Szívszaggató, 82-78-as vereséget szenvedett Pakson a DEAC. A Djordje Drenovac nélkül felálló fehér-feketék húsz ponttal is vezettek és az ütközet jelentős részében valósággal lejátszották a pályáról esélyesebb ellenfelüket, ám a hazaiak óriásit hajrázva a negyedik negyedben felülkerekedtek Andjelko Mandics utolsó leheletéig küzdő, összeeső legénységén…

Egy héten belül a harmadik mérkőzését játszotta a DEAC, mely péntek este a dobogó második fokán álló Atomerőmű SE gárdájához látogatott. A kezdőötösöket vizsgálva a debreceni szimpatizánsok máris összeráncolhatták szemöldöküket, ugyanis a legponterősebb cívisvárosi, Djordje Drenovac betegség miatt nem utazott el övéivel – helyére Pongó Máté került vissza.

Tudni lehetett, hogy borzasztóan nehéz dolga lesz csapatunknak, lévén a Paksot a címvédő szombathelyieken kívül idáig senki sem tudta térdre kényszeríteni a bajnokságban. Játékerejét villámrajttal igazolta is a házigazda, mely két és fél perc elteltével főként JJ Chandler látványos találatainak köszönhetően nyolccal ellépett. (11-3) Szerencsére hamarosan a hajdúságiak is felébredtek: Mócsán Bálint hármasát Kyan Anderson és Danilo Osztojics kosarai követték, a 7-0-s szakasz befejeztére pedig már csak minimális különbség választotta el a feleket. (11-10) Noha a tetszetős futásba Eilingsfeld János büntetőivel „belerondított”, Osztojicsot ez nem zavarta meg abban, hogy újabb duplákat szerezzen, s ezzel előnyhöz juttassa együttesét. Mócsán következő bombája után már 14-2-nél tartott és négyegységnyi fórt birtokolt a szárnyra kapó DEAC, ám Eilingsfeld és Chandler révén visszaelőzött az ASE. A mérleg nyelve mégis a mieink felé billent a szünetben, mivel Andre Williamson az utolsó szó jogán kintről volt eredményes. (19-20)

És akkor elindult a második etap, amit bizonyára sokáig emlegetni fogunk. A Mandics-legénység menetelése az Anderson-Williamson-bravúrparádéval startolt: légiósaink kooperációja egy 11-0-s rohamot szült. (19-31) A paksiak mestere, Kosztasz Flevarakisz egymás után kétszer is magához rendelte fiait, de mindhiába: az ekkor szinte makulátlanul kosárlabdázó fehér-feketék előretörését egyszerűen nem tudták érdemben lereagálni a hibát hibára halmozó vendéglátók. Olyannyira dominált a DEAC, hogy Osztojics élményszámba menő zsákolását követően Garamvölgyi Ákos már a plusz húszért értékesítette ziccerét. (23-43) Sokatmondó adat, hogy az összesített teljesítményindexek tekintetében 68-35-re vezettek Hőgye Patrikék a félidőben – ehhez képest a tizenöt pontos távolság kifejezetten hízelgőnek tűnt az ASE szemszögéből. (31-46)

A harmadik negyedet ott folytatta alakulatunk, ahol az előzőt abbahagyta: előbb Mócsán, majd Anderson rezgette meg a hálót távolról. A piros-kékekben Prince Oduro kettesei és Chandler villanásai tartották a lelket, viszont a játékot továbbra is kétségtelenül a DEAC kontrollálta. Pongó hármasa, valamint egy pofás Mócsán-Williamson-akció után ismét tizenhat pontra hízott a differencia, s bár a fáradtság jelei már mutatkoztak a debrecenieken, a záró tíz percnek ezzel együtt is kedvező pozícióból vághattak neki. (51-64)

Ha a második negyedre azt mondtuk, hogy sokáig emlegetni fogjuk, akkor ez a negyedikre hatványozottan igaz, csak sajnos szögesen eltérő okokból. Az amúgy is szegényes vendégrotáció Pongó Máté kipontozódásával tovább szűkült, az energiával arányosan pedig a kreativitás is fogyni látszott támadásainkból. A viharfelhők fokozatosan gyülekeztek, majd egyszerre lecsaptak: 66-63-nál egylabdányira faragta hátrányát az Atomerőmű. Mócsán negyedik triplája csupán késleltetni tudta az elkerülhetetlent, az extázisban kosárlabdázó Chandler vezérletével egyenlített, aztán fordított a Paks. (74-73) Törvényszerű, hogy az addig szinte észrevétlen Quinton Dukes is a legkiélezettebb szituációban vágott be egy hárompontost, ezzel a szakadék szélére sodorva a heroikusan harcoló DEAC-ot, mely azonban nem adta fel, és egy remek védekezéssel lehetőséget teremtett magának a meccsben maradásra. Rögtön kettőt, hiszen az első elszalasztott sansz után Anderson minden mindegy alapon egy óriási kosárral jelentkezett. A lefújás előtti kaotikus másodpercek történéseit, ítéleteit talán az érintettek sem feltétlen értették, ellenben az tény, hogy a tolnaiak higgadtak maradtak a vonalról és bebiztosították győzelmüket.

Jövő héten a Falco ellen újra megpróbáljuk…

Atomerőmű SE – DEAC 82-78 (19-20, 12-26, 20-18, 31-14)

ASE: Dukes 10/3, Chandler 36/24, Lockett 11/3, Eilingsfeld 10/6, Oduro 12.
Csere: Halmai 3, Révész -, Kovács -.
Vezetőedző: Kosztasz Flevarakisz

DEAC: Anderson 25/12, Pongó 8/3, Mócsán 16/12, Williamson 14/9, Osztojics 13.
Csere: Garamvölgyi 2, Hőgye -.
Vezetőedző: Andjelko Mandics

Andjelko Mandics: Egy régi film jutott eszembe a találkozóról, a címe: A híd túl messze van… Küzdöttünk, amennyire csak bírtunk, ennyire futotta. Az első félidőben jól játszottunk, azonban a találkozó végére elfogytunk. Annak ellenére, hogy nem jött össze a bravúr, büszke vagyok a fiúkra.