Néhány napja dőlt el, hogy a 22-szeres magyar válogatott Korhut Mihály az NB III Keleti csoportjában szereplő DEAC-ot erősíti az új szezonban. A rutinos futballista elmondta, több szempontból kecsegtető ajánlatot kapott klubunktól, valamint a beszélgetés során felidézte a nemzeti együttesben és a külföldön töltött időszaka során szerzett emlékeit is.

– A különböző hozzászólásokat figyelve sokakat megleptél azzal, hogy nálunk folytatod a karriered.

– A Lokinál június végén lejárt a szerződésem, így új csapatot kellett keresnem. Akadtak kérőim az NB I-ből és az NB II-ből, de a feleségemmel nem akartunk ismét elköltözni Debrecenből, hiszen szeretünk itt élni, valamint néhány hete megszületett a kisbabánk. A DEAC ajánlatát minden szempontból előnyösnek gondoltam, többek között itt belekóstolhatok az edzősködésbe, a tervek szerint olykor gyerekeknek tarthatok tréninget. Jelenleg C-licencem van, de további tanfolyamokat akarok elvégezni, emellett szeretnék a Debreceni Egyetemen a turizmus-vendéglátás szakra járni, ez szintén befolyásolta a döntésemet. Harminchárom éves vagyok, már nem számítok fiatalnak, így gondolnom kell a jövőre, ezért kívánok a tanulásra is összpontosítani.

– A múlt hét óta készülsz a csapattal. Milyenek voltak az első benyomásaid?

– Korábban sokszor hallottam már a DEAC család kifejezést, de akkor még nem tudtam, mit takar ez, ám most megtapasztaltam, hogy egy valóban összetartó közösségbe kerültem. Eddig csak pozitív élményekkel gazdagodtam, a csapattársaim segítőkészek, szeretek edzésekre járni, ugyanis jó hangulatban zajlanak. Az elején a fiatalok talán picit tartottak tőlem, de már megszűnt ez. A beilleszkedésemet megkönnyítette, hogy több embert ismertem már régebbről. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem levezetni jöttem ide, komoly céljaim vannak!

– Korábban követted együttesünk teljesítményét?

– Mindig figyeltem az eredményeket, valamint ha időm engedte, kijöttem a DEAC Sportcampusra egy-egy mérkőzésre. A barátaim közül Nagy Zoli és Spitzmüller István egyaránt játszott a csapatban, érdekesség, hogy Spinya most már az edzőm lesz.

– Sok szép sikert értél el az előző évek során, mondhatjuk, hogy kerek a pályafutásod?

– A DVSC-vel háromszor lettem bajnok és kupagyőztes, továbbá egyszer-egyszer a Szuperkupát és a Ligakupát is megnyertem, sőt, az NB II-ben szintén az élen végeztünk. A kollekciómból már csak az NB III-as bajnoki elsőség hiányzik, remélem jövőre ez is összejön. A magyar válogatottban huszonkét mérkőzésen szerepelhettem, valamint eljutottam a 2016-os Európa-bajnokságra. A nemzeti együttesben az egyetlen gólomat az azeriek elleni Eb-selejtezőn szereztem, amivel nyertünk, ez pedig még felejthetetlenebbé teszi. Játszottam Görögországban és Izraelben, utóbbi helyen kétszer ünnepelhettünk bajnoki címet, valamint bejutottunk az Európa-liga csoportkörébe. Ezeket az eredményeket figyelembe véve nem lehet bennem hiányérzet.

– Szóba hoztad a hat évvel ezelőtti franciaországi Eb-t, erről milyen emlékeid maradtak?

– Hosszú idő után jutottunk ki egy nagy tornára, mondhatjuk, hogy futball-láz uralkodott Magyarországon. A teljesítményünkkel óriási boldogságot szereztünk az embereknek, nem sokan számítottak arra, hogy a csoportunkat megnyerjük. Nem sűrűn szoktam mezt cserélni a meccsek után, de a portugálok elleni összecsapás után Pepéét megszereztem. Egyébként akadtak vicces momentumok, például quadozás közben eltévedtünk, valamint egyszer arra ébredtem, hogy rendőrök álltak a szobámban. Utóbbi azért történt, mert nem zártam be az ajtót a szálláson, így megszólalt a riasztó, de erre nem ébredtem fel.

– A légióskodás során más kultúrákba kóstolhattál bele.

– Görögországban és Izraelben az emberek imádják a futballt. Mielőtt átigazoltam a Hapoel Beer-Sevához, nem sokat tudtam a helyi futballról, így kikértem Sándor Tamás, Pisont István és Sallói István véleményét, mivel ők korábban játszottak ott. Miután legyőztük az Intert az El-ben, a párommal elmentünk egy étterembe, ahol vastapsot kaptam. Először azt hittem, egy nagy híresség lehet mögöttem, aztán derült ki, hogy engem éltetnek. Görögországban az Árisz Szalonikiben szerepeltem, és ez az időszak ugyancsak közel áll a szívemhez. Örülök annak, hogy mindkét helyszínen szerettek és elismertek.

Fotók: MLSZ és DEAC

Biró Ádám