Új rovatunkban a DEAC meghatározó játékosait és edzőit ismerhetik meg jobban a drukkereink. Sorozatunk első szereplője Üveges Katalin, a női futsalcsapatunk játékos-edzője. Katával többek között eddigi pályafutásáról, csapatunk idei szezonjáról és a DEAC-nál szerzett élményeiről beszélgettünk.

Kezdjük a beszélgetést az egyik legfontosabb kérdéssel: hogy érzed magad?

Üveges Katalin: Köszönöm a kérdést, elég ambivalens válaszok kavarognak bennem. Egyrészről jól, egészségügyileg változóan érzem magam, másrészről viszont aggódóm a jelenlegi világjárvány miatt.

Mivel töltöd a kényszerpihenőt?

Üveges Katalin: Mosok, főzök, takarítok, felújítási munkákkal foglalkozok, biciklizek, informálódok a külvilágról. Ahogyan mindenki, próbálom beszerezni a szükséges élelmiszereket és gyógyszeripari termékeket.

Jelenleg a második helyen állunk az élvonalban. Hogy értékeled az idény eddigi részét?

Üveges Katalin: Nagyon jól kezdtük a szezon első fordulóit, sokáig vezettük is a tabellát, majd egy hullámvölgy következett. Valószínűleg túl nagy volt a nyomás a játékosokon. Sok válogatott összetartásunk is volt, az iskolában és a munkahelyen is teljesíteni kellett, kicsit eloszlott a koncentráció és a motiváció, talán el is hittük, hogy lazán tartható ez az állapot, de aztán mindhárom rivális csapatunk ellen vereséget szenvedtünk. Az úgymond kötelező meccsekkel nem volt gond, azokat hoztuk. Most egy-két hónapja a csapaton újra fellendülést láttam. Végre be tudtuk építeni a játékunkba azokat a technikai és taktikai elemeket, amelyeket viszont szerettem volna látni. Most jöttek volna megint a könnyebb meccsek, amelyek nagy befolyással lettek volna az alapszakaszbeli helyezésünkre. Jelenleg a második helyet foglaljuk el a tabellán, ami összességében nagyon jó eredménynek számít egy újonc együttestől.

Hogyan ismerkedtél meg a futsallal?

Üveges Katalin: Már óvodás koromtól a futball szerelmesévé váltam, fiúk között, a “grundon” töltöttem minden időmet. Tizenegy éves koromban figyelt fel rám egy szentesi női teremlabdarúgó edző és csapattulajdonos, Krám Lehel. Pár évvel később már futsalbajnoksággá alakult át a mezőny. Ekkor kezdődött el valahogy a futsal pályafutásom, mindaddig csak 5+1-es bajnokságrendszerben játszhattunk, ötös labdával.

Milyen eredményeket értél el eddig? Melyik sikeredre vagy a legbüszkébb?

Üveges Katalin: A Szentessel többszörös bajnokok voltunk, majd az akkori Univerzum alapemberévé váltam, ahol Magyar Kupa győzelemig jutottunk, illetve évekig dobogós helyen végeztünk a bajnokságban. Tizennyolc éves voltam, amikor megalakult a magyar női futsal válogatott, ahol már a kezdetektől számítottak rám. Ezzel majdnem egy időben sikerült az NB I gólkirálynői címet is megszereznem. Ezt követően kisebb kitérők után Olaszországban töltöttem csodás éveket, ahol az első szezonban olasz bajnoki címet ünnepelhettem a Ternana színeiben. Talán ez volt életem legfrenetikusabb élménye húszéves pályafutásom során. Egy családi válságot követően hazaköltöztem, és a Tolnával ismét kupagyőztesnek mondhattam magam, ami újabb motivációt adott számomra. Tolnából Debrecenbe igazoltam, ami szintén egy fontos mérföldkő volt az életemben, mert itt már száz százalékban edzőként is számítottak rám. A tavalyi bajnoki cím kétség kívül óriási hatással volt rám. Erre a feljutásra amíg élek, mindig nagyon nagy boldogsággal fogok visszaemlékezni.

Ahogy te is említetted, a válogatottban is alapembernek számítasz. Milyen érzés a nemzeti együttesben szerepelni?

Üveges Katalin: Tizenkét-tizenhárom év alatt rengeteget változott a futsalmodell – és filozófia. Amit akkoriban tudtunk, és ahová fejlődött ez a sportág… Csak az tudja és látja a különbséget igazán, aki mindezt végigkísérte. Akkoriban még nem voltak ilyen taktikai és technikai elvárások, sokkal lazábban is álltak hozzá. Ahogyan akkor is, most is megtisztelő, amennyiben behívnak a válogatottba. Kevesen mondhatjuk el magunkról, hogy ilyen régóta képviselhetjük nemzeti színekben ezt a sportágat. Sok szövetségi kapitány és játékos megfordult ezalatt. Tudásomhoz mérten mindig megpróbáltam a maximumot nyújtani a nemzeti csapat érdekében, remélem lesz még alkalmam a jövőben is bizonyítani.

Mit jelent számodra a DEAC?

Üveges Katalin: Amikor két-három éve először csalogattak Debrecenbe, még nem hittem volna, hogy ennyire a szívemhez fog nőni. Játékosként és edzőként teljes mértékben ki tudok teljesedni. Nagyon inspirál az itteni környezet, mindamellett, hogy fantasztikus emberekkel dolgozhatok együtt. A csapatom példátlan hozzáállása megkönnyíti a közös munkát, és ez folyamatosan bizakodásra ad okot. Egyelőre el sem tudnám máshol képzelni az életem, a valaha volt legjobb választásom volt idehelyezni a székhelyem. Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy itt élhetek, és azt csinálhatom amit szeretek.

Villámkérdések:

Színház vagy mozi?
Üveges Katalin:Mindkettő.

Kedvenc sportolód?
Üveges Katalin: Marta Vieira da Silva.

Ha nem futsalos lennél, mivel foglalkoznál?
Üveges Katalin: Ingatlanfejlesztés, rendezvényszervezés.

Kedvenc városod?
Üveges Katalin: Terracina.

Sorolj fel három jelzőt, ami leginkább illik rád!
Üveges Katalin: Szociális, maximalista, álmodozó.