuk, a csapatversenyek mellett megjelentek az egyéni versenyek is, így elkezdtünk nehezebb elemeket tanulni. Közben szültem két gyereket, de nem tudtam leállni, ahogy lehetőségem volt, folytattam a munkát, több iskolában is bevezettem a sportágat.

Antal Máriát 2012-ben a Magyar Torna Szövetség kijelölte a hajdú-bihari régió vezetőjének. Feladatai közé tartozott, hogy a tornázni vágyó gyermekeknek lehetőséget biztosítson a sportág gyakorlására. A szakember így emlékszik vissza arra az időszakra:

– A legnagyobb gondot az okozta, hogy nem volt saját termünk, ám végül az önkormányzat és az egyetem biztosította számunkra a helyszínt és a körülményeket: a Kiskossutban edzettünk megfelelő szerekkel. Szerencsére 2018 óta már a DESOK csarnokban is zajlanak foglalkozások, a fejlődő infrastruktúrának köszönhetően nagyon sokat léptünk előre, főleg ugrás terén. Vannak olyan lányaim, akik már cukaharázni is tudnak, és nehezebb szaltók kivitelezésére is képesek. Ez egy olyan szint, ami kisebb nemzeteknek már válogatott színvonal. Büszke vagyok rájuk, nagyon ügyesek. Egyetlen hiányzó pont, hogy a városban nincs megfelelő tornaszőnyeg, így a versenyek előtt Békéscsabán gyakoroljuk a talajelemeket.

A felnőtt női tornacsapat 2021 januárjában a DEAC égisze alá került, ami Antal Mária elmondása szerint számtalan előnnyel jár.

– Bács Zoltán kancellár támogatja a tornát, így az edzésidőnk is megnövekedett. A serdülő korosztályig próbálunk kiemelkedő, első osztályú szintet hozni, míg ifiben és felnőttben a másodosztályban folytatjuk. A jelenlegi csapatban kiemelkedő diákolimpiai bajnokok vannak, az országos versenyeken pedig mindig az első helyen állunk vidéki szinten.

Felmerült a kérdés, kivitelezhető-e, hogy Debrecennek első osztályban szereplő női tornacsapata legyen. Mint kiderült, ez még a jövő zenéje.

– Ahhoz, hogy első osztályba szerepeljünk, sok miden szükséges, például több edzésidő, egy nagy szőnyeg a talajgyakorlatokhoz, szülői rááldozás és iskolarendszer, hiszen a profik naponta akár nyolc órát is edzenek, és ezt összeegyeztetni a tanulással nem egyszerű. Indulhatnánk a legjobbak között, de nincs értelme a mezőny végén végezni. Az az elvem, hogy ha ügyesek vagyunk, akkor mindig tanulunk valami újat, és ezt megmutatjuk másoknak, például a másodosztályban. Több kiemelkedő tehetségünk is volt és van, többek között a volt válogatott Purguly Zsuzsi, Sándori Lili, aki Békéscsabán volt Heraklészos tornász, valamint Szilágyi Nikolett, aki tagja volt a junior világbajnokságon részt vevő csapatnak, és az Olimpiai Reménységek Viadalán gerendán bronzérmet szerzett. Azt gondolom, a kemény munkának megvan a gyümölcse, hiszen nagyon tisztán kivitelezzük a gyakorlatokat, emellett évek óta a magyar bajnokságokon dobogós helyen állunk. Az utánpótlás is biztosított, ifiben általában mindig nyerünk, serdülő korosztályban pedig az első háromban végzünk. Nagy büszkeség, hogy Debrecennek, a DEAC-nak ilyen szintű tornászai vannak.