Bíró Imre, a DEAC férfi kézilabdacsapatának vezetőedzője a Debreceni Sportéletnek felelevenítette pályafutása legfontosabb állomásait. A szakember arról is beszélt, mi kell ahhoz, hogy a debreceni férfi kézilabdázás újra a régi fényében tündököljön.
– Nagy álmom, hogy hosszú évtizedek után visszatérjünk az elitbe, s úgy érzem, az összetartó közösség lehet a felemelkedés eszköze – fogalmazott Bíró Imre. – Annak idején minden klub képviselt egy szellemiséget, s ez jó hatással volt a csapategység kialakulására is, manapság azonban nagy a fluktuáció, a sportolás pedig nem a munka melletti örömforrást jelenti, hanem a játékosok kenyérkereseti lehetősége lett. Egyre kevesebb a családias egyesület, a DEAC-nál azonban az egyetem mellett kézilabdáznak a fiúk, s az egész napos szellemi munkát követően mosolyogva jönnek edzésre. Többekben felfedeztem a gyermekkori önmagamat, aki az iskolából futott a buszhoz, hogy mihamarabb a pályára érjen, ez pedig bizakodásra ad okot a jövőt illetően.
Lassan két hónapja, hogy leállt a sportélet hazánkban. Arra a kérdésre, hogy milyen az élet kézilabda nélkül, Bíró Imre így válaszolt:
– Sokkal nehezebb, mint hittem volna… Harminchárom évvel ezelőtt volt egy retinasérülésem, amikor három napig feküdtem a kórházban, talán ez volt a leghosszabb kézilabdamentes időszak korábban az életemben, s azt is rosszul viseltem. Szerencsére ezúttal nem kellett teljesen elszakadnom a sportágtól, ugyanis gyakran beszélgetek kollégákkal, korábbi játékostársakkal, s folyamatosan dolgozom az edzéstervek kialakításán, de azért már nagyon hiányzik a napi szintű munka, jó lenne mihamarabb visszatérni a pályára. A DEAC férfi kézilabdázóival nehéz időket élünk, hiszen hiába vezettük veretlenül az NB II-es bajnokságot, a szövetség úgy határozott, hogy idén nem lesznek feljutók, s érthető módon a döntés megviselte a játékosokat, akik keményen dolgoztak az osztályváltás érdekében. Jelenleg abban reménykedünk, hogy lesz olyan csapat, amely anyagi okok miatt nem vállalja az NB I/B-s szereplést, de egyelőre rengeteg a kérdőjel a folytatással kapcsolatban. A kormány enyhítései ellenére mi még várunk a közös edzésekkel, hiszen a kézilabda kontaktsport, a tréningeken is érintkeznének egymással a játékosok, s nem szeretnénk kockáztatni a fiúk és családjaik egészségét.