Az orosz származású játékos 2021 késő tavaszán érkezett a cívisvárosba, így már a harmadik idényét húzza a DEAC-nál.

Nem igazán újdonság, hogy felnőttcsapatunk kollektívája szívesen fogadja, sőt kifejezetten támogatja a tehetséges fiatalok beépülését a DEAC keretébe. Ide tartozik annak tudomásul vétele is, hogy egy frissen átigazolt fiatal kevesebb élet-és meccstapasztalattal rendelkezik, esetükben szükség van bizonyos érési időre, attól függően, mennyire felkészültek fizikai-, illetve mentális téren. Hogy konkrétan mi lehet a feladata, azt a fiatal játékos jórészt magával hozza az utánpótlásból és a felnőttstáb is gyorsan felméri az „új srác” képességeit. Az újonc akkor kerül igazán helyzetbe, ha tisztában van azzal; új csapatánál pontosan mit várnak tőle és több tekintetben is készen áll a megmérettetésre. Mark Szmirnov esetében néhány percnyi játékidő is elegendő volt, hogy megállapítsuk, vele igencsak jó vásárt csinált az egyesület egy „majdnem kész játékos” személyében.

– Tudjuk rólad, hogy tősgyökeres Jaroszlavli vagy, érdekelne viszont, hogy mikor és miként kerültél Debrecenbe?

M.S.:  – 2021 őszén, a Covid-járvány vége felé érkeztem Jaroszlavlból Debrecenbe. Azt kérték tőlem, hogy segítsünk a DHK juniorcsapatának jó eredményt elérni a magyar bajnokságban. Az első itteni csapatom az U21-es társaság volt, a vezetőedző György József, aki kezdettől szimpatikus volt számomra, jól tudtunk együtt dolgozni. Mivel sokat kellett a vízumra várni, már ment a bajnokság, amikor megérkeztünk. Kilenc meccset játszottunk le a magyar U21-es bajnokságban, hármat a rájátszásban. A küzdelemsorozat végén a 3. helyen végeztünk, én pedig megkaptam a legjobb gólszerzőnek járó különdíjat. Kár, hogy olyan rövidre sikeredett ez az idény, mi még folytattuk volna…

– A családodnak milyen a kapcsolata a sportélettel?

– Ötéves koromban apukám elvitt a Lokomotív Jaroszlavl hokiedzésére, én pedig azonnal beleszerettem ebbe a gyönyörű sportágba. Kis srác voltam, amikor édesapám váratlanul és   igen korán meghalt, így én maradtam az egyetlen sportoló a családban. Hála az égnek még megérte, hogy bekerültem a Lokomotív MHL A-csapatába, nagyon büszke volt rám.

– Napközben sokat dolgozol a csapattal, este pedig sorjáznak az utazások, meg a mérkőzések. Nem érzed magadat magányosnak néha?

– Néha napján elkap a honvágy, ilyenkor felhívom anyukámat, vagy a bátyámat, aki 29 éves. Szerencsére, nincs túl sok idő a töprengésre, mivel az Erste Ligás csapat folyamatosan pörög. Az említettek mellett van még egy fontos elfoglaltságom; ez a tanulás. A Lokomotív Jaroszlavl edzőképzőt is működtet, edzői bizonyítványt kapnak mindazok, akik az alapfokot elvégzik, de szerveznek továbbképzéseket is szerveznek. A képzés népszerű, több egykori DHK-s játékos oktat, illetve tanul náluk, például Belomoev, vagy Kjukov, a volt MOL-Ligások közül.

– Arra kérlek, készíts mérleget a DEAC csapatának 2023-24-s idényéről! A szezon végén szerinted milyen eredmény várható a társaságtól?

– Én és játékostársaim feltétlen javulásra számítunk. Úgy gondoljuk, hogy a miénk a legfiatalabb, vagy a második legfiatalabb játékosállománnyal rendelkező egyesület, és ez az előny a bajnokság befejezésének időszakára érzékelhetővé válik.  Az én legfontosabb célom a közeljövőben az, hogy jóval több pontot gyűjtsek össze, mint eddig, és szeretném  a legtöbb szerzett gólt is a magaménak tudni!

Müller Károly
szakíró