Nemcsak a helyi vívósport múltja és jelene a szép, hanem a jövő is reménykeltő.

A junior- és felnőttversenyzőink sikereit már megszokhatták a sportág iránt érdeklődők, azonban a hétvégén újfent bebizonyosodott, hogy a debreceni vívósport jövője is biztos alapokon áll: a legfiatalabb korosztály folytatta az éremgyártást. Dávid László vezetőedző a sikeres nevelési rendszerről beszélt honlapunknak.

– Mit jelent Önnek edzőként látni az utánpótláskorú vívók sikereit?

– Nagyon tehetséges generációval dolgozhatunk. Az elmúlt években főként a felnőttsportban értünk el sikereket, de mára az utánpótlás is beérni látszik: a legkisebbek sorra hozzák az érmeket. Ebben a korosztályban a precíz technikai alapok elsajátítása a legfontosabb, az eredmények másodlagosak, de bevallom, nekünk edzőknek is könnyebb motiválni a gyerekeket, ha zsákszámra érkeznek az érmek. Öröm látni, ahogy ezek a 11–12 éves vívópalánták valódi vérre menő csatákat vívnak egymással az edzéseken. A DEAC-os Baby-Brigádnak hála nemcsak a helyi vívósport múltja és jelene a szép, de a jövő is reménykeltő!

– Minek köszönhető, hogy a fiatal vívók ilyen rövid idő alatt kiemelkedő eredményeket érnek el?

– 2017-ben egy fontos, ötéves időszak zárult le számomra, amikor felmondtam az előző egyesületemnél. Onnantól egészen 2022-ig szinte „vándoréletet” éltünk: különböző helyszíneken, jobb esetben iskolai tornatermekben tudtuk megtartani az edzéseket. Ezek a körülmények érthetően nem voltak túl vonzóak a kezdő gyerekek és a szüleik számára, így a toborzás is nehézkessé vált. A 2020-as járványhelyzet tovább súlyosbította a problémáinkat, hiszen terem híján sokszor csak a legjobb versenyzőinkkel tudtunk dolgozni, az utánpótláscsoportok indítására pedig sem idő, sem hely nem maradt, ami létszámbeli visszaesést okozott. A fordulópont 2022-ben érkezett el. Bács Zoltán kancellár úr támogatásával az egyetem és a DEAC egy minden igényt kielégítő termet biztosított számunkra, ami óriási minőségi ugrást jelentett. A megállapodás része volt, hogy az utánpótlást visszaépítjük a korábbi színvonalra, ez pedig tökéletesen egybeesett a saját szakmai céljainkkal.

– Bizonyára változást jelentett a DEAC és az egyetem új vívóterme az edzések minőségében és az utánpótlás fejlődésében is.

– Az új szakosztály létrejötte új lehetőségeket teremtett számunkra. Bíró Dávidot – akivel már korábban is szorosan együtt dolgoztam – a DEAC ügyvezetőjének, Lóczi Lászlóné Kovács Mariannának a hathatós közbenjárására sikerült főállásban alkalmaznunk, ami megalapozta a magas színvonalú szakmai munka feltételeit az utánpótlásban. Dávid így teljes energiával tudta magát belevetni a toborzásba, és a mostani eredményeink nagyrészt az ő munkáját dicsérik, hiszen ennek a korosztálynak a szakmai nevelését ő kezdte el. Hatalmas veszteség volt számunkra az idei nyár, amikor az élethelyzete megváltozott, Norvégiába költözött, de a kapcsolat vele továbbra is kiváló. Úgy váltunk el egymástól, hogy számára bármikor nyitva áll az ajtó a DEAC-nál, és mindig számíthat ránk, ahogy mi is számítunk rá.

– Hogyan biztosították, hogy a kieső edző munkáját hosszú távon pótolni tudják a DEAC-nál?

– Magyarországon komoly edzőhiány van a vívósportban, így Dávid pótlása nem volt egyszerű feladat. Felmerült ugyan, hogy külföldről hozunk edzőt, de egyrészt túl költséges, másrészt a külföldi szakemberek sokszor csak rövid távra vállalnak munkát, és egy jobb ajánlat esetén könnyen továbblépnek. A testnevelő tanárok átképzése sem jelenthet valós alternatívát, mert az elmúlt évtizedek debreceni tapasztalatai alapján hiába próbálkoztak ezzel a módszerrel, az nem működött, a vívótapasztalat hiánya a sportolóknál ugyanis olyan komoly technikai hiányosságokat eredményezett, amelyeket a sportkarrierjük későbbi, junior- és felnőttéveket érintő szakaszában már lehetetlen volt kijavítani. Így végül úgy döntöttünk, hogy a saját szakmai bázisunkból pótoljuk a kieső munkaerőt, olyan emberekkel, akik kötődnek az egyetemhez, a klubhoz és a városhoz, és pontosan ismerik azt a rendszert, amelyre a debreceni vívás sikerei épülnek.

– Ezek szerint sikerült Bíró Dávid helyére szakembert találni…

– Bíró Dávid Norvégiába költözése után a párbajtőr szakág élére Nyisztor-Csáki Sanyi állt, aki hosszú éveken át Dávid edzője volt. Fiai már korábban is az egyesületünkben vívtak, és az első hívó szóra jött segíteni, szeptember óta irányítja a párbajtőrözők szakmai munkáját. Olimpikon párbajtőröző, 2009 óta Debrecenben dolgozik edzőként, jelenleg főállása mellett heti négy alkalommal segíti a klubot. Korábban nevelt válogatott szintű vívót, szakmai szemlélete teljes mértékben illeszkedik az egyesület koncepciójába, így nagy erősítést jelent a szakosztály számára. Az új impulzusnak köszönhetően a párbajtőr utánpótlásunk is éremmel nyitotta az idei szezont. A saját neveltjeink között is kerestünk új edzőket, olyan sportolókat választottunk ki, akik rendelkeztek edzői ambícióval, így Bányai Marci, Sápi Vince és Vincze Ági beiratkoztak az edzői képzésre, és közel másfél év után sikeresen végeztek. Ági a legkisebbek alapozó munkájáért felel, a két fiú pedig az eggyel idősebb korosztályt és az egyetemi testnevelési csoportot irányítja, mindannyian Osváth Ricsi és az én szakmai támogatásom mellett dolgoznak.

– Milyen előnyökkel jár a klubnak és az utánpótlásnak, hogy az edzők aktív sportolók is egyben?

– Fiatal edzőink továbbra is folytatják sportolói karrierjüket a klubban, így kettős életpálya-modell valósul meg: 20–21 évesen eldönthetik, hogy magasabb szinten vívnak, vagy belevágnak az edzőképzésbe, miközben mindkét tevékenységet párhuzamosan, egymást akadályozása nélkül folytathatják. Ez a rendszer mind a sportolók, mind pedig az új edzők számára rendkívül hatékony munkamegosztást eredményez. A fiatalok az alapokat olyan sportolóktól sajátíthatják el, akik jelentős vívótapasztalattal rendelkeznek. Az edzők számára a klubon belül folyamatos továbbképzést biztosítunk, hogy az elmúlt több mint egy évtized alatt versenyzőként felhalmozott szakmai tudást a lehető legprofesszionálisabb módon adhassák tovább. Ez lehetővé teszi, hogy sportolói és edzői karrierjük egyaránt fejlődjön, és bár korábban nem volt jellemző, Debrecenben ez az innovatív modell már sikerrel bizonyított.

– Mi teszi lehetővé, hogy a DEAC hosszú távon is fenntarthatóan és sikeresen fejlessze az utánpótlást és a helyi vívás jövőjét?

– A jelenlegi eredmények a helyi bázison gyökereznek, és hosszú távon csak olyan edzőkkel tartható fenn, akik szorosan kötődnek Debrecenhez, az egyetemhez és a DEAC-hoz. Helyi, a környezetet jól ismerő fiatal edzőkkel biztosíthatjuk a debreceni vívás jövőjét és a sikeres sportolók kinevelését. Hálásak vagyunk az egyetemi klub vezetésének a támogatásért, amely lehetővé teszi, hogy a fiatalok egyetem vagy munka mellett a klubhoz érkező gyerekeknek és egyetemistáknak megfelelő képzést nyújtsanak, hosszú távon fenntartható, jól működő modellt teremtve, és biztosítva az utánpótlás bevonásával a sportolói bázis megmaradását.

– Látja már a teremben a következő Battai Sugárt vagy Osváth Richárdot?

– Mint már említettem, sok tehetséges gyerek van a teremben és nem szeretnénk senkit külön kiemelni, hiszen célunk, hogy a kisebbeket ne terheljük felesleges elvárásokkal. Annyit azonban elárulhatok, hogy utánpótlásszinten érdemes figyelni a fiú kard- és párbajtőrvívók, valamint a leány kardozók eredményeit. Mindent megteszünk azért is, hogy a leány párbajtőrözők is minél eredményesebbek legyenek.

Borítókép: Bányay Marcell, Vincze Ágnes, Sápi Vince