A Balaton egyik legkülönlegesebb és legnagyobb kihívást jelentő vitorláseseménye, a Flexfleet Klasszikus Szóló Balatonkerülő verseny ismét rajthoz állította a hazai szólóvitorlázás legelszántabb képviselőit. A Tihanyi Hajós Egylet által május 8–10. között rendezett megmérettetésen két DEAC-os versenyző vett részt.

A Flexfleet Klasszikus Szóló Balatonkerülő verseny különlegessége abban rejlik, hogy a résztvevők a Kékszalaghoz hasonló távot teljesítik, egyedül a fedélzeten. Nincs legénység, nincs külső segítség, minden döntés és manőver a kormányos felelőssége. A Balaton teljes megkerülése ilyen formában komoly fizikai és mentális kihívás, hiszen a vitorlázóknak folyamatosan alkalmazkodniuk kell az időjárási körülményekhez, miközben akár hosszú órákon át egyedül navigálnak a vízen.

Idén 82 hajó állt rajthoz. Két DEAC-versenyző is vállalta, hogy teljesíti a távot, mindkettő sikeresen célba ért. Varga Ákos 21:09:15-ös idővel 5. lett a Ponentén a 8m Open csoportban, míg összesítésben a 26. helyen zárt. Bakos Miklós a Sparta fedélzetén a 30 indulót számláló Yardstick II hajóosztályban az előkelő harmadik helyet szerezte meg, összesítésben 34. lett 1:0:23:02-es idővel.

– Az előrejelzések alapján kifejezetten szélcsendes versenyre számíthattunk – kezdte Varga Ákos. – Gyönyörű időben rajtolt a mezőny: napsütéses, kellemes, nem túl erős szél fogadta a résztvevőket. Az első, balatonfűzfői fordulóig hátszeles szakaszban gyorsan haladtunk, hamar elértük a bóját. Keszthely felé fordulva, a tihanyi csövön áthaladva is kitartott a szél, csak kisebb leállások nehezítették a haladást. A keszthelyi forduló után, már sötétben, meglepően jó széllel tudtunk visszafelé vitorlázni, azonban Badacsony előtt teljesen leállt a légmozgás. Ekkor kezdődött az igazi taktikai játék: mindenki próbálta kitalálni, melyik part mentén lehet hamarabb újra szelet találni. Hosszú, szinte teljesen szélcsendes időszakok következtek, amelyek éjszaka különösen demotiválóak tudnak lenni egy szólóverseny során. A mezőny egy része az északi partot választotta, és számukra ez egy idő után jó döntésnek bizonyult. Én a déli part mentén próbáltam tovább haladni, azonban a többórás szélcsend miatt a keszthelyi fordulóhoz képest körülbelül tíz helyet visszaestem, a korábbi abszolút 13-15. hely környékéről. A befutóhoz már a hajnali órákban, világosban közeledtem, azonban a tihanyi csőben ismét teljesen elfogyott a szél, így csigalassúsággal sodródtam a célvonal felé. Végül reggel 6 óra után nem sokkal sikerült befutnom, de már csak a 26. helyen. Az éjszakai és hajnali szélcsendes időszak fizikailag és mentálisan is rendkívül megterhelő volt – számolt be a versenyről a Ponente kormányosa.

Bakos Miklós korábban már többször részt vett a Klasszikus Szóló Balatonkerülő versenyen. A tavalyi megmérettetést kihagyta, mivel sem fizikailag, sem mentálisan nem érezte magát felkészültnek, idén azonban rajthoz állt.

– A mostani versenyen inkább kis szélre készültünk, de aztán ebből a szempontból is változatos lett a nap – fogalmazott a Sparta kormányosa. – A rajt mindig nagy tülekedésről szól, mindenkiben nagy a feszültség, próbál a legjobb pozícióból indulni. Hosszú ugyan a tókerülés, de minden másodperc számít. Jól sikerült a rajtom, ami után Balatonfűzfőig hátszeles szakasz következett, gennaker vitorlával végig. Szeretem a hátszelezést, nagy figyelmet és rengeteg állítást igényel, viszont cserében lehet helyezéseket hozni. Az első kaput az osztály harmadik helyén vettem, ez nagyon nagy lendületet adott. A forduló után Keszthely az irány, innentől többszöri vitorlacserével versenyeztünk viszonylag egyenletes, de sokszor leálló szélben Badacsonyig. Itt ért az este. A besötétedés után következett a verseny legnehezebb szakasza, a keszthelyi öböl. Itt van a bójaforduló az összetorlódó hajókkal, hirtelen viharosra erősödő szél, ami a következő pillanatban szinte nullára visszaesik, koromsötétben a mezőny oda-vissza keresztezi egymást. Ilyenkor minden versenyző fejében átfutnak a gondolatok, hogy biztosan itt kell most lennem? Emberfeletti erővel és rengeteg munkával lehet ezeket a részeket csak teljesíteni, mindezt éjszaka, hajnalban, kimerülten. Az öbölből kivergődve már egy tisztább szakasz következett a napkeltében vissza Tihanyig, ahol az utolsó egy-két kilométert több mint két óra küzdelemmel sikerült megtenni, újabb vitorlacserékkel, állításokkal, méterről méterre versenyezve a többi hajóval. A befutó előtt háromszor előztük egymást oda-vissza a negyedik helyezettel, ahol bejött a taktikám és az utolsó fordulónál nekem sikerült előnybe kerülnöm, így egy napi vitorlázás után, tíz méter előnnyel sikerült a dobogós helyet elhozni. Ez a verseny is megmutatta, hogy nem lehet egyetlen pillanatra sem lazítani, minden vitorlaállításra, cserére, kormánymozdulatra oda kell figyelni, mert a végén lehet, hogy pont ezek a tíz-húsz másodpercek számítanak egy jó helyezésnél – zárta Bakos Miklós.

Még csak most kezdődött a vitorlásszezon, így a nyár folyamán további megmérettetések várnak a DEAC-os színekben induló versenyzőinkre.

Borítókép: Varga Ákos a Ponente fedélzetén (fotó: Tihanyi Hajós Egylet)