A DEAC dartsosainak edzője többszörös magyar bajnoki címmel büszkélkedhet. Jelenleg azért dolgozik, hogy versenyzőinket minél jobban felkészítse a megmérettetésekre.

A DEAC dartsszakosztálya évről évre új tagokkal bővül. A sportág szépsége, hogy teljesen kortalan, tehát bármikor kiváló lehetőséget és kikapcsolódást nyújthat. A versenyekre történő felkészülés és fejlődés elengedhetetlen része a megfelelő és szakszerű edzésmunka. Vörösházi György, dartscsapatunk edzője volt az interjúalanyunk.

– Először is beszélgessünk egy kicsit személyesen rólad, mint a DEAC dartsszakosztályának edzőjével, szakmai vezetőjével. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sporttal, mint játékos milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?

– Huszonkét éves, gyógyszerészeti hallgató vagyok a Debreceni Egyetemen. Büszkén mondhatom, hogy életem több mint felét töltöttem már dartsozással. Kisvárdán éltem, tízéves koromban kaptam az első táblámat, amire apával dobáltunk a pincében. Ez volt a kezdeti fázis, minden innen indult. Ami a versenyzést illeti, fél év telt el, mire megnyertem életem első mérkőzését. A siker megfelelő löketet adott ahhoz, hogy 2012-ben gyerekként egy igazán erős mezőnyben dobogós helyen végezzek a Sárospatak Openen. Ettől kezdve felfelé ívelt a karrierem, többszörös magyar bajnoki címekkel, háromszoros válogatottsággal, illetve világbajnoki ötödik helyezéssel lettem gazdagabb, több más országos és regionális győzelem és dobogós helyezés mellett.

– Mióta vagy a szakosztály edzője?

– Amikor Debrecenbe kerültem, felvettem a kapcsolatot Kiss Imrével, a DEAC dartsszakosztály vezetőjével. Kényelmi okokból klubot váltottam, hiszen előtte a budapesti Smile Darts tagja voltam. Az átigazolást követően a múltamra és tapasztalataimra való tekintettel edzőnek neveztek ki. Ezt a pozíciót pedig már négy éve töltöm be, nagy örömmel.

– A játékoskarrieredben elért tapasztalataid milyen módon járulnak hozzá, hogy sikeres tréner lehess, és másokat motiválni tudj?

– Megtiszteltetés, ha valaki engem tekint az edzőjének, de a játékosok az edzésnapokon nemcsak tőlem, hanem sokkal inkább egymástól és saját maguktól is tanulnak. A karrierem során átélt tapasztalatok, elért sikerek és megélt kudarcok útmutatóként szolgálnak számomra az edzések megtartása során. A mentális állapotok feldolgozása avagy megértése, a számolási praktikák továbbadása mindenképp fontos lehet a tanítványoknak.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres dartsjátékos legyen?

– Egy versenyző sikeres szereplésének három alappillére van. Első maga a számolás. Elengedhetetlen, hogy az adott játékos dartsosként gondolkozva számoljon, ne pedig úgy, mint egy matematikus. Aktuális partikban nyilakat jelenthet a megfelelő kiszálló variációk használata. A második pillér a szorgalom és befektetett munka. Rengeteg alázatot és otthoni felkészülést igényel, tehát nem lehet elmenni a napi szintű munka mellett ebben a sportban. Különböző edzésfeladatok léteznek, amik elősegítik, hogy különböző játékpillanatokban az ember érvényesülni tudjon. Véleményem szerint a harmadik alappillér az a versenyrutin. A befektetett munka mellett akkor tud valaki igazán érvényesülni, ha megfelelő számú versenyen járt, megért sikereket és kudarcokat egyaránt. Ezekből a megmérettetésekből pedig tanult és levonta a helyes következtetést. Emellett kell egy befogadó, szerető és építő közösség is.

– Egy versenyre való felkészülés során az edzésmunka mellett mennyire fontos a mentális felkészülés?

– Úgy gondolom, valahol ötven-ötven százalékban határozható ez meg, elengedhetetlen mindkettő. A mentális felkészülésnek fontos szerepe van, hiszen újra átélünk olyan szituációkat, versenyhelyzeteket, amiket a múltban játszottunk. Ilyenkor előjönnek különböző emlékek, pillanatok, amikből erőt merítve sikeresen adhat egy bónuszmotivációt, ennek köszönhetően sikerül megfordítani, vagy megnyerni egy adott mérkőzést.

– Addig nem ér véget egy mérkőzés, ameddig az utolsó duplát be nem dobták, illetve a két fél kezet nem fogott. Mit tanácsolnál tanítványaidnak, ha egy adott partiban komoly hátrányban vannak?

– Kettő lehetőség van terítéken. Az első a könnyebbik út, a játékos csak elszórja a nyilakat, fejben feladja a mérkőzést. Viszont a másik lehetőség, hogy végletekig küzdünk kézfogásig. Ilyenkor a játék szeretetét előtérbe helyezve oda kell tenni magunkat, és koncentrálni. Meg kell próbálni összerakni a játékot, a dobásstílust, hogy apró lépésenként, de vissza tudjunk jönni az összecsapásba, majd kihasználni az adandó lehetőségeket.

– Szeptember 7-től kezdetét veszi egy szerdánként tartandó edzéssorozat. Mik a jövőbeli terveid és elképzeléseid?

– Olyan célokkal vágok neki, hogy a sorozatnak köszönhetően a srácok sokkal stabilabban tudjanak játszani, és magabiztosan álljanak a táblák elé. Ennek köszönhetően pedig akár egy adott versenyen, akár egy edzésen, de a tudásuk minél nagyobb hányadát tudják kihozni magukból. Ha ez megtörténik, akkor én sikeresnek minősítem ezt a turnust, és természetesen a jövőben is lehet ezekre számítani.

– Mit tanácsolnál azoknak, akik szimpatizálnak a sportággal?

– Senki nincs elkésve, hiszen ez egy kortalan sport. Nem szabad félni edzésekre, versenyekre járni, mert úgy gondoljuk, hogy rosszul játszunk, vagy kilógunk negatív értelemben. Mindenki elkezdte valamikor, és természetesen mindig megtalálja az ember a saját maga szintjét. Izgalmas és szoros mérkőzéseket játszhatunk akár egy alacsonyabb átlagú mérkőzésen is. Ha valaki dilemma előtt áll, hogy elkezdje-e a dartsot, én arra ösztönözném: csinálja! A fejlődés határtalan, nincs megállás, bármi lehetséges.
Szűcs Levente