Vasárnap este a nemzetközi szünet előtti utolsó találkozóra készülődött a debreceni legénység, a Dunaújvárosi Acélbikák ellen. Mivel a pénteki játéknapon mindkét alakulat a valós tudása alatt teljesített, a bizonyítás szándékával léptek a debreceni csarnok jegére.

Az első harmadban beigazolódni látszott az a vélemény, mely szerint ez nehéz mérkőzés lesz. A 11. percben szép találattal szerzett előnyt Izacky, a harmad végén azonban Dézsi egyenlített. „Szokás szerint” rengeteg helyzetünk maradt ki, ráadásul a vendégek is egyre élesebben hokiztak. 20.33-nál már ők vezettek és a 2. harmad közepéig három góllal el is húztak a mieinktől. György József időt kért, ami gyorsan eredményt hozott, Smirnov találatával megkezdték a felzárkózást a debreceniek. Ezután a DEAC folytatta a gólgyártást; Zalamay, Dalecky, majd újra Zalamay volt eredményes, ezzel a sokak által szinte hihetetlennek vélt fordítás bekövetkezett. Az 52. percben még Sági is beköszönt, ekkor már tudni lehetett, hogy a mieink itthon tartják a három pontot; köszönhetően az elképesztő mentális megújulásnak, Spriko öt asszisztjának és annak, hogy a csapat elhitte magáról; 1-4-ről is képes nyerni. A vesztes állásnál még eléggé morgós kedvű közönség a mérkőzés végén méltán ünnepeltre csapatát, akik december 20-án az 5. helyről folytatják az Alapszakasz küzdelmeit. A DEAC csapatában újabb ígéretes, fiatal játékos kezdte bontogatni a szárnyait; a junior korú Zilahi Zsombor debütált az egyetemisták alakulatában.

György József vezetőedző alapvetően az elégedettség hangján beszélt a mérkőzésről.

– Ezt a találkozót jórészt ott kezdtük, ahol abbahagytuk a miskolciak ellen. Nagyon sok helyzetünk és kapura lövésünk (16-8) volt, de csak egyszer sikerült gólt szerezni. A 2. játékrészben nyolc perc alatt háromszor talált be az ellenfél. Az időkérésnél azt mondtam a srácoknak, hogy 30 perc van hátra, ha tudunk 10 percenként egy gólt lőni, akkor ki fogunk egyenlíteni. A 2. harmad végére visszajöttünk szorosra. A játékosoktól azt kértem, hogy összpontosítsanak még jobban és csinálják tovább azt, amit eddig. A 3. harmadban gyorsan egyenlítettünk, majd előnyből megszereztük a fordulópontot és megnyugvást jelentő gólunkat. Négyszer találtunk be emberelőnyből, ez pozitívum, az pedig, hogy 1-4-ről sikerült felállni, komoly karakterről adott tanúbizonyságot. A fordítás annak dacára törtlóént, hogy az 1. harmadban sok gyermeteg hibát vétettünk. Nagyon sok hiányzónk volt, junior játékosokkal pótoltuk a hiányt, közülük Zilahi Zsombor élet első felnőtt meccsét játszotta. Megállta a helyét, amiért tőlem számos piros pontot kapott – értékelt György József.

Az debütáns, Zilahi Zsombor így élte át az első felnőttmérkőzését.

– Szombat reggel felhívott Józsi bá’ – konkrétan apuval beszélt, – és elmondta, hogy másnap számítana rám. Reméltem, hogy kapok majd néhány cserét, de igazán csak a jeges bemelegítésnél döbbentem rá, hogy Jó ég, én itt vagyok… A bemelegítésnél elkezdtem izgulni, mert nem volt megbeszélve előre, mikor kerülök sorra. Azután pár percen belül szólt Áron, hogy a következő cserében mennem kell. Amikor először történt meg, az nagyon kemény volt… A 2. harmadtól áttértünk hat hátvédre, attól kezdve folyamatosan küldtek be a hátvédsorba. Gyorsan megkönnyebbültem, a srácok sokat segítettek, olyan légkört teremtettek, mintha ez egy megszokott helyzet lett volna. Minden csere után pacsiztak, buzdítottak. A meccsen eleinte frusztrált, hogy egymás után kapjuk a gólokat, de az időkérés után minden megváltozott, mindenki elszánttá vált, mindenki egyenlíteni akart! Extázisban hokizott az egész csapat, ha kinéztem a lelóra, ott láttam a szüleimet, a barátaimat, ez fantasztikus érzés volt számomra! – mondta a fiatal játékos.

=Müller Károly=