Bojan Szubotics a nyáron csatlakozott a Debreceni Egyetem kosárlabdacsapatához, és a héten már meg is kezdte a felkészülést a 2025-26-os szezonra. Az előző kiírásban bajnoki címet szerző 34 esztendős erőcsatár honlapunknak adott első interjújában elárulta, hogy miért választotta DEAC-ot, és milyen szerepben képzeli el magát csapaton belül, de arra is kitért, hogy meglepte-e, hogy nem marasztalták Szolnokon, vagy csalódott-e, hogy pont elkerülték egymást régi jó barátjával, Djordje Drenovac-cal. 

Az elmúlt években sok nagy csatát megéltél itt Debrecenben. Hogyan emlékszel vissza ezekre?

-Igen, sokszor jártam már korábban itt ellenfélként, mindig nagyon kemény meccseket játszottunk, nagyon nehéz volt itt nyerni. A DEAC jó minőséget képvisel a bajnokságban, tetszik, hogy egyre több szerepet szánnak a fiataloknak, szimpatikus az a szemlélet, amit képvisel a klub. Mikor megkeresett a vezetőség és Pethő Ákos vezetőedző a tervekkel, egyáltalán nem volt nehéz meghozni a döntést, még akkor sem, ha a Szolnokon töltött évek után kicsit furcsa volt máshol megkezdeni a felkészülést.

Emlékszel az első mérkőzésedre az Oláh Gábor utcán?

-Most így nincs előttem, segítesz egy kicsit?

Kiállítottak…

-Igen, most már meg van. (mondta nevetve) Nagyon nyerni akartam, mint mindig, és volt egy vitám a játékvezetővel, amit kicsit túlzásba vittem, és két technikaival kiküldött. A meccs végét pedig a lelátó széléről néztem végig nagy egyetértésben Ronald Moore-ral, akit szintén kiállítottak. A győzni akarásom mit sem változott, de most már sokkal okosabb és nyugodtabb vagyok, úgyhogy megígérem a szurkolóknak, hogy az első meccsem biztosan nem így fog végződni.

Beszéljünk egy kicsit az elmúlt szezonról: gondoltad volna, hogy megnyeritek a bajnokságot?

-Egy sportolónak mindig úgy kell hozzáállnia, hogy nyerni szeretne, de azt gondolom, hogy senki sem hitte a szezon elején, hogy bajnokok leszünk. Egy nagyszerű emlék ez számomra, amit sosem fogok elfelejteni, de most már egy új fejezet kezdődik. Továbbra is éhes vagyok a sikerre, szerintem egy jó csapat kezd most összeállni Debrecenben, bízom benne, hogy együtt képesek leszünk valami nagyot elérni.

Meglepődtél, hogy nem marasztaltak egy ilyen sikeres idény után?

-Nem ért váratlanul, hiszen miután eldőlt, hogy Oliver Vidin távozik, és új edző veszi át a csapatot, benne volt a pakliban, hogy nem számol velem. Nagyon szép időszakot töltöttem Szolnokon, de most eljött a váltás ideje.

Visszatérve a DEAC-hoz: sajnálod, hogy Djordje Drenovac-cal pont elkerültétek egymást?

-Nagyon régóta barátok vagyunk, egy kicsit fiatalabb nálam, de tényleg hosszú idő óta jóban vagyunk. Szerbiában, Németországban és itt Magyarországon is sokat játszottunk egymás ellen, sokat beszélünk telefonon, és gyakran megyünk el együtt kávézni vagy vacsorázni. Djole egy ikonikus alakjává vált az utóbbi években a csapatnak, sajnálom, hogy már nincs itt, azt hiszem, hogy ezt hívják rossz időzítésnek.

Az idei csapat tökéletes keveréke a tapasztalt és tehetséges játékosoknak. Hogy látod a keretet, és milyen szerepre számítasz benne?

-Azt gondolom, hogy az mindig egy jó kombináció, ha a rutin és a jövő találkozik. A játékommal próbálom a csapatot minél több sikerhez segíteni, de ahogyan azt az edzői stábbal is beszéltük az érkezésemkor, egyfajta mentor szerep is vár majd rám: igyekszem a fiataloknak segíteni abban, hogy fejlődni tudjanak, és egyre nagyobb szerepet kapjanak a csapatban. Vannak tapasztalt magyarok is a keretben és a légiósok is már mind bizonyított játékosok, úgyhogy szerintem nem leszek ebben egyedül.

Csak néhány edzésen vagy még túl, úgyhogy nehéz erre válaszolni, de milyen eredménnyel lennél elégedett a szezon végén.

-Ilyen korán erre nem tudok hiteles választ adni, hiszen egyrészről még mi sem beszéltünk erről csapaton belül, másfelől a mezőny erejét is nehéz felbecsülni. Szerintem a legjobb négy közé jutás a bajnokságban és a kupában egy jó cél lehet, de tényleg nagyon korai még erről beszélni.

34 éves vagy, úgyhogy adódik a kérdés, hogy meddig szeretnél kosárlabdázni, és milyen terveid vannak a karriered befejeztével?

-Hálaistennek a testem még jó állapotban van, úgyhogy én dönthetek arról, hogy meddig szeretnék játszani. Én azt ígértem meg magamnak, hogy addig, amíg maximálisan tudok teljesíteni, és boldogan jövök le az edzésekre, addig folytatom. Nyilván délelőtt az atlétika pályán ilyen melegben azért valamivel nehezebb, de őszintén mondhatom, hogy továbbra is nagyon szeretem azt, amit csinálok. A karrierem végeztével – legyen az bármikor – szeretnék a kosárlabdán belül maradni, folyamatosan képzem is magam ennek érdekében. Annyi mindent adott nekem ez a sportág, hogy szeretnék valamit ebből visszaadni.