A DEAC kapusa 16 szezont követően hagy fel a versenyszerű sporttal – személyes hangvételű fejezetlezárás következik

Nehéz megtalálni, hogy hol is kezdjem…. Ezért kezdjük az elején! 2006 tavaszán játszottunk az akkori TÁG-os csapat ellen egy barátságos meccset. Mi elég tartalékosak voltunk, a TÁG-os sárcok meg extrán motiváltak voltak, a kapuban meg egy srác parádézott. Alig lehetett túljárni az eszén, végül valahogy Pazsák Csabival közösen csak begyötörtünk egy gólt, amivel 3:2-re nyertünk. Igen, te védtél akkor is.

Nem kell sokat előrelépnem az időben: 2006. nyarán az OB I-es bajnokságra készültünk fiatal csikócsapatunkkal. A kirakós majdnem kész volt: kellett még 2-3 stabil ember, aki még érkezett hozzánk. Jött Kimák Ádám Egerből, de kellett még egy kapus is Bulátkó Kornél mellé. Spoiler alert: te lettél a befutó, pedig több versenyző is volt. Igazán már az első perctől fogva szimpatikus voltál nekem, sok közös tulajdonságot fedeztem fel, az elhivatottságod és kitartásod a szemedben volt, emberileg pedig már akkor is kiváló voltál. Bár azt sem feledem, hogy egy apró hiba ekkor még elég volt neked egy edzésen, hogy teljesen begőzölj és újabbat hibázz. Ezt a tulajdonságodat aztán hamar kinőtted: mentálisan már ekkor tudtál fejlődni.

Pedig kihívás volt bőven: eleinte Bulátkó Kornél mellett nehéz volt szóhoz jutni. (Megragadom az alkalmat: egy méltatást Ő is megérdemel legalább még!) Kornél magabiztos volt, hamarabb kezdte el ezt a létrát mászni: 2007-re ő volt az ország legjobb kapusa (ha ezt Konsti olvassa….). Tehát adott volt egy helyzet: az ország legtehetségesebb kapusa mellett jól teljesíteni. És te tetted a dolgod. Csendben, kitartóan. Értek pofonok. Tanultál belőlük. Sose azt nézted, hogy mi van mögötted, hanem azt, hogy mi van előtted.

Paradox, hogy a legjobb eredményeidet szinte második számú kapusként érted el. Azért írom így, mert szerintem 2009-re beérted Khafkát (pedig ő se kényelmesedett el!). A 2006/2007-es bajnoki évadban Egerben, MK meccsen debütáltál. Kikaptunk, de nem rajtad ment el. Aztán cipelted tovább azt a nehéz hangszert (zongora), és közelítettél. A bajnoki aranyéremnek tevékeny részese lettél, pedig a rájátszásban nem kaptál feladatot. Viszont ott voltál az edzéseken és igen komoly feladat volt a te eszeden is túljárni. Más csapatok már ekkor irigyeltek minket kapusaink minősége miatt. Aztán egyre több feladat hárult rád, a szinte majdnem tökéletes 2009/2010-es szezonban már igen sok feladat hárult rád. Megcsináltad életed első shoot out-ját úgy, hogy 9:1-re nyertünk. Ez hogy lehetett? Petri húzott egy váratlant, a 6:5-öt helyzetet akarta téthelyzetben gyakorolni, így lehozott, mi pedig gólt kaptunk. Tehát 100%-ot adtál, de mégis kaptunk gólt. A legnagyobb parádét mégis az ARES elleni elődöntőben nyújtottad. Igazi orosz rulett volt a meccs, hosszabbításban nyertünk és rengeteget hozzátettél ehhez a győzelemhez: az évad bajnoki ezüstöt és MK aranyat hozott, egyértelműen a Te remekléseidnek is köszönhetően!

Aztán kevésbé sikeres évek jöttek. Először az OB I-ben más célokért játszhattunk, fogyott a lelkesedés csapatszinten – de nem a tiéden. Nem csak a debreceni kapuban tudta elfoglalni méltó helyedet, hanem a válogatottban is. Bizony: volt olyan nemzetközi torna, ahol két debreceni kapus volt meggypirosban is. A felkészüléseken derekasan helyt álltál, de a sors furcsa fintora közbeszólt: sérülés miatt nem utazhattál az azóta is utolsó sikeres selejtezőre, majd a vb-ről is lemaradtál. A hivatalos statisztika 5 válogatott meccset tart számon, de különféle tornákon ez több volt. Az élet úgy alakult, hogy aztán címeres mezben nem tudtál már többet szerephez jutni: pedig voltak megkeresések ezirányból is.

2013-ra aztán elkerülhetetlenné vált a mélyrepülés újabb mérföldköve. Kiestünk az OB I-ből, gyakorlatilag kettészakadt a DFSE (azóta is fáj ez neked és nekem is), eléggé komoly válaszút elé értünk. Emlékszem 2013 nyarára, meg arra a megbeszélésre, ami Mariann akkori DEAC-os irodájában folyt. Mi tudtuk: ezen a találkozón múlik a mi pályafutásunk további sora és ezzel párhuzamosan a debreceni floorball élet következő lépései is. A 0-ról, de szó szerint a NULLÁRÓL, a harmadik vonalból kellett újraépíteni azt, amit korábban egyszer már Varga Tibor felépített. És te akkor is itt voltál, itt maradtál, egyetemi tanulmányaid mellett erre is koncentráltál – pedig volt OB I-es ajánlatod is. Alacsony osztály, alacsony színvonal, alig maradt korábbi játékostárs mellettünk (de szerencsére jött sok lelkes fiatal), de elég mostoha körülmények voltak. Csak ízelítőként: nem volt rendes kapunk, zsámolyokra lőttünk, az volt mögötted. Nem volt palánkunk. Gyakorlatilag nem volt semmink, csak a saját elszántságunk.

Aztán ha lassan, de biztosan, a DEAC zászlaja is emelkedni kezdett. 2014-től egyre markánsabb szereplői voltunk az OB II-nek. Ekkor már egyértelműen első számú kapus voltál, de h jött bárki, a szárnyaid alá vetted. Lassan-lassan ismét kezdődött formálódni valami (bár azért 2016-ban megint majdnem elfogytunk), egyre több új arc vállalt markáns szerepet. Az árnyékunk átlépésére 2017-ig, meg Geri hazatéréséig kellett várni: újra kivívtuk az OB I-es versenyzési lehetőséget. Te meg kaptál egy komoly posztriválist Dorogi Kristóf személyében. A 2018/19-es évadot már megint az élvonalban kezdtük el és újra a tényezők akartunk lenni. És bizony Kristóf sokszor jól teljesített, bizonyos időszakokban elsőszámú lett, de példaértékű volt egymás iránti tiszteletetek és segítségetek. Persze nem ijedtél meg: tetted a dolgod, védtél amit csak lehetett és újfent kivívtad méltó helyed a kapuban. Az utóbbi években komoly hátteret adtatok Kristóffal – remélem ehhez a feladathoz Molni és Balázs is felnő!

Az utóbbi évadok már nem hoztak sok szerencsét: a COVID sok mindent átírt, nem tudtuk az utóbbi szezonokat úgy lehozni, ahogy elterveztük. Egy bajnoki bronz azért beesett így is, teljessé téve a kollekciót. És még most is védhetnél, te viszont másként döntöttél. Bevallom, irigyellek miatta. A pályafutása vége felé járva ugyanis nehéz azt a pillanatot elkapni az embernek, amikor jó visszavonulni. Ezt a fajta “timing”-ot is jól kaptad el: hiányzol az edzésekről (bár azért olykor lejössz), de mégis kerek az, amit itt hagysz nekünk örökül. Remélem ezt majd én is jól kapom el….

És akkor ejtsünk még néhány szót másról is: meg tudtuk ismerni családodat, ami szintén sokat adott sokunknak. A Héjja-család vendéglátásai a csapatépítését is szolgálták, Édesapádat mindig vártuk meccsekre, öcsédet pedig nem kell bemutatni senkinek se floorball berkekben sem (három közös szezon az OB I-ben, ezzel a kevés debreceni floorball testvérpár egyikei vagytok). Ezúton is köszönöm mindkettőtök barátságát is!

A fentieket pedig tetted úgy, hogy az élet más területein is elérted a kitűzött céljaidat. Már megismerkedésünkkor határozottan mondta, hogy ügyvéd akarsz lenni. Erről a pályáról – ami igazi DEAC-életpályamodell – azóta se tértél le: ma már saját jogi praxisodat viszed, a tanulmányaidat is mindig úgy hangoltad, hogy a sportra, a csapatra is legyen időd. Ez is példaérteékű!

Így jutunk el a mai naphoz, hosszú utak után. Igen, az utazások, még arról nem szóltam! Bármelyik idegenbeli túra jó volt: szerintem te is tudod, hogy melyik M3-as pihenőn ütöttem fel egyszer a labdát a tetőre, vagy röhögsz azon, amikor Poroszlón bemértek a “kékek”. Király volt Brno, jól voltak edzőtáborok… de az erdélyi túrák! Szerintem mindkettőnknek ezek voltak a kedvencei: sok kedves ember fogadott minket, gyönyörű tájakon jártunk és az együtt töltött idő még közelebb hozott minket. Személyes kedvencem a 2016-os, amikor egy kocsival mentünk Gyergyóba, én úton azóta se röhögtem ennyit (pedig tokkal-vonóval több, mint 1 000 km-et tettünk meg).

Szóval ez nem a búcsú ideje. Egy új kezdeté inkább. Őszintén remélem, hogy a hosszú évek alatt felhalmozott rutinodat sokáig tudja még a DEAC-család is hasznosítani. És mit kívánok magunknak? Mondjuk izgalmas floorball meccseket a lelátóról 20 év múlva, ahol együtt nézzük az utódokat!

Héjja Gábor eredményei:

• magyar bajnok (2007)
• MK győztes (2010)
• magyar bajnoki ezüstérmes (2010)
• magyar bajnoki bronzérmes (2021)
• 5x magyar válogatott
• 200+ mérkőzés debreceni kapuban

–LA–