Berta Ákos: Megtisztelő és kihívás a felnőttcsapatnál dolgozni

Az új szakmai stáb már dolgozik a keret és a program kialakításán.

Honlapunk hasábjain a közelmúltban adtunk hírt arról, hogy Vaszjunyin Artyom irányítja a felnőttcsapat munkáját a következő szezontól. Nem csupán a vezetőedző, hanem a másodedző személyében is változás történt, a jövő szezontól az egyetemisták szakmai stábját erősíti Berta Ákos, aki négy szezonon át volt a fekete-fehérek csapatkapitánya, a legutóbbi idényt viszont utánpótlásedzőként abszolválta.

– Elsőként a váltás indokairól és az utánpótlásmunka tapasztalatairól érdeklődnék.

– Biztosan tudtam volna még az Erste Liga szintjén játszani, de a szezon végén felajánlották, hogy vagy belefogok az edzősködésbe, vagy pedig még játszom, amíg erőm, egészségem engedi. A jég mellett, illetve a jégen maradhattam, mindig is így szerettem volna befejezni, hogy ne maradjon bennem hiányérzet. Ez a feladatkör friss löketet adott, volt sok új dolog, annak kapcsán, hogy a mai utánpótlással hogyan kell bánni. Sok mindenben mérsékelni kellett az elképzeléseken, miután a nyári futóedzéseken például volt olyan, hogy két U16-os srác és négy utánpótláskorú lány jött csak el, a papíron 34 fős keretből. Remélem, idén ilyen probléma nem lesz egyik utánpótláscsapatnál sem. A szezonban többen elkezdték azt is, amit pluszmunkának hívnak, mert megértették, hogy ha fejlődni akarnak, akkor bizony tenni is kell érte. Nyilván edzőként még sokat kell tanulni. Összességében jó tapasztalatot szereztem az U16-os csapatnál, és nem bántam meg, hogy így döntöttem, habár a hangszálaim biztosan sokat öregedtek idén, de köszönöm nekik az elvégzett munkát.

– Mennyiben voltál elégedett a fiatalok teljesítményével?

–  Ha figyelembe vesszük a merítési lehetőségünket és azt, hogy honnan indultunk, akkor ha maximálisan nem is, de elégedett vagyok velük és a szezonnal. Egy csapat, vagy egy lánc erősségét a leggyengébb láncszem határozza meg, így van ez itt is. Ha többségében pozitív döntéseket hoztak a mérkőzéseken, annak volt eredménye. Mi azt kértük a játékosoktól, hogy próbáljanak meg minél többször jó és bátor döntést hozni, lehetőleg minél gyorsabban, és ne féljenek hibázni. Néha sikerült a kisfiús játékból helyenként felnőni és a bátran játszani. A szezon vége felé pedig voltak biztató mérkőzések a jövőre nézve. De nagyon sok edzéssel eltöltött idő vár még rájuk ahhoz, hogy elérjék a céljaikat.

– Többször és többektől hallottam már olyasmit, hogy az egész magyar sportban akkor jönnek a gondok, amikor a tehetséges fiatalnak a szintlépéshez áldozatot kell/kellene hozni, de ehhez már ki kellene lépni a komfortzónából, ami sokszor nem működik…

–  Az edzők lehetőségei korlátozottak, de szinte mindegyikük próbálja a sportot behozni az első opciók közé. Az élsport a legjobb esetben is nagyon kemény dió, áldozatokkal jár. Az utánpótlás és a felnőttjégkorong között van egy kisebb szakadék, amit a fiatalnak muszáj megugrani, készen kell állni fizikailag és dupla annyit kell melózni, mint egy rutinosabb játékosnak. Senki nem fogja megkérdezni később, hogy U14-ben, U16-ban vagy U18-ban hány pontjuk volt a statisztikák szerint, ez az önbizalmuknak számít csak igazán. A válogatottban és a felnőttben az számít, hogy mikor milyen döntést hozol a jégen és mennyi idő alatt tudsz jó döntést hozni. A fizikális részét pedig mellé kell tenni az évek során, mert anélkül nemhogy labdába rúgás, még labda se lesz. De akarata ellenére nem lesz játékos senkiből és a tehetségből sem lesz éljátékos megfelelő alázat nélkül. Minden egyesületnek az a célja, hogy az általuk toborzott gyerekek révén növeljék felnőtt együttesük létszámát, az odavezető utat pedig élvezzék és a végén talpraesett emberekké váljanak. Ez több éves folyamat, nagyon sok türelem és még több munka kell hozzá és még így sincs garancia semmire. Ha itt valaki komolyan veszi a jégkorongot, és mondjuk jelentkezik az Debreceni Egyetemre is, akkor támogatja a klub, hogy mindkét térületen sikeres legyen.

–  Gondolom, te is szembekerültél ezzel a problémával…

– Rosszabbra számítottam a szezon elején, mint amilyen a szezon vége lett. Azt, hogy ki van ott és ki nincs edzésen, az edzők nem tudják befolyásolni. Néha belefutottunk mi is ebbe. Ha pánsíp óra van, akkor pánsíp óra van, ha osztálykirándulás, akkor osztálykirándulás. Össze lehet hozni a dolgokat, csak sok áldozattal jár mind a játékosok mind a szülők részéről, kinek mi a prioritás. Mi annyit kértünk tőlük, hogy tiszteljék meg magukat és egymást is, mert ha egy játékos nem tud kivel küzdeni és fejlődni edzésen, akkor a meccsen se lesz másként. Most április végét írunk és az utánpótláscsapatok már el is kezdték a száraz edzéseket, melyeket egyetlen játékosunk sem hanyagolhat el, már amennyiben előbbre kíván jutni a jövő szezon során. A nyári edzések tulajdonképpen egy ajándék a fiataloknak, csak nehéz kibontani, szenvedős is néha, de a jutalom ott lesz majd szezon közben és később is, ha eljutnak és jégre léphetnek a felnőtt csapatban, vagy felvehetik a címeres mezt.

– Hogyan választottad ki a csapatkapitányt és a helyetteseit?

– A meghatározó játékosok közül kerültek ki. Páran közülük az ifikkel edzettek szinte egész szezonban, a meccsek időpontjai is gyakran összecsúsztak, aztán sérülés, formahanyatlás is közbeszólt. Én elsősorban arra voltam kíváncsi, hogyan reagál egy-egy játékos a plusz nyomásra, amit a betű jelentett a mezén. Volt, aki nehezen birkózott meg vele, mert leblokkolta, volt, akinek ez természetes volt és dobott a teljesítményén és olyan is, aki azt hitte ez alapjogon jár, valaki büszke volt rá, de a teljesítménye keveset változott. Fontosabb ennél, hogy legyen csapat mögöttük és egyik játékos se a betűkért harcoljon, hanem azért, hogy ő tegye a legtöbbet a közösbe, gólt, gólpasszt, ütközést, blokkolást, szerzett korongot és még folytathatnám. Utánpótlásban még a statisztikák révén mérik a játékosok, ki mennyire jó, ami nem ad teljes képet arról, hogy éppen melyik játékos tette le a legjobb teljesítményt a jégre, összetett sportágról beszélünk, ahol a részleteknek nagy jelentősége van.

– Térjünk rá most a közeljövő terveire és feladataira annál is inkább, mivel köztudott, hogy a jövő szezontól a felnőttcsapat másodedzőjeként folytatod a pályafutásodat. Milyen körülmények között született döntés erről a komoly változásról?

– Természetesen megtisztelő feladat és kihívás, ha egy fiatal edző lehetőséget kap, hogy felnőttcsapatnál dolgozzon, köszönjük a felkérést, a kollégákkal már dolgozunk is a keret és a program kialakításán. Mivel jégkorongról beszélünk, nagyon komoly változás nem kezdődik, nem kvantumtechnológiai programozásra nyergeltem át.

– Egyértelmű tény, hogy felnőttcsapatunknak nem sikerült olyan jól az elmúlt szezon, mint korábban. Erre nyilván reagálni kell, ami magában foglal bizonyos módosításokat is, kérdéses azonban, hogy az új szakmai vezetés milyen változásokat tart a legfontosabbnak.

– Még korai erről beszélni, mivel munkába sem álltunk igazán, a szezonkezdet és a jeges felkészülés is messze van még. Megpróbáljuk a rendelkezésre álló lehetőségekből a lehető legtöbbet kihozni, a realitás talaján maradva. De továbbra is lábra kell majd húzni a korcsolyát és ütővel a kézben fogunk edzeni a jégen. Tehát változás pont csak annyi lesz, amennyi szükséges. Megpróbálunk olyan dolgokat eszközölni, amelyek egy győztes csapat jellemzői akár edzésen, akár mérkőzésen, és mindenkiből kihozzák a maximumot. A szezon végére reméljük, hogy nagybetűvel kell majd írni a csapat- szó összes betűjét. Addig pedig szurkolunk a válogatottnak, hogy sikeresen szerepeljen az A csoportos világbajnokságon!

=Müller Károly=