Nem hétköznapi módon indult az utazás a Debreceni Egyetem labdarúgói számára, akik ma Mád felé vették az irányt, hogy megkezdjék az egyhetes edzőtábort.
A Dóczy utcán gyülekező csapattagokért egy 1974-es veterán busz tolatott be, hogy felvegye őket és útnak induljon. A játékosok meglepetten fogadták a veterán járművet és magukban tartották, mit gondolnak arról, hogy ilyen busszal kell elmenniük Mádig, csendben pakolták a holmijukat, bár voltak, akik már az elején sejtették: valami készül.
Igazuk lett. A DEAC-zászlós veterán busz ugyanis az Egyetem sugárút érintésével csak a Böszörményi úti Campusig vitte a társaságot, itt az „utasok” leszálltak, majd érkezett a nagy meglepetés: egy modern, DEAC-logóval felmatricázott, 52 fős modern busz gurult a parkolóba.
Mint kiderült, a járművet a DEAC TAO forrásból szerezte be. A buszt a kosárlabda- és a futballcsapat is használja majd más szakosztályok mellett, annak időbeosztásától függően.
– Majdnem két évvel ezelőtt pályáztuk meg a Magyar Kosárlabda Szövetségnél ezt a buszt – kezdte Lóczi Lászlóné Kovács Marianna, a DEAC ügyvezetője. – Régóta vártunk erre, korábban mindig irigykedve néztük, hogy más csapatok logóval felcímkézett járművel érkeznek. Bíztunk benne, egyszer nálunk is megvalósulhat ugyanez. Szerencsére sikerült megnyerni a beszerzés lehetőségét. A kényelmes utazás a teljesítményekre is hatással lehet, hiszen nem mindegy, milyen körülmények között kell megtenni időnként több száz kilométert. A másik, hogy a klubérzést erősíti, ha saját logóval ellátott busszal utazhatnak a játékosaink, ugyanis egy idegenbeli mérkőzés előtt teljesen más érzés leszállni egy ilyen járműről.
Az ügyvezető a hirek.unideb.hu kérdésére elmondta azt is, hogy az ötéves, de kifogástalan állapotban lévő jármű bruttó 60 millió forintba került, aminek döntő részét TAO-forrásból tudta fedezni a klub.
A DEAC kosárlabda-szakosztályának vezetője, Becsky István szintén arról beszélt, fantasztikus érzés, hogy a következő szezonban már ilyen körülmények között utazhatnak a csapatok.
TOVÁBBI FOTÓK! Derencsényi Istvántól