Szombaton a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata között a címvédő és nemzetközi ligában is jól szereplő SZPK-DESEF Komárom és a Salming OB I listavezetője, a DEAC nézett egymással farkasszemet. Az előzetes várakozások jó mérkőzést ígértek és a szép számú közönség nem is csalódott.

Kezdjük a körítéssel: jó volt látni, hogy a hazaiak komolyan veszik a mérkőzést, a nézők is szépen megtöltötték a csarnokot, igazán rangadóhoz méltó körülmények várták a csapatokat. Reméljük, hogy más helyeken is lesz ilyen fogadtatásban részünk, mint amit ma Komáromban kaptunk (labdák, bevonulás, hangosítás, stb)!

Kanyarodjunk rá a mérkőzésre: a mieinknél 14 mezőnyjátékos és három kapus várta a kezdő sípszót. A jól sikerült bemelegítést követően két sorral vettük fel a kesztyűt, de Varga Tibor igyekezett több mezőnyjátékost is rotálni. A debreceni kapuban ezúttal is dr. Héjja Gábor kezdett és már a huszadik másodpercben tesztelték Gabi reflexeit a komáromi csatárok. Ekkor még nem, de fél percet követően megszerezték az előnyt a hazaiak Pirik Dávid révén (1:0). A folytatásban is a hazaiak voltak aktívabbak, nem igazán tudtunk alkalmazkodni a hazaiak tempójához. A második hazai gól mégis szerencsés körülmények között született: egy debreceni ütőről pattant a labda a kapunkba. Alig ocsúdtunk fel, Németh Richárd is beköszönt (3:0), ráadásul elveszítettük Lippai Pétert is, akinek a bokája sérült meg. A nyolcadik percben ismét a komáromiak 17-ese érkezett üresen a debreceni kapu elé, aki közelről nem is hibázott (4:0). A hazaiak nem vettek vissza a sebességből, viszont mi is utolértük a hazaiak ritmusát. Egyre több alkalommal kerültünk helyzetbe, mégis mi is egy szerencsés góllal kezdtük meg a zárkózást: Varga Gergő távoli lövése talált utat a hazai kapuba (4:1). A folytatásban is jól küzdöttünk és visszaérkeztünk a meccsbe is! Hoffmann Tamás távoli löketére nem volt ellenszer, majd Nyisztor Szabolcs is góllal zárta le szólóját (4:3). Volt esélyünk egalizálni is, de a negyedik debreceni gólra még várni kellett. A hazaiak viszont szünet előtt ismét betaláltak, Pfneiszli Péter iratkozott fel a pontszerzők közé (5:3).

Szünetre tehát így úgy tudtunk vonulni, hogy visszaérkeztünk a mérkőzésbe és a tempót is felvettük. A pihenőnél kapust cseréltek a hazaiak, ám Süvegh János jól szállt be a meccsbe. Az újabb játékrész újabb kihívásokat állított elénk: Balogh Richárd ült ki elsőként, magasütő miatt. A hátrányt gyorsan gólra is váltotta Czank Dávid, ismét három volt közte (6:3). Sokáig folyt mezőnyjáték a pályán, olykor kemény ütközésekkel (az egyik hazai játékos kétszer is „fejre ment”, érthetetlenül maradtak szankció nélkül az esetek), a tempóval már nem akadt gondunk, a pontossággal annál inkább. A mérkőzés közepén megint veszítettünk a fókuszunkból: egy kapu előtti kakaskodásnál mindkét oldalra két-két perces büntetést szórtak a bírók, a négy a négy elleni játék viszont sajnos nem ízlett nekünk: Bondor Csaba és Molnár Dávid is beköszönt, majd a kiegészülést követően Pfneiszli Péter ismét eredményes volt (10:3). Nem volt ránk nézve hízelgő ez az időszak, jöttek is változtatások: a kapuba Dorogi Kristóf érkezett, míg a mezőnybe is egyre több játékos kapott játékperceket. Nyisztor Szabolcs góljával zárkóztunk, ám Bognár Gergely távoli lövése utat talált a kapunkba (11:4). A folytatásban viszont ismét megtaláltuk a góllövő ütőinket is: Pál Lóránt is fontos gólt szerzett. Megadható büntetőt kaptak a hazaiak, az már véleményes, hogy vajon Dorogi Kristóf hozzáért-e a labdához, mindenesetre Czank Dávid belőtte a rávezetést (12:5). Az utolsó percekben viszont életben tartottuk a reményeinket: Praznovszky Pál kaparta ki a gesztenyét Varga Gergőnek, majd Pál Lóri is ismét beköszönt (12:7).

Bár nőtt a különbség a szünetre, megint meccsben voltunk és igyekeztük a maradék energiáinkat is mozgósítani. Gyorsan érkezett az újabb gólunk, ismét Pál Lóránt révén lopództunk közelebb. Az első igazi emberelőnyünket is ki tudtuk használni: a 45. percben Varga Gergő volt eredményes (12:9). Tizenöt perccel a vége előtt megint nyílt volt a mérkőzés, időt is kértek a hazaiak, a kapuba érkezett vissza Szuri Zoltán. Közel volt a tizedik dugónk is: Nyisztor Szabolcs lövése a kapuvason csattant. Megint lett volna esélyünk zárkózni, hiszen emberelőnybe kerültünk, de hamar ismét egyenlővé vált a létszám: négy a négy ellen nem kaptunk gólt, ám a rövid emberelőnyt ki tudta használni a hazai csapat, megint ők kapták el a fontos pillanatot (Czank Dávid módosította az állást 13:9-re). Sajnos egyre inkább fogytunk, Radványi Balázs is kiesett a mérkőzésből és Fábián Donát se volt már 100%-os állapotban. Mégis mentünk előre és mégis megint nekünk kellett hátrányban is védekeznünk. A kiegészülést követően is még mentünk előre becsülettel, Dorogi Kristóf több védéssel igyekezett meccsben tartani minket, de Németh Richárd lövésére ismét nem volt ellenszerünk (14:9). Sajnos ezzel a mérkőzés gyakorlatilag eldőlt, a végén hiába kerültünk emberelőnybe, Molnár András góljával alakult ki a 15:9-es végeredmény.

Tanulságokkal teli mérkőzés van mögöttünk. Az látványos, hogy a komáromiak tempója jó volt, számos alkalommal szépen, kulturáltan építkezett a Haris-csapat. Sajnos kellett egy jó tíz perc, hogy megérkezzünk a mérkőzésbe, ami hamar megpecsételhette volna sorsunkat. Ugyanakkor becsületre méltó, hogy kétszer is felálltunk, élessé tudtuk tenni a mérkőzést. Fontos is, hogy tanuljunk a mostaniakból: reményeink szerint a rájátszásban tudjuk kamatoztatni a mai mérkőzés tapasztalatait is. A komáromiaknak gratulálunk, az SZPK ismét két együttessel is részt vesz a Magyar Kupa négyes döntőjében, ez mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény az erődvárosiaktól.

Férfi Magyar Kupa, 2. forduló:
SZPK-DESEF Komárom – Debreceni EAC 15-9
Komárom, Városi Sportcsarnok, 150 néző
Vezette: Csík Dániel, Tóth Krisztián

DEAC pontszerzői: Nyisztor Szabolcs (2+3), Varga Gergő (3+1), Pál Lóránt (3+0), Hoffmann Tamás (1+1), Lánczi András (0+1), Fábián Donát (0+1), Praznovszky Pál (0+1)