Tehetségközpontunk újabb öt edzője, köztük szakmain igazgatónk árulta el, miért is választotta az edzői hivatást.

Sorozatunk zárórészében Balogh József, Kertész Tamás, Benczik Zsolt, Kovács Krisztián és Dobos Attila osztotta meg velünk, mi inspirálta őket, hogy fiataloknak tanítsák a labdarúgás tudományát.

Balogh József: Sajnos egy sérülés miatt fiatalon fel kellett hagynom az aktív játékkal, viszont mindenképp a labdarúgásban akartam maradni, erre pedig az edzőség volt a legjobb lehetőség. Testnevelő tanár vagyok, imádok tanítani, ez is közrejátszott abban, hogy ezt a pályát választottam. Szeretek az utánpótlásban dolgozni, az a célom, hogy minél több jó játékost neveljek ki a felnőtt futballnak. Mindig jó érzéssel tölt el, hogy sok tanítványommal sikerült megszerettetnem a labdarúgást. Lánycsapatot irányítok, azért jó velük foglalkozni, mert hatalmas akaraterő van bennük, mindig többek és jobbak szeretnének lenni. Folyamatosan képzem magam, egy év múlva jelentkezek az UEFA C licences tanfolyamra, de a távlati vél az elit B vagy az A képesítés megszerzése.

Kertész Tamás: Számomra a foci nem csak egy sport, sokkal több annál. Játékosként mindig is érdekelt, miképp épülnek fel a tréningek, már fiatalon megfogalmazódott bennem, hogy edzőként szeretnék dolgozni. Tudatosan készültem erre a pályára, elvégeztem a szükséges tanfolyamot, mellette megszereztem a videóelemzői képesítést is. Ezáltal még több szegmensét átlátom a labdarúgásnak és a maximumot tudom nyújtani edzőként.

Benczik Zsolt: A profi labdarúgást 23 évesen fejeztem, de egy külföldi kitérő után betöltve a harmadik ikszet, megyei szinten és kispályán újra elkezdtem focizni. De már ekkor éreztem, hasznosabb vagyok az oldalvonal mellett, mint a pályán, elkezdtem irányítani csapataimat. Rájöttem, ehhez a szakmához van affinitásom, így Herczeg András mentorlásával megszereztem a B licences edzői képesítést. Katona László és Katona Zoltán barátaim mellett kezdtem el a DEAC-nál edzősködni, ennek már tíz éve. Ez idő alatt több korosztályos csapatot irányítottam, volt szezon, mikor egyszerre kettőt is. Egy éve már szakmai igazgatóként edzőkollégáim útját egyengetem, segítek nekik, ha kell, helyettesítem őket. Rendszeresen ott vagyok az edzéseken, mérkőzéseken, hiszen a pályán érzem igazán jól magam. Azt gondolom, mindazoknak, akik az edzői hivatást választják, korosztályos csapatoknál kellene kezdeniük a szakmát. Ez egy nehéz, de nagyon hálás feladat, hiszen szinte napról napra látni, ahogy érik a munka gyümölcse.

Kovács Krisztián: Én a foci mellett 25 évig dolgoztam a vendéglátásban, így viszonylag későn kerültem az edzői pályára. Miután befejeztem az aktív futballt, felkértek, irányítsam a kabai csapatot, amit örömmel vállaltam. Feleségem pedagógus, általa kerültem a gyerekek vonzáskörébe és kezdtem el focistapalántáknak tanítani a labdarúgást. Később, mint szervező, belecsöppentem a Bozsik egyesületi programba, Bárándon, ahol élek, van egy nagy körzetem. Közel 1500 gyerek focizik az óvodákban, iskolában, minden alkalommal óriási élmény jelent számomra velük dolgozni, boldogan, élményekkel teli tudok hazamenni az edzések után. Imádom ezt a munkát, minden percét élvezem, amit visszakapok a gyerekektől, az mindent megér. Mindenkinek azt ajánlom, aki edzősködésre adja a fejét, kezdjék a szakmát a legkisebbektől, rengeteg élménnyel fognak gazdagodni.

Dobos Attila: Mert szerelmes vagyok a futballba! Gyerekkorom óta imádom ezt a gyönyörű sportágat, bár már nem focizok, edzéseken azért alkalmanként belerúgok a labdába. Aktív játékosként átéltem dolgokat, sokat tapasztaltam, melyeket szerettem volna továbbadni, ezért is választottam az edzői pályát. Élvezem minden pillanatát, szerintem meccselni a legjobb dolog a világon. Mikor viszont látom a pályán mindazt, amit edzéseken gyakorlunk, az semmihez nem fogható érzés. Ez a szakma folyamatosan kihívások elé állítja az embert, ezért is fontos, hogy képezzük magunkat, alapelvárás, hogy az edzőknek is fejlődniük kell. Felelősségteljes feladat, hiszen játékosok sorsa múlhat azon, hogy végezzük a munkánkat. El sem tudom képzelni az életem az edzősködés nélkül, minden tréning után már azt várom, másnap újra találkozhassak tanítványaimmal. Ez nem munka, az jóval több annál!