Bátran és lendületesen játszott Szolnokon U19-es csapatunk, amely a második félidő elején a vezetést is megszerezte, mégis alulmaradt.
Így kell kezdeni a Tiszaligetben! A DEAC U19-es fiataljai nem riadtak meg a kihívástól, a bajnokaspiráns Szolnoki MÁV otthonában is megmutatták, hogy az elmúlt fordulókban miért nem találtak rajtuk fogást a riválisok.
Az első percekben teljesen beszorult kapuja elé az eddigi tíz meccséből nyolcat megnyerő Szolnok, egyértelműen a debreceniek akarata érvényesült. Ehhez képest a hazaiak szerezték meg a vezetést tizenegyesből, majd a kezdeményezést is igyekeztek átvenni, ám a játékrész második felében már ismét a DEAC dominált. Egymást érték a lendületes támadások, benne volt a levegőben az egyenlítés, a 40. percben Miskolci Levente törte meg a jeget. Dávid Tamás tanítványai úgy mehettek pihenőre, hogy a játék képe alapján akár előnyből is várhatták volna a folytatást.
Jött az a vezető gól, csak éppen a második félidő elején: Bári Zalán oktatófilmbe illő támadás végén villant meg. A Szolnok persze nem kínálta tálcán a három pontot, inkább gyorsan reagált, néhány perccel később már újra döntetlenre álltak a felek. Rendkívül színvonalas és küzdelmes rangadót vívott egymással a két csapat, érezhető volt, hogy a harmadik gól eldöntheti a találkozót. Így is történt, a sok helyzet közül a szolnokiak tudtak gólra váltani egyet, amivel kialakult a 3–2-es végeredmény. Újabb fordulat már nem volt a meccsben, pedig kétszer is eltaláltuk a kapufát, ám a vereség ellenére nagyon büszék lehetnek magukra növendékeink, közel jártak a bravúrhoz az éllovas ellen.
MLSZ Regionális U19 Kiemelt Kelet, 11. forduló
Szolnoki MÁV–DEAC 3–2 (1–1)
DEAC: Tóth D. – Shodmonov (Kulcsár 63′), Boga, Szabó N. (Bári 26′), Berki, Vass, Sallai, Rónai, Patai Á., Miskolci, Duboczki
Vezetőedző: Dávid Tamás
Gólszerzők: Miskolci 40′, Bári 51′
Dávid Tamás: Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, az első öt percben az ellenfél ki sem tudott jönni a saját kapuja elől. Aztán labdát veszítettünk a saját térfelünkön, amiből gyorsan a büntetőterületünkön belülre indították a támadójukat. Belső védőnk határozottan keresztezett, a labdát rárúgta a támadóra, a játékvezető azonban kirúgás helyett tizenegyest ítélt. Az értékesített büntető után tíz percig kapkodóvá vált a játékunk, de a félidő közepére újra mi diktáltuk a tempót. Sorra alakítottuk ki a helyzeteket, góllá is érett a fölényünk. A második félidőre kettőzött elszántsággal ment ki a csapat. Magas iramot diktáltunk, amivel az ellenfél nem tudott mit kezdeni, és egy szép támadás végén már mi vezettünk. Tapintható volt a feszültség, a hazaiak sem szerették volna annyiban hagyni a dolgot, sikerült is egyenlíteniük. A hajrában mindkét kapu előtt alakultak ki helyzetek, de a harmadik gólt a hazai csapat szerezte meg. Volt esélyünk az egyenlítésre, Fortuna most nem állt mellettünk. Sajnálom a csapatomat, mert ma nem érdemelt vereséget, de a foci ilyen is tud lenni. Mindenki kiadta magából, ami benne volt. Bátor és tudatos játékot produkáltunk. Tanulunk ebből a mérkőzésből is, megyünk tovább a megkezdett úton.
