Bár papíron a győzelmi szériát futó brassóiak voltak a mérkőzés esélyesei, Molnár Dávidnak a 25. percben szerzett gólja után úgy tűnt, hogy a mieink okos játékkal akár a találkozót is megnyerhetik.

Az elején nem voltak különösebben élesek a házigazdák, a 6. percben meg is szereztük a vezetést, Mihalik András bújt ki a védője mögül, hidegvérrel meghúzta a cselt Toth Rylan mellett, majd „forsbergezős” mozdulattal a brassói kapuba helyezte a pakkot. A gól nem törte meg a brassói legénységet, a harmad derekától sokat támadtak, bár eközben Toth nagyokat mentett Novotny, majd Sági lövésénél. A 23. percben Sándor szerzett gólt a kék vonal közeléből, majd Molnár Dávid középtávolija akadt be a házigazdák hálójába. Ha bárki is azt hitte, hogy „el van rendezve” a meccs, annak csalódnia kellett. A 30. percben eléggé könnyű síppal kiállították Zalamay-t, a brassói fórt Domingue használta ki. Kevéssel később Van Vormer Hetényi Zoli alól piszkálta ki e pakkot, ezzel fel is jött a Brassó szorosra. Valamikor ilyen tájt kezdett a debreceni szimpatizánsok vérnyomása felmenni, nem véletlenül; a 39. percben Schaber egy kapu előtti tumulus során emberfórból volt eredményes. Lélektanilag nagy valószínűséggel ez volt a mérkőzés egyik fordulópontja. A 3. harmadra más taktikával és más hozzáállással kellett volna kijönni, de nem ez történt. Ezután egyre növekvő önbizalommal hokizott a Brassó, a 43. percben egy korongeladás után a vezetést is megszerezték és onnantól sok minden bejött nekik, különösen úgy, hogy két emberfórt is megítéltek a javukra.

Az mindenesetre tény, hogy egy Brassóhoz hasonló csapat ellen nem engedhetünk meg olyan lazaságokat, amelyek bizony előfordultak a találkozó második felében. Nem biztos, hogy más taktikával nyerünk, de így nem igazán volt esélyünk a jobb eredmény elérésére. Sajnos, ezzel lélektanilag hátrányos helyzetből kell nekivágni a torna pénteki mérkőzésének, a velünk azonos pontszámmal álló Csíkszereda ellen. Reméljük, hogy sikerül fegyelmezett hokival javítani a bizonyítványon, amire mondani sem kell, nagy szükségünk lesz.

György József vezetőedző kemény szavakat mondott a mérkőzésről.

– Szép gólokat lőttünk, bár ennek most már kisebb a jelentősége. Talán könnyen is szereztük őket, bár már az elején is látszott, hogy a brassói csapatban ennél azért több van. Háromgólos vezetésünknél kitűnt, a srácok elkezdtek egy lehetséges negyedik gólért plusz kockázatokat vállalni, pedig világosan elmondtam nekik, hogy inkább az eredmény tartására kellene törekedni. Sajnos süket fülekre találtam, a jégen pedig elkezdtünk szórakozni… Ezt meg is büntette a jó Isten és a vetélytársak, utóbbiak nyolc perc alatt felzárkóztak döntetlenre. A meccs második felében az lett volna a feladatunk, hogy tartsuk az eredményt, de erre akkor már nem volt igazi esély. Ez idő tájt már egy magabiztos Brassó és az egyenlítésért futó Debrecen volt a jégen és az ellenfelünk nem adta ki a kezéből az irányítást. Megjött az önbizalmuk, ennek tudatában lövöldözték a gólokat, többet is a mi hibánkból. Megérdemelten kaptunk ki, ahelyett, hogy dolgoztunk volna, nem becsültük meg a megszerzett vezetést, puhák voltunk és lehetetlen helyzetekbe hoztuk a kapusunkat, Hetényi Zolit. Amikor már szorult a hurok, akkor sem csapatként kerestük a megoldást, hanem egy másik csapattárs hibájára akartuk a felelősséget áthárítani. Egyébként örülök, hogy most, az alapszakaszban műveltük mindezt, nem a rájátszásban! Lehet, hogy kellett egy ilyen lecke arról, hogy egy jó csapattal szemben a 3-0 arányú vezetést jobban meg kell becsülni! – összegzett a szakvezető.

=Müller Károly=

Fotó: Corona Brasov