A DEAC tíz forduló után ötven százalékos mérleggel a tabella nyolcadik helyén áll az első osztályú kosárlabda bajnokságban. A Magyar Kupára való kvalifikáció szempontjából három nagyon fontos mérkőzés vár a fehér-feketékre, melyre a válogatott szünet kiváló felkészülési lehetőséget nyújt. A sorsdöntő találkozók előtt a csapat vezetőedzőjével, Pethő Ákossal beszélgettünk, aki az eddigi produkcióról, a fiatalok beépítésének folyamatáról, a hullámzó teljesítményről és a bajnoki erőviszonyokról is szót ejtett.

A szezonnyitó sajtótájékoztatón a bajnokságban és a kupában is a legjobb nyolc közé jutás hangzott el számszerű célkitűzésként. Hol tartunk most ezen a téren?

Ha csak az 5-5-ös mérlegünket nézzük, akkor szerintem a helyén van a csapat. Vannak meccsek, amiket nagyon sajnálunk, hogy nem sikerült megnyerni, mint például a Honvéd elleni szezonnyitó, de Kecskeméten is nyerhettünk volna egy kicsit nagyobb koncentrációval. Szerencsére ezeket sikerült kompenzálnunk bravúrgyőzelmekkel, az már most látszik, hogy a soproni és a zalaegerszegi sikerünk is nagyon értékes. Összességében reális az ötven százalékos mutató, főleg úgy, hogy tartani tudtuk magunkat a klub filozófiájához és a másik fő célkitűzésünkhöz: a fiatalok beépítéséhez.

Sok lehetőséget kaptak eddig a fiatalok, mennyire elégedett eddig a teljesítményükkel?

Eddig Hőgye Patrik hozta a legjobb teljesítményt, nem csak a számai alapján, de több mérkőzést eldöntő produkciója volt már, az OSE ellen az extra teljesítményével konkrétan a mezőny legjobbja volt, de Sopronban Tyus sérülése után is döntő szerepe volt a győzelem kiharcolásában. Kovács Ákos azt követően, hogy tavaly év végén valósággal berobbant az első osztályba, most egy kicsit küzdősebb időszakát éli, de mivel az edzésmunkája rendben van, így biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra kijön belőle az a teljesítmény. Flasár Botond a műtétből jött vissza, még csak három meccset játszott, de látszik, hogy jól bírja fizikálisan, hamarosan megtalálja a meccsritmusát. A legutóbbi Szolnok elleni meccsnek sok pozitívuma nem volt, egyedül az ő harcosságát tudtam kiemelni a mérkőzés után. Varga Ferenc a szezon kezdetén Pongó Máté hiányában kapott nagyobb szerepet, ez egy klasszikus mélyvízbe való bedobás volt, de azt gondolom, hogy ő is nagyon jól megállta a helyét, amit az is mutat, hogy Máté visszatéréséig sikerült három győzelmet is begyűjtenünk. Neki talán még egy kicsit korán jött ez a lehetőség, de az nagyon bíztató, hogy amit tud, azt egy A-csoportos meccsen is képes megmutatni.

A csapat teljesítménye eddig meglehetősen hullámzó. Minek tudható ez be?

A stábbal úgy éreztük, hogy a sok sérüléssel nem tudunk végig padlógázzal menni, ezért voltak olyan hetek, amikor bizonyos meccsekre ki kellett hegyeznünk a jó teljesítményt, és ennek a negatív oldala más találkozókon ütközött ki. A Falco elleni meccs előtt például sokkal nagyobb volt a terhelés, ami meg is látszott Szombathelyen, viszont utána kulcsmeccseket tudtunk nyerni. Nagyon keveset játszottunk eddig a legerősebb felállásban, de a csapatjáték mellett egyénileg is sokkal kiegyensúlyozottabb produkció kell majd a játékosoktól. Egy jó átlagot eddig mindenki tudott hozni, de a stabilitással és az extra teljesítményekkel kapcsolatban azért még van némi hiányérzetem. A pozitívum, hogy csapaton belül jól oszlanak el a terhek, ez sokszor lendített át minket a nehéz helyzeteken, de úgy gondolom, hogy a jó csapatjátéknak kellene egy kicsivel több jó egyéni teljesítményt magával húznia.

A válogatott szünet alatt van idő rendezni a sorokat. Hogyan építették fel ezt a közel két hetet?

Keddig kaptak szünetet a játékosok, szerintem ez most mentálisan és fizikálisan is jól jött. Az első héten szeretnénk újra ritmusba kerülni, és egy kicsit saját dolgainkkal foglalkozni, ami esetleg gyengébben ment eddig, azon akarunk javítani, illetve taktikailag is szeretnénk egy kicsit formálódni. Nagy dolgokra azért ennyi idő alatt nincs idő, hiszen jövő héttől már a pénteki Paks elleni hazaira fogunk készülni.

Az alapszakasz feléhez közeledve kezdenek körvonalazódni az erőviszonyok, nagyon kiegyenlítettnek tűnik a mezőny. Óriási a verseny a tabella közepén, minden győzelem hatalmas jelentőséggel bír, a következő három meccs a Magyar Kupán való kvalifikáció szempontjából is sorsdöntő.

Azt gondolom, hogy az első két csapat egyelőre kiemelkedik a bajnokságból, viszont a jelenleg hátul lévők egyáltalán nincsenek messze a többiektől, ennek is köszönhető, hogy a 4. és a 11. helyezettet mindössze egy győzelem választja el egymástól. A hullámzó teljesítmény eddig nem csak ránk igaz, de a Szolnok és a Falco kivételével mindenkire, az fog tudni odakerülni a Magyar Kupa helyekre, aki ezt a bizonyos hullámot jól fogja tudni elkapni a következő három meccsen. Saját kezünkben a sorsunk, két győzelemmel biztosan bent vagyunk a nyolcban, egy sikerrel pedig marad a számolgatás, de mi természetesen úgy állunk hozzá, hogy mindhárom meccset szeretnénk megnyerni. A Kaposvár és az ASE személyében ráadásul két közvetlen riválissal is játszunk, így ezek a bajnokság szempontjából is nagyon fontos találkozók.

A külső dobások tekintetében az élmezőnyben van a csapat, a palánk alól viszont egyelőre kevesebb pont érkezik. Mi ennek az oka?

Valóban kevesebb pontot dobunk a gyűrű alól, mint szeretnénk, de ezt több tényező is befolyásolja. Egyrészről az ellenfelek igyekeznek ellenünk jól védeni a festéket, mely által több kinti helyzetünk adódik, s mivel jól passzoló magasaink vannak, így rendre üres helyzeteket tudnak generálni. Ezt nyilván szeretnénk megtartani, hiszen jó kinti dobóink vannak, ugyanakkor szeretném, ha ez a tendencia meg is fordulna, és a hárompontosaink vagy a betöréseink a palánk alatt teremtenének üres helyzeteket. Emellett nyilván a magasak teljesítményei is befolyásolják a közeli próbálkozásaink hatékonyságát, sokszor úgy érzem, hogy a helyzeteink meg vannak, de vagy nem sikerül ezeket befejezni, vagy rossz döntéseket hozunk, tehát mindenképpen több kell egyénileg is.

Ha összeáll a játék, és sikerül egyénileg és csapatként kihozni a maximumot a keretből, akkor sikerülhet túlszárnyalni az előzetes célkitűzéseket?

A tabellán elfoglalt helyezésünk tekintetében jó úton haladunk, de ahhoz, hogy eredményességben ezeken túlmutassunk, először tényleg össze kellene állnia mindennek, amíg ez nem történik meg, addig felesleges álmodozni bármiről is. Szeretnénk hűek maradni a klub filozófiájához, de azt látni kell, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Nem egyszerű feladat három-négy fiatalt egyszerre beépíteni, de tudtuk, hogy ez nem lesz mindig zökkenőmentes. Ugyanakkor mi hiszünk a belső fejlődésben, bízunk benne, hogy középtávon ez majd kifizetődik, s azért, mert van egy-két gyengébb meccsünk, még nem kell letérni a megkezdett útról!