Valószínűleg csak a legborúlátóbb debreceni drukkerek gondolhattak arra, hogy csapatuk 11 másodperccel a korongbedobás után gólt kap a miskolciaktól pénteken este.

Vagy arra, hogy 3 perc múltán már két góllal vezetnek a házigazdák. Ha eszükbe ötlött is mindez, úgy vélekedhettek, hogy a mieink nem egyszer megmutatták már, mi a teendő ilyen esetben. Azt azonban végképp nem sejthették, hogy Hetényi Zolit, akinek a visszatérését annyian és annyira várták, gyakorlatilag belesérül az első védésébe és vérző fejjel kell az öltözőbe kísérni.

A játékosainkat lesújtották a történtek, de gyorsan nekikezdtek a hátrány ledolgozásának. Az elszántságukat Spirko kapuvasa húzta alá, majd a 17. percben Smirnov egy gólra hozta fel a csapatát. Többet támadott a debreceni legénység, kezdett kiegyenlítődni a mérkőzés, de a 34. percben Razumniak találatával ellépni látszottak a Jegesmedvék. A 3. harmad elején Zalamay került a büntetőpadra, Kiss Roland pedig 8 másodperc alatt büntetett, de gyorsan jött Mattyasovszki találata is. A találkozó sorsa ezzel el is dőlt, amikor elkezdtünk hajtani az egyenlítésért, kinyíltunk hátul és ezt kihasználta az ellenfél.

Hogyha kizárólag a gólokra összpontosítunk, akkor egyfajta torzképét látjuk az egésznek. Összességében még véletlen sem volt akkora különbség a küzdő felek között, a debreceniek sokat veszélyeztettek, jó támadásokat építettek föl, de a góltalanság újra visszatért, hiába csilingelt az ellenfélnél a kapuvas. Ami a mieink számlájára írható, az az, hogy nem fogták eléggé közelről és eléggé szigorúan a Jegesmedvék támadóit, akik ezt ki is használták keményen.

Ami megtörtént, azon nem tudunk változtatni, most az a feladat, hogy segítsünk a srácoknak a történteket feldolgozni, elsősorban elfelejteni. Vasárnap az Acélbikák érkeznek hozzánk, akik szintén kemény ellenfelei lesznek a mieinknek. A bizonyítványunkon azért is feltétlenül javítanunk kell, mert jó lenne tartani a lépést a középmezőny elejével; ami nem egyszerű feladat, a Jegesmedvék máris négy pont előnyre tettek szert.

György József vezetőedző a következőket nyilatkozta a mérkőzésről.

– Akik ismernek, tudják jól, hogy mindig igyekszem reálisan értékelni a mérkőzéseinket. Ezt előre bocsájtva is az a véleményem, hogy mindaz, ami ma   jégen történt, az a 2. harmad végétől nem volt reális.  A találkozó elején két gólt kaptunk, miközben elveszítettük a hosszú sérülésből visszatérő Hetényi Zolit, akit kórházba kellett szállítani. Mindez erősen megviselte a mieinket, de így sem adták fel a küzdelmet. A játékosaim mindent megtettek, nem tudták azonban értékesíteni a kidolgozott helyzeteiket. Számomra ez nem újdonság, de itt most másról volt szó, az ellenfélnek majdnem minden összejött, nekünk semmi sem, reggelig játszhattuk volna ezt a meccset! A srácokra egy szavam sem lehet, a mérkőzés elején gyors egymásutánban két találatot kaptunk, mégis mindent elkövettek az egyenlítésért. Ez utóbbi reális lehetőség volt, ám ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a kapuvas is az ellenféllel volt rokonságban. A 3. harmad elejéig tartottuk magunkat, de azután összeomlottunk. Vitatkozhatunk napokig, hogy melyik együttesnek volt jobb, vagy gyengébb a kerete, az eredmény attól nem változik. Ahogyan azt másutt megfogalmazták, számunkra ez tényleg egy elátkozott este volt, csak abban reménykedek, hogy a srácoknak sikerül gyorsan elfelejteni, Lajoskának különösen. És bízunk abban, hogy Hetényi Zoli minél hamarább felépül a sérüléséből. Vasárnap nehéz mérkőzést játszunk egy nehéz ellenféllel szemben, most minden erőnkkel arra kell fókuszálnunk!

=Müller Károly=

Borítókép: DVTK.eu