Egykori DEAC-kedvencekkel foglalkozó rovatunk ötödik részének alanya volt csapatkapitányunk, Molnár András. A hatvanötszörös felnőtt válogatott bedobó 2018-ban a Debreceni Egyetem csapatából vonult vissza a profi kosárlabdázástól, de a sporttól a mai napig nem szakadt el teljesen.

-Két éve játszottam az utolsó mérkőzésemet az A-csoportban, és ha nem is olyan, mintha tegnap lett volna, de nagyon emlékezetes számomra. 2018 május 5-én egy nagyszerű hangulatú mérkőzésen, teltház előtt hosszabbításban győztük le a Jászberényt. Bár sokáig azt gondoltam, hogy alacsonyabb szinten nem fogok kosárlabdázni, ezt nem tudtam sokáig tartani. A civil életem miatt sok időt töltök Németországban, és a Bundesligás Ratiopharm ULM fiókcsapatában olykor-olykor pályára lépek. Az első csapat dolgozóin kívül négy magyar is tagja a csapatnak, rajtam kívül Vida Máté, Halmai Tamás és Szűcs Sándor is a csapattársaim. Egy nagyon jó társaság jött össze a mi kis öregfiú csapatunkban, és nem mellesleg tavaly megnyertük a nyolcadik ligát, és idén is első helyen álltunk a bajnokság lefújásáig. Ha itthon tartózkodom is igyekszem mozogni, reggelente 8-10 kilométert szoktam futni.

A hátvéd sikerektől sem mentes pályafutása végén már tudatosan készült a sport utáni életre, a szintén sokszoros felnőtt válogatott feleségével, Molnár-Vida Annával Békésszentandráson üzemeltetnek vendégházat.

-Miután már mindketten felhagytunk a profi sporttal, Szarvason telepedtünk le, és mai napig itt élünk. Emellett már ötödik éve foglalkozunk vendéglátással, amibe szép lassan kezdtünk beletanulni, és nagyon megszerettük. Az elmúlt időszakban komoly erőpróbákkal kellett szembenéznie a turizmusnak, de szerencsére nemsokára már visszatérhetünk a régi kerékvágásba, olyannyira, hogy hétvégén hivatalosan is újra nyitjuk a vendégházunkat.