Gyakran beszélgettünk már Hetényi Zolival debreceni életéről, ám a tanulmányai előbb, vagy utóbb mindig terítékre kerültek. Ha jól emlékszem, egy témáról nem esett szó eddig, most azonban rákérdeztem az érdemjegyeire. A tőle megszokott szerénységgel sorolta a számokat, néha közbeszúrva ilyeneket; „ez csak négyesre sikeredett.” Tudtam jól, hogy „Stonewall” komolyan készül a vadgazda mérnöki pályára, meg azt is, hogy maximalista, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Végül abban maradtunk, hogy megpróbáljuk alaposabban körbejárni nagyszerű kapuvédőnk mindennapjainak ezen szeletét.

– Nem szeretném megbántani a pályatársaidat, de ismertem néhány élsportolót, akik megelégedtek azzal, hogy éppen csak „átcsúsztak” a vizsgáikon…

H.Z.: Én már alig vártam, hogy elkezdődjön a vizsgaidőszak. A vizsgákat úgy élem meg, mint egy-egy mérkőzést, ahol a lehető legjobb eredményt kell produkálni és egyébként is jóval kellemesebb négyessel kijönni, mint kettessel. A cél ugyanaz, mint a hokiban; meg kell nyerni a meccset! Már gyermekkoromban is hasonlóan gondolkoztam, így neveltek a szüleim; elég volt egyszer-kétszer ránk szólni és az öcsémmel együtt tudtuk, mit várnak tőlünk. Soha nem voltam színjeles tanuló, de mindig azért dolgoztam, hogy jó jegyeket szerezzek. Erre törekszem az egyetemen is, bár itt már egy kicsit nehezebb elérni.

– Hány tárgyat vettél föl ebben a félévben?

H.Z.: Összesen hét vizsgatárgyam van, közülük kettőt már letudtam, májusban még három következik, így kettő marad júniusra. Ha pedig felvettem őket, akkor természetes, hogy minél hamarabb szeretnék jó eredményekkel túljutni rajtuk.

– Azt hiszem, még nem kérdeztem meg tőled; melyek a kedvenc tantárgyaid?

H.Z.: Mivel vadgazda mérnöknek készülök, érthető módon azok, amelyek szoros kapcsolatban vannak az állatokkal. Ebben a félévben vadföld-és gyepgazdálkodásból, illetve vadgazdálkodásból vizsgáztam, a jövő héten az apróvad gazdálkodás és a nagyvadgazdálkodás következik, az utóbbi csoportba tartoznak nálunk az őzek, a muflonok, a vaddisznók, illetve a gímszarvasok és a dámszarvasok. Mint mondtam, az állatokkal foglalkozó tantárgyakat kedvelem a legjobban, de valamennyi kurzusunk számtalan érdekes és értékes ismeretet tartalmaz. Ezek közé tartozik például a talajbiológia, az erdőgazdálkodás, vagy a vadászati állattan, mind elsődlegesen fontosak a leendő vadgazdák számára. Azt hiszem, nem egyedül én látom úgy, hogy a MÉK (Mezőgazdasági-, Élelmiszertudományi- és Környezetgazdálkodási Kar) kiváló oktatói gárdával rendelkezik, a tanárok egytől egyig szimpatikusak és segítőkészek, szívesen osztják meg tapasztalataikat a hallgatókkal és előszeretettel vonnak be minket a különféle gyakorlati teendőkbe, így a kutatásokba is.

– A napokban átküldtél néhány fotót, amelyeken „varjúlesen” kaptak lencsevégre. Ez azt jelenti, hogy részt veszel ebben a kutatásban?

H.Z.: A dolmányos varjak költőhelyeinek ellenőrzése Kövér László tanár úr projektje, én csak meghívott vendég voltam ezúttal is. A feladat a városban található aktív, lakott varjúfészkek kosaras daruval történő elérése volt, ebbe az izgalmas munkába szívesen besegítettem. Legutóbb két fészekhez mentünk fel, az egyikben találtunk egy fiókát, a másikban négy tojást, de valószínű, hogy az utóbbiakat a költő pár már elhagyta.

– Konkrétan mi a célja ennek a kutatásnak és hogyan hasznosul a mindennapokban?

H.Z.: A dolmányos varjak városi vizsgálata (populációdinamika és költésbiológia) 2005-ben kezdődött a Természetvédelmi- Állattani- és Vadgazdálkodási Tanszéken. A varjak urbanizálódásának, okainak, volumenének megértése mellett egyedi jelölési programot (szárnybiléta alkalmazása) és csapdázási kísérletet is indítottak. Tapasztalati tény, hogy egyre több dolmányos varjú rak fészket a városon belül. A varjak nagyon sikeresen adaptálódtak a városi léthez, mivel kiváló fészkelési- és állandó, változatos táplálkozási lehetőséget nyújt számukra. A kutatás eredményei hozzájárulhatnak az emberek és a varjak közötti konfliktusok kezeléséhez, megoldásához.

– Tavaly nyáron komoly sajtónyilvánosságot kapott a hír, hogy a DEAC hokicsapata örökbe fogadta a Debreceni Állatkert tigriseit. Közeledik július 29-e, a Tigrisek Világnapja. Véleményed szerint az idén is folytatódhat ez az akció?

H.Z.: Szeretném, ha folytatódna és ebben szerintem a srácokkal egyet fogunk érteni. Én eddig is tartottam a kapcsolatot a gondozókkal, Vékás Józseffel és Bajkán Jánossal, néhányszor segítettem a gondozásban, ők pedig ellátogattak több hazai meccsünkre is. Nagyon jól érezték magukat és a csapatnak is örömére szolgált ez a gesztus. A véleményem az, hogy jól sikerült a kapcsolatépítés. Amint vége lesz a vizsgaidőszaknak, felhívom a gondozókat és megszervezünk egy látogatást az Állatkertbe. A múlt nyáron úgy láttam, hogy Vokla Rolit, Mazzag Danit és Sándor Flórit különösen érdekli a dolog, remélem, ők is velem tartanak majd.

– Mit tervezel azután, amikor megkapod a vadgazda mérnöki diplomádat?

H.Z.: A vadgazda mérnöki képzés végén BSC-szintű diplomát kapunk. Tanulmányaimat szeretném folytatni mester szinten (MA) is, ami számomra egyet jelent az állattenyésztő mérnöki szak elvégzésével. Ez plusz két évet vesz majd igénybe, bőven ráérek megfontolni, mit következzék utána.

=Müller Károly=