A 2019-20-as szezon az ismert okok miatt félbeszakadt, s mivel a szövetség már befejezettnek tekinti az idei kiírást, így nem maradt más, mint a csonka idény értékelése. Ugyan nem hirdettek végeredményt, de a huszonegy lejátszott forduló elég arra, hogy végig vegyük a játékosok teljesítményét. Többrészes sorozatunk ötödik fejezetében az irányítókkal foglalkozunk, ahol egy pozitív és egy negatív produkció mellett két kiugróan tehetséges játékosunk is volt.

Korábbi részek:

1.rész: Centerek

2.rész: Erőcsatárok

3.rész: Kiscsatárok

4.rész: Dobóhátvédek

Stefan Moody

A 7. fordulóban érkezett a csapathoz, és egy Szegeden szerzett győztes kosárral azonnal megszerettette magát a debreceni publikummal. 24.3-as VAL mutatója a harmadik legjobb volt az NBI-ben, de a dobott pontokban (17.9), a gólpasszokban (5.7), a szerzett labdákban (1.9) és a játszott percekben is a bajnokság hat legjobbja között szerepelt. 0.7 blokkolt dobása a 11. helyre volt elég, azonban sokat elárul, hogy az első tíz helyezett egy kivételével mind palánk alatti játékos, de az egyetlen mezőnyember, a zalaegerszegi Williams is közel húsz centivel magasabb nála.

A statisztikai adatai sokat elárulnak a játékáról -az eurobasket.com egy fél napra még a bajnokság MVP-jének is megválasztotta-, de ami igazán közönségkedvenccé tette, az az elképesztően fizikális és domináns játéka. 178 centijével magyar pályákon ritkán látható atletikus megmozdulásokat mutatott be, de ami a leginkább hatékonnyá tette, hogy furcsa dobómozdulata ellenére kintről is rendkívül veszélyes volt. Mérkőzésenként közel három tripláját negyven százalékos hatékonysággal dobta, ráadásul rendszeresen volt a dobás pillanatában közelebb a félpályához, mint a hárompontos-vonalhoz. Teljesítményének értékét tovább növeli, hogy tudott és akart is védekezni.

Bár a kialakult helyzet miatt az előttünk álló szezon több szempontból is kérdéses, egy biztos, a DEAC vezetőségének nagyon nehéz lesz megtartania Moody-t.

Lluis Costa

Nagy várakozásokkal érkezett a Barca-nevelésű spanyol, ám nem igazán jött neki össze élete első légiós szezonja. Az már a szezon előtt is biztos volt, hogy Costa egy „pass-first” irányító, ám valószínűleg ennél a teljesítménynél még saját maga is többet várt. Az 5.8 gólpassza és 5 lepattanója 26 perc alatt nem is mutat rosszul, ám az 5 pontos átlag több, mint felejthető egy légióstól. Bár jó védőnek lett beharangozva, ebből nem sokat mutatott meg, a 3.2 eladott labdája pedig tovább rontott a helyzetén. Sosem tudjuk meg, hogy képes lett-e volna ennél jobb teljesítményre, mindenesetre a vezetőség korai reakciója indokolt volt, Moody leigazolása pedig telitalálatnak bizonyult.

Somogyi Ádám

Felemás szezont tudhat maga mögött a fiatal tehetség. Kissé bátortalanul kezdte meg élete első NBI/A-s szezonját, s mikor kezdett belelendülni megsérült, majd az alapszakasz második felében ismét nagyon hasznos rotációtaggá vált. Costa távozása és Moody érkezése között egy mérkőzés jutott neki elsőszámú irányítóként, ám akkor a csapat legjobbja volt 13 ponttal és 7 gólpasszal. Az egyértelműen látszik, hogy korosztálya egyik legtehetségesebb játékosa, nem véletlenül kapott már behívót a felnőtt nemzeti csapatba Sztojan Ivkovicstól.

Egyes és kettes poszton is bevethető, nehéz eldönteni, hogy melyik lesz az ő igazi posztja, mindenesetre az pozitívum, hogy több pozíció is jól áll neki. A történet másik oldala, hogy rengeteget kell még érnie ahhoz, hogy huzamosabb ideig nála legyen a karmesteri pálca, kettes poszton ugyanakkor még nem elég hatékony a felnőttek között. Egy biztos, hogy ő lehet az egyik legnagyobb nyertese a fiatal-szabálynak, ám tehetségéből adódóan Kovács Adrián minden bizonnyal enélkül is számolna vele.

Tóth Bence

A Zöld-csoport már kevés volt neki, az NBI/A pedig még sok, röviden így lehetne összefoglalni Bence szezonját. A másodosztály alsóházában nyolc mérkőzést játszott, 21.6 pontot, 5.9 gólpasszt és 5 lepattanót átlagolt, ráadásul az egyébként negatív mérleggel álló U23-as csapat vele 6-2-es győzelem-vereség mutatót hozott. Az U20-as bajnokságban még dominánsabb volt, Kádár Tamás fiatal gárdája idén is éremesélyes volt a vezetésével. Somogyival ellentétben ő fiatal kora ellenére érett már az irányító posztra, ugyanakkor hiába látszik a fejlődés, még mindig van mit dolgoznia a fizikumán.

A nagyok között csak epizódszerep jutott neki, négy mérkőzésen összesen 10 perc, igazán nem tudta megmutatni magát. Moody mögött nem volt egyszerű második számú irányítónak sem lenni, harmadik számúnak pedig végképp. Bár nem kétséges, hogy sokat lehet tanulni edzéseken egy Moody-Manigat párostól, de az biztos, hogy Bencének nagy szüksége lenne a játékpercekre egy Zöld-csoportnál és egy U20-nál nagyobb iramú bajnokságban. Kérdés, hogy a fiatal-szabályból tud e profitálni a DEAC-ban, de egy egyéves kölcsönszerződés sem lenne ördögtől való egy alsóházi csapatban vagy egy feljutásért küzdő Piros-csoportos gárdában.