„Amióta benne vagyok a csapatban, a cheerleading lett az életemben a legfontosabb” – jelentette ki Jessica Gilchrist, a DEAC chreerleader egyik lelkes tagja egy beszélgetés során.

Jessica Gilchrist Kanadában született (édesapja kanadai, anyukája magyar), majd ötéves korában Magyarországra költözött édesanyjával családi okok miatt. Azóta Debrecenben élnek, és kicsit megkésve, de itt folytatta az óvodát, illetve tanulmányait is itt kezdte és végezte el a Huszár Gál Gimnáziumban.

A továbbtanulás végett három éve a Debreceni Egyetemre adta be a jelentkezését. Nagyon nehéz volt szakot választania, mert sok minden érdekelte, de nem feltétlenül fogta meg teljes mértékben. Végül sikerült a Bölcsészettudományi Karon az anglisztika mellett döntenie, specializációja pedig a Kommunikáció- és Médiatudomány szak lett.

“Sajnos két évet csúszok az egyetemmel egyéb problémák miatt, de én nem bánom. Engem nem sürget az idő. Úgy vagyok vele, hogy ha már végeztem az egyetemmel, olyan legyen a diplomám, amire büszke vagyok” – jelentette ki Jessica Gilchrist.

Azt gondolná az ember, hogy egy angol nyelvű szakon nyitottak a diákok egy külföldi származású hallgató felé, de Jessicának teljesen más tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban. A neve alapján automatikusan azt gondolták, hogy biztos nem tud magyarul, ezért nem mertek hozzászólni. Így az első pár hónapban nagyon magányosnak és elveszettnek érezte magát. Majd miután egyszer magyarul válaszolt egy tanárnak, mindenkit lesokkolt, és rögtön többen is odamentek hozzá.

“Ez nagyon érdekes, mert ebből látszik meg, hogy az emberek nem feltétlenül annyira nyitottak a külföldiekkel kapcsolatban, mint esetleg egy másik magyar emberrel, pedig ők is tudnak angolul” – fejtette ki gondolatát Jessica.

A kanadai kultúrák miatt már kiskora óta ismerte a cheerleader sportágat és szerette volna, hogyha itt is rátalálna. Miután a bátyjától, aki pár évvel hamarabb vált hallgatóvá, megtudta, hogy a Debreceni Egyetemnek van cheerleadercsapata, úgy döntött, valóra váltja az álmát. Már emiatt is nagyon várta, hogy elkezdhesse az egyetemet.

“Én voltam az egyetlen lány, aki farmernadrágban és kockás ingben jelent meg a válogatón, sőt még egy hajgumi se volt nálam. Úgy csináltam végig a gyakorlatokat, miközben minden lány sportos ruhát viselt. Elég égő volt, de élveztem a próbát. Igaz, először féltem, de megpróbáltam, és nagyon reménykedtem benne, hogy bekerülök” – mesélte Jessica.

A válogató után a kérdőjelesek közé jutott be, ezért a második próbára már felkészülten és magabiztosan ment el, és azt az elvet vallotta, hogyha nem kerül be, legalább megpróbálta. Szerencsére tagja lett a csapatnak, és az első egyetemi éve óta szurkolnak együtt. Azóta folyamatosan járnak versenyekre, amelyeken és az első kivételével mindegyik alkalommal szerepelt.

“Imádom a versenyeket. A legnagyobb élmény az, amikor elmész az ilyen eseményre, és látod azt a rengeteg csapatot, amelyek Magyarország különböző városaiból érkeztek. Mindenki csinos cheerleaderruhában, masnival a hajukban, még a kislányok is és mindannyian boldogok, jól érzik magukat. Nekem van a világon a legjobb csapatom! Mindenki azt gondolja, hogy van huszonöt lány, akik egy terembe vannak zárva, és biztosan nagy köztük a feszültség, de nem. Persze akadnak félreértések, azonban összetartók vagyunk, mint egy család. Mindenkinek van egy egyénisége és ez nagyon sokat hozzátesz a csapathoz” – áradozott a pomponlány.

A DEAC ebben a félévben már négy versenyen is részt vett, melyekről két arany és két ezüstéremmel tért haza. Az egyik elsőséget ráadásul a MEFOB-on szerezték, mely számukra a legfontosabb volt, és ezzel bizonyították fejlődésüket maguknak, a többi csapatnak pedig azt, hogy törnek felfelé.

“Ez köszönhető az edzőnknek, Ócs Adriennek, mert ha ő nem veti be magát százszázalékosan, akkor hiába tehetséges a csapat, kell hozzájuk egy nagyon jó vezér is. Tudja, hogy bennünk van az a szint, és hajt minket, lehet vele őszintén kommunikálni és figyel ránk. Én nagyon boldog vagyok, hogy ilyen edzővel dolgozhatok.”

A legutóbbi megmérettetés júliusban a Beach Cup volt Győr városában, ahol az egyik arany medáljukat szerezték. Óriási élmény volt számukra, főleg mivel az esemény előtt egy nappal korábban érkeztek, és bejárhatták kicsit a várost. A lányok ezt egyértelműen csapatépítő jelleggel élték meg.

A DEAC cheerleadercsapatára legközelebb decemberben vár nagy összecsapás, mégpedig a magyar bajnokság, amire már most gőzerővel készülnek. Szeretnének ott is aranyérmet szerezni azért, hogy ők képviselhessék Magyarországot az Európa-bajnokságon.

Jessica legfontosabb céljává a jövőben így a cheerleaderkedés vált. Lehetősége nyílt továbbképzéseken és workshopokon részt venni, és Adriennek köszönhetően betekintést nyerhetett egy bírói továbbképzésbe is. Nagyon örült neki, hogy az edzője látott benne potenciát, és segít neki elindulni majd a versenybírói pályán.

Draskóczi Aliz